K. Tóth Szabolcs nem borásznak készült, de egymás után három évben nyerte meg a miskolci polgármester bora címen meghirdetett versenyt. Ezzel valószínűleg elárultuk, hogy a Bükki borvidéken található a pincészete és remélhető, hogy a jelenleg nem túl elismert borrégió általa is visszakerülhet az ország bortérképére.

Érdemes kicsit belemélyedni a Bükki borvidék múltjába és jelenébe, hogy megértsük, miért kihívás egy fiatal borásznak itt megvetnie a lábát és érvényesülnie, mint szőlő- és bortermelő.

A borvidék a Bükk hegység déli és keleti lejtőin fekszik, nyugatról az Egri borvidék határolja, keleten a Sajó és a Hernád völgye. Termőterülete 17 600 hektár, szőlőterülete pedig 873 hektár. Bár kiterjedése viszonylag nagy, az ültetvények elszórtan, számos esetben egymástól távol helyezkednek el. Sok az elöregedett parcella, és még több, ahol felhagytak a műveléssel. Tőkeerős borászat nem vetette meg itt a lábát az elmúlt évtizedekben. Legtöbben szőlőtermesztésre rendezkedtek be, a termést eladták, amely az egri borokat és a Törley pezsgőket gyarapította.

A második világháború előtt rang volt Nyékládházán szőlőt birtokolni, környékbeli, sőt budapesti módos embereknek is voltak itt területeik, amelyeken Furmint, Hárslevelű, Rizling termett. Az én nagyapám is egy ilyen birtokon volt vincellér. A háború után kicsi parcellákra osztották a birtokokat, majd 1983-ban negyven hektár Zenitet és Pinot blanc-t telepítettek, ebből vásároltunk mi is egy parcellát, meséli a borvidék történetét, K. Tóth Gyula, Szabolcs édesapja.

Szabolcs azt mondja, ő emlékszik erre a szőlőtelepítésre, pici gyerek volt ekkor, állandóan a szőlőben dolgoztak a szülei és rendszerint őt is magukkal vitték. Ez a terület azóta is birtokukban van, és ez a KT Kézműves Pince központja. Az elmúlt években néhány parcellát még vásároltak hozzá, jelenleg egy hektáron gazdálkodnak, amihez most 3000 négyzetméter Zengőt telepítenek.

Szabolcs kezdetben nem gondolkodott sem a szőlőben, sem a borban, évekig járta a világot, több országban is megfordult különböző munkaterületeken. Tíz évvel ezelőtt visszatért a gyökerekhez és az édesapját is meglepte, amikor azzal állt elő, hogy megpróbálná a szőlőtermesztést, sőt még bort is készítene. Kezdetnek egy hordó bort kapott az édesapjától, hogy mutassa meg, mire is gondol pontosan. Szabolcs rögtön a battonage technológiával indított, de az első derítésnél a bor színe feketébe csapott át, és bár a hibát helyre tudta hozni, a tétel nem került kereskedelmi forgalomba. Viszont elfogyott, néhány palack pihen még a pince mélyén, hogy figyelemmel kísérjék a változásait. Így indult 2014-ben az első tétel. 2015-ben viszont a Zenit és a Pinor blanc házasítása egy szűkebb körű nemzetközi versenyen aranyérmet nyert, Szabolcsnak ez a siker hozta meg igazán a kedvét ahhoz, hogy komolyan nekilásson a kis birtok fejlesztésének és a portfólió kialakításának.

Egy hétmázsás prést vettem át az édesapámtól, így éveken keresztül hatalmas munka volt a szüret. Pár éve sikerült egy 28 mázsás fakosaras francia prést beszerezni, ami nagyban megkönnyíti a munkát. Kézzel, szelektáltan szedjük a szőlőt, és két órán belül a pincében van a termés. Saját magunk műveljük a szőlőt, szerencsére már vannak saját gépeink is.

A szőlőben biogazdálkodást folytatnak, bár a certifikáció megszerzése még nem fér bele a vállalkozás költségvetésébe, de a bioművelés szabályait betartják, nem használnak felszívódó szereket, és a talajt sem bolygatják. A fő fajta a Zenit és a Pinot blanc, ami kiegészül Zengővel, Kékfrankossal, Syrah-val.

Syrah-t is telepítettek, egyedüliként a borvidéken. Az idősebb K. Tóth kedveli a vörösborokat, és úgy döntött, megpróbálkozik a Syrah-val, amely szerinte egészen szépen teljesít. – Igaz, rengeteg gond van vele, veti közbe a fiatalabb K Tóth.

Évente 4000-8000 palack bor készül, amely főként a gasztronómiában talál helyet, budapesti és környékbeli éttermekben, hotelekben lehet velük találkozni. Szabolcs szerencsés személyiség, vidám természetének köszönhetően borkóstolói, bemutatói oldott hangulatban telnek – ahogyan ő nevezi, bor-standupok –, ezért egyre népszerűbbek, mert nemcsak a borokat mutatja be, de kitér a családi történetekre is, arra, hogy mi és hogyan zajlott a nagyapák pincéiben.

Szabolcs tagadja annak a mondásnak a hitelességét, hogy jó bornak nem kell cégér, szerinte az értékesítés a legkeményebb dió egy borász életében. A piac telített, sok marketingeszköz használatára van szükség ahhoz, hogy egy borászat kitűnjön a mezőnyből. Ebben még neki is sok teendője van, különösen azért, mert egy kevésbé ismert, hátrányos helyzetű borvidékről próbál ismertséget és fogyasztókat szerezni.

Újra és újra visszakanyarodunk a borvidék helyzetéhez, hiszen a sem a szőlőtermelés, sem a borkészítés, sőt az értékesítés terén sem tudja függetleníteni magát az adott régiótól a termelő.

A borvidéken található Magyarország legnagyobb Zenit szőlőterülete, ennek ellenére itt van az országban a legtöbb elhanyagolt ültetvény, így óriási munka és küzdelem korrekt művelést folytatni, főleg, ha az ember a bioművelést választja. Ezért vannak sikertelen éveink is, vázolja a helyzetet Szabolcs.

Az egyik fő probléma, hogy borvidéki szinten hiányzik a generációváltás, az idősebbeket nem követik fiatalok, nem folytatják a művelést, ezért van sok elhagyott terület. A fejlődéshez a tőke, azaz a befektetés mellett komoly összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy a borvidék visszanyerje a rangját. Elengedhetetlen lenne egy komoly mértékű telepítés, illetve az öreg ültetvények megújítása. Hiszen a termőtalaj kiváló, egy összefogó talajanalízis kapcsán kiderült, hogy az ország egyik legjobb talajában növekedhetnek a tőkék például Nyékládháza határában is. – És említsük meg Demkó István nevét, aki annak idején kitalálta, hogy ide Zenit és Pinot blanc kerüljön, remek munkát végzett, mert ezek a fajták valóban idevalók és érdemes velük foglalkozni.

Szabolcs a nehézségek ellenére lát perspektívát és bízik abban, hogy tud a borvidéken boldogulni. Azt mondja, kezdetben hobbinak indult, de pár év alatt komolyra fordultak a dolgok. Már az a célja, hogy a családjával meg tudjon élni a borászatból.

Az ültetvények mérete és a pincészet kapacitása még nem akkora, hogy eltartson egy családot, ezért területeket és szőlőt is vásárol. A terve az, hogy a termelést borturizmussal egészíti ki, kihasználva a kis birtok adottságait, a gyönyörű panorámát, hiszen a teraszról lehet gyönyörködni a Zemplén vonulataiban, rálátni a Tokaji hegyre és a nyékládházi tavakra is. Szabolcs a borterasz és kóstolóhelyiség kialakításán, gasztronómiai szolgáltatáson, és komolyabb borfesztivál szervezésén is gondolkodik, mert a most először megrendezett Márton-napi liba- és borrendezvény sikere megmutatta, hogy erre komoly igény van.

Amire büszke, hogy már háromszor nyerte meg a miskolci polgármester bora versenyt a Nyékládháza nevű Zenit különböző évjárataival. Meséli, hogy először nem tervezte az indulást, ott a helyszínen az utolsó pillanatban nevezett be a 2018-as Zenittel. Szívesen emlékszik a pécsi Z-fesztiválokra is, ahol Z betűs borok versenyeztek, az elsőn aranyérmet kapott, a következőn pedig elnyerte a fesztivál kedvence címet, szintén a Zenittel.

Apa és fia gyakran dolgozik együtt, Szabolcs azt mondja, édesapja nélkül a metszés elképzelhetetlen, szakértelmét és tapasztalatát nem lehet nélkülözni, az édesanyja pedig az egész család és a birtok összetartója. Ő viszont kísérletezik a borokkal, a legújabb büszkesége a Zengőm, egy Zenit–Zengő házasítás, spontán erjesztéssel, kénmentesen készült natúrbor, amely szűretlenül kerül palackba. A borvidéken elsőként kezdett a natúrborokkal foglalkozni, amiről azt mondja, kezdetben maga sem hitte el, hogy működni fog. A fehéret gyorsan követte a natúr rozé, majd a Syrah és Kékfrankos vörös házasítás.

Nagy kereslet van irántuk annak ellenére, hogy sokan még tartanak a natúrboroktól, szerintem pedig ez az igazi borkészítés, amikor visszanyúlunk a gyökerekhez. A fogyasztás szempontjából is pozitív, hiszen a szőlő gazdag beltartalmából így sokkal több marad a borban.

Valószínűleg a jövőben a Zengő körül forog majd a világ a K. Tóth birtokon, hiszen kislányának is a szőlőfajta nevét adta, és reméli, hogy a kis Zengő lesz majd, aki őt váltja az addigra általa ismertté tett pincészet élén. Azt mondja, mások fát ültetnek a gyerekük születéskor, ő szőlőt telepített és szép birtokot épít, hogy a gyermekének legyen kedve majd továbbvinni a családi örökséget. Szabolcs nem bízza a véletlenre, már most gondoskodik arról, hogy a Bükki borvidéken ne legyen gond a generációváltás.

Sárközi Judit