Saját elmondásuk szerint onnan indult a „Borsztorik a pincéből” Instagram-oldal két készítőjének borral való kapcsolata, hogy hogy egyikük sem szereti a sört, így egyetemistaként kizárásos alapon boroztak és fröccsöztek. Aztán idővel egyre jobb borokat ittak, borhotelekben szálltak meg, borkóstolókra jártak, és egyre inkább vágytak rá, hogy mindennek a szakmai oldalára is ráláthassanak. Egy születésnapi ajándék borkurzuson tették meg efelé az első lépéseket, majd gyakorlatilag fokozatosan szippantotta be őket ez a világ. Másfél évvel ezelőtt született az ötletük, hogy a boros eseményeken gyűjtött élményeiket akár meg is oszthatnák másokkal, hogy közelebb hozzák ezt a világot az emberekhez, és ők is nyitottabbá váljanak a boros világra.

Balázsról és Zsanettről van szó, egy borszerető házaspárról, akik a mindennapokban teljesen más területen dolgoznak, Balázs villamosmérnök, Zsani pedig logopédus. Velük beszélgettünk a boros influenszereket bemutató sorozatunk első részében.

Mennyi időtök van az új hobbitokra?

Annak ellenére, hogy mindketten főállásban dolgozunk, szerintünk egészen sok időt tudunk erre szánni. Tény, hogy sok munka van vele, sok eseményre járunk szerencsére, de így, hogy ketten csináljuk, mégis csak könnyebb, hiszen megoszlanak a feladatok. De amióta elkezdtük, gyakorlatilag nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkoznánk vele valamilyen formában.

Mennyire veszitek komolyan a boros világot?

Nagyon, de nem szigorúan. Ez egyébként egy olyan téma, amiről gyakran órákat beszélgetünk egymás között és másokkal is. Az Insta-oldallal az volt a célunk, hogy ne csupán egy online élménynaplót hozzunk létre, hanem könnyed, olykor vicces, befogadható módon edukalni is szeretnének az embereket, hogy a bor nemcsak egy alkoholos ital, hanem élmény, közösség, kultúra, de persze csak akkor, ha mértékkel és tudatosan fogyasztják. Ezért komolyan kell venni. De nekünk nagyon fontos, hogy ne legyünk szigorúak, tehát hagyjuk meg magunknak a játék lehetőségét. Lényegesek az objektív tényezők, de nem szabad elfelejteni a szubjektív tényezőket sem. Hogy kiből mit hoz elő egy pohár bor, milyen emlékeket, érzéseket. Az egész boros világ tele van kreativitással, amit szerintünk nem szabad túl szigorú keretek közé beállítani. Ezt is szeretnének közvetíteni, hogy a jó bor mindenkié és nem kell félni tőle. És mindezt persze úgy próbáljuk kommunikálni, hogy a kompetenciahatárainkat ne lépjük át, mert ugyan már elvégeztünk mindketten boros továbbképzéseket (nemzetközit és hazait is), de mégis mindig hangsúlyozzuk, hogy nem vagyunk szakmabeliek, nem akarjuk megmondani a „tutit”, csak a saját tapasztalatainkat írjuk meg.

A borkóstolók a kedvenceitek vagy inkább a borturizmus, a személyes találkozások a borászokkal?

Nehéz választani, hiszen mind a kettőnek megvannak az előnyei, de talán inkább borturizmus. Borkóstolókon több pincészet borait tudjuk sorra venni, szélesebb spektrumon lehet mozogni, de itt inkább csak a boron van a hangsúly. A pincelátogatások, a borászokkal való személyes találkozások élményt adnak, és tapasztalásokon keresztül ismerhetjük meg például az adott pincészet hitvallását, borkészítési folyamatait, úgymond „benézhetünk a színpad mögé”, de akár az adott borvidék jellemző talajszerkezetét, a helyi nehézségeket, erősségeket is testközelből láthatjuk. Tavaly három borvidéket sikerült bejárnunk, idén sem szeretnénk kevesebbel beérni.

Milyen tapasztalatokat szereztetek?

A személyes látogatások során rengeteget tanultunk az adott vidékről és az ottani gondolkodásról, így sosem jöttünk el „üres kézzel”.

A másik fontos, amit mindig ki is emelünk, hogy ezeken a programokon, eseményeken mindig nagyon kedves emberekkel sikerült eddig találkozunk. Személyes látogatások során is tárt karokkal vártak minket mindenhol, ami nagyon jólesik, és ezt a kedvességet próbáljuk mi is viszonozni olyan formában, hogy igyekszünk a magyar borturizmust, illetve a magyar borok iránti érdeklődést erősíteni.

Mi volt a legkedvesebb borsztoritok?

Hú, ez roppant nehéz kérdés… talán még az Insta-oldalunk elején lévő BJB-s kóstolót tudnánk megemlíteni. Egy nyereményjáték keretében jutottunk el borkóstolóra hozzájuk. Barbi és a férje, Robi vendégelt meg minket egy stéges, naplementés borkóstolóra, Vácszentlászlón. Korábban még nem találkoztunk velük, de ennek ellenére nagyon jót beszélgettünk és jól is éreztük magunkat, így ez mély nyomot hagyott bennünk.

Van-e kedvenc borotok, borvidéketek, borászotok?

Szintén nehéz kérdés, mert ez nekünk többtényezős. Függ attól, hogy épp milyen a hangulatunk, milyen évszakban vagyunk, de néha még attól is, hogy éppen melyik borvidéken jártunk utoljára. Az viszont biztos, hogy Zsani a Rajnai rizling és a Furmint nagy rajongója, Balázs pedig ezek mellett a bikavéreket és az aszúkat kedveli nagyon.

Magyar vagy külföldi borokat preferáltok?

Egyértelműen a magyar borokat. Persze nyitottak vagyunk a külföldiekre is, főleg, ha éppen nyaralunk valahol, szeretünk kísérletezni, új dolgokat felfedezni, például az olasz borvidékek kifejezetten nagy szerelmeink. De baráti, családi összejöveteleken vagy házi borkóstolókon szeretünk érdekes, izgalmas magyar borokat megmutatni a többieknek, ezzel is támogatva a hazait.

Hogyan látjátok a hazai szőlő-bor ágazat helyzetét? Melyek azok a pontok, ahol lemaradásban vagyunk a nálunk nagyobb borfogyasztási kultúrával rendelkező országokhoz képest?

Szerintünk nagyon nehéz dolguk van a borászoknak, mert a hazai piac világszintű minőséget vár el töredékáron. A népesség nagy része vagy nem tudja, vagy nem érdekli, hogy egy évjárat mögött mennyi költség – munkaerő, eszközök, adók, adminisztráció stb. – van, így kevésbé becsülik a bort. Például Olaszországban vagy Ausztriában eddig úgy éreztük, hogy a bornak sokkal nagyobb a megbecsültsége, mint itthon.

A média a fogyasztáscsökkenéstől hangos, ennyire tragikus a helyzet? A fiatalok milyen alternatívákat találnak?

Nyilván tagadhatatlan, hogy valamennyire csökken a fogyasztás, de még a nemzetközi szakértők véleménye is megoszlik arról, hogy mekkora mértékű mindez. Remélhetőleg nem nagy.

Alapvetően az is elmondható, hogy nemcsak a borfogyasztás csökken, hanem alapból az alkoholfogyasztás. Az egészséges életmód, illetve a különböző alacsony alkoholtartalmú italok, koktélok nagyon trendik manapság. Az egészséges életmód nekünk is fontos, de szerintünk a borral nem feltétlenül zárják ki egymást, hiszen mi magunk is rendszeresen sportolunk és odafigyelünk arra, hogy mit és mennyit fogyasztunk. Tehát a borokban is a minőséget részesítjük előnyben. Többen próbálkoznak boralapú koktélokkal megfogni a fiatalabb korosztályt, ami szerintünk akár jó alternatíva is lehet, főleg a nyári időszakban, bár még időre van szükség ahhoz, hogy ez az irány jól ki tudja forrni magát.

Véleményetek szerint hogyan lehet megszólítani, elérni az ifjabb generációt?

Erre talán nincs egyetlen jó megoldás. Jelenleg mi is próbálkozunk a különböző tartalmakkal, folyamatosan monitorozzuk, hogy mik azok, amik jobban megfogják az egyes korosztályokat.

Persze sok esetben próbálunk saját magunkból kiindulni. A szórakoztató edukáció biztosan segíthet, mert a humor, a lazaság és a kirívó kreativitás mindig érdekes és meg is ragad az emberekben.

A lépcsőzetességet érezzük még fontosnak, hiszen egy egyetemistának nem mondhatjuk azt, hogy vásároljon meg egy tízezer forintos bort, mert egyből el fog küldeni. Vágyjon rá, de ne akarjuk azonnal ráerőltetni, hanem érdemes neki megmutatni, hogy mennyi jó, de mégis megfizethető alternatíva van ebben a világban.

Milyen gondolatokat osztanak meg a követőitek?

Szerencsére pozitív visszajelzéseket kapunk a tevékenységünkről. Több rendezvényen dicsérték már meg valamelyik videónkat vagy posztunkat, de már borászatok is említették, hogy ránk hivatkozva vásároltak tőlük.

Milyen tapasztalatokat szereztetek bor- és szüreti fesztiválokon, boros rendezvényeken? Érdekesek a fiatalok számára? Milyen megújulási lehetőségek rejlenek még ezekben?

Ezek a boros rendezvények nagyon jók arra, hogy az ember elkezdjen kísérletezgetni a borral, hogy megtalálja a saját stílusát. Azt szoktuk mondani, hogy nincs olyan, hogy valaki nem szereti a bort, maximum olyan van, hogy még nem találta meg azt a stílust, ami neki tetszene, hiszen ennek az italnak végtelen arca van.

Vinicz