Az aranyszínű sárgaság nem ismeri a birtokhatárokat, és gyorsan képes terjedni elhanyagolt, műveletlen területekről. Tudni kell, hogy a hegyközségi információs és ellenőrzési rendszer kizárólag a hegyközségben nyilvántartott tagokra terjed ki, miközben egyetlen hegyközségi tag környezetében is több „hobbijellegű” szőlőterület található, amelyek nem részei semmilyen hivatalos nyilvántartásnak. A sokszínű, átfogó tennivalókat kívánó munkáról Gál Péter miniszteri biztossal beszélgettünk, aki az aranyszínű sárgaság növénybetegség elleni védekezéssel és gazdasági hatásainak elhárításával összefüggő állami feladatok koordinálásáért felelős.

– A szőlő aranyszínű sárgasága velünk van 2013 óta, viszont 2025-ben szintet lépett a fitoplazma-fertőzés terjedése. Mielőtt bármit is mondanék a saját tevékenységemről, mindenképpen ki kell emelni, hogy a hatóságok már 2013 óta komoly munkát fejtenek ki a témában. Elsősorban a Zala vármegyei kormányhivatali kollégákat kell kiemelni, valamint az ottani termelőket, mert ők régóta jelzik a gazdatársadalom felé, hogy ez a baj mindenkit el fog érni Magyarországon, csak idő kérdése és készüljenek fel, magyarázta Gál Péter. Ha pedig termelőkről van szó, mindenképp ki kell emelni a szőlő-fitoplazma felderítő szőlész munkacsoportot, akik fontos munkát végeznek, az ő szervező, figyelemfelhívó, egyeztető tevékenységük nélkül ma nem tartanánk itt.

Tavaly ősszel látván azt, hogy a fertőzés terjedése szintet lépett, a kormány is óvintézkedéseket tett. Októberben meghirdetett egy hétpontos akciótervet, amelyről mindannyian nagyon jól tudtuk, hogy szükséges, de valójában inkább felkészítő lépés az idei évre vonatkozóan. Az akcióterv megtervezésekor és végrehajtásakor, a tapasztalatok elemzésekor merült fel az a gondolat, hogy ez sok – legalább három, de valójában még több – szakterületet érint a minisztériumon belül, több államtitkárságot, és ezért nagy szükség van arra, hogy a koordináció egy kézben összpontosuljon. Így megfogalmazódott az az elképzelés, hogy miniszteri biztos irányítsa a munkát.

– A választás rám esett, úgy látom a saját feladatkörömet, mintha szinkrontolmács lennék. Ugyanis az a feladatom, hogy egyfelől a minisztériumon belüli szakterületek között közvetítsek, fogjam össze a munkájuknak ezt a dimenzióját, másfelől pedig a termelőkkel, termelői szervezetekkel, kiemelten a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával tartsam a kapcsolatot és csatornázzam be az észrevételeiket, javaslataikat, és koordináljam azt a munkát is, amit ők végeznek. Az ő munkájuk nélkül lehetetlen az eredményes védekezés, hangsúlyozta a miniszteri biztos. Le kell fordítani mindenkinek a saját nyelvére azt, amit a másik mond, fogalmazott. Látni kell, hogy itt sokféle szakma kell, hogy együtt dolgozzon, nem biztos, hogy ugyanazon szó alatt ugyanazt a jelenséget és ugyanazt a fogalmat értik. Emellett elkerülhetetlen, hogy a gazdákat hatékonyan tájékoztassák, és ebben a miniszteri biztosnak nagy szerepe van. – A miniszteri biztosi kinevezés meghatározott időre szól, legfeljebb a kormány mandátumának végéig. Tehát ez a választási eredménytől függetlenül, május elején-közepén lejáró felhatalmazás a részemre. Március 6-án jelent meg a kinevezésem, de február 15-től visszamenőleg, ami gyakorlatilag 2-3 hónapos időszak. Valóban nem hosszú idő. Én azt szeretném elérni ezen rövid időszak alatt, hogy egyrészt mindenkiben tudatosuljon, a fitoplazma valós veszélyt jelent. Úgy látom, ebben van még munka. Minden gazdában, termelőben tudatosuljon – ebben az óriási információs zajban is –, melyek azok a dolgok, amiket mindenképpen meg kell tenni, hangsúlyozta a szakember. Másrészt igyekszik összekötni azokat az embereket, akik a védekezésben dolgoznak, akikre fontos szerep hárul. Ennek érdekében nemcsak termelői fórumokon vesz részt, hanem az is kiemelten fontos számára, hogy azokkal a kormányhivatali kollégákkal személyesen tudjon találkozni, akik a terepen, a szőlőben dolgoznak és irányítják majd a szemlecsoportok működését, tevékenységét. Ők az egyik kulcsszereplő csoport ebben a munkában.

Amikor arról kérdeztem, mit lát reálisan elvégezhető munkának ezen rövid idő alatt, Gál Péter úgy fogalmazott: – Aki engem ismer, nagyon jól tudja, hogy erős a hivatástudatom, de nyilván nekem is van egy többszintű célrendszerem, és tudom azt, hogy ezek közül nem feltétlenül reális mindent elérni ebben a rövid időben. Az biztos, hogy a 2026-os védekezési tevékenység megalapozása, összehangolása kulcsfontosságú dolog. Az idei akcióterv elfogadás alatt van, másrészt pedig elő kell készíteni a jövő évet, mondta. Azért is beszél a jövő évről, mert azt mindenkivel tudatosítani kell – ismervén a betegség legalapvetőbb jellemzőit –, hogy nagy eséllyel sokkal több fertőzött tőkét fogunk találni az idén.

– Nehéz év elé nézünk, amit a gazdáknak érzelmileg is nehéz lesz feldolgozni, mert egyrészt a megélhetésükről van szó, emellett az életük munkájáról is. Sokszor olyan ültetvényeken találjuk meg a fertőzést, melyek gyakorlatilag pótolhatatlanok, gondoljunk például egy negyvenéves Furmint-tőkére a Kakas-dűlőben, vagy egy ugyanilyen korú Kékfrankos-tőkére a Sík-hegy-dűlőben… Akármilyen segítséget is nyújt a kormányzat az újratelepítéséhez, az új ültetvény csak negyven év múlva lesz negyvenéves. Ilyen keserű pirulákat is le kell majd nyelnünk. Ezt nagyon nehéz feldolgozni, de amennyire tudunk, ebben is próbálunk segíteni, mondta a szakember. Véleményes szerint mindenesetre van fény az alagút végén, de sok mindenkinek a munkájára kell építeni, nem csak a hatóságokéra. Mindezt azért hangsúlyozta, mert a világban több helyen is sikeresen megbirkóznak a fitoplazma okozta károkkal. Például Franciaországban az tapasztalható, hogy a hatóságok és a termelők együtt dolgoznak a helyzet kezelése érdekében. Ehhez hamarosan elérhetővé válnak EU-s támogatások is, amik a közösségi védekezéshez nyújtanak majd anyagi támogatást, de azt is látni kell, hogy ez a pénz, az elérhető források csak a második legfontosabb feltétel a megoldásban. Az első, hogy közösségben kell gondolkodni. – 2016-ban leírtam egy cikkben, hogy amit a magyar borászat elért, az nagyobb részt egyéni tevékenységek eredménye és nem közösségi. Már akkor többen mondtuk, tudtuk, hogy közösségi dimenzióban lehet nagyot előrelépni, ennek az elmúlt években egy-két helyen talán látszódnak a jelei. Most sem csak egy ültetvényt, hanem egész szőlőhegyeket kell megvédeni. A fitoplazma–kabóca páros természete nem olyan, hogy egyénileg eredményesen lehessen védekezni. Ennek a kihívásnak szerintem tudatában van a magyar szőlész-borász társadalom, mondta, hozzátéve, hogy a szükség mindig nagy úr, ki kell használni ezt a helyzetet arra, hogy a szakma összefogjon. Van egy közös feladat, amit el kell végezni. A feladat nem túl bonyolult, csak nehéz.

– Első lépés a szőlőültetvények kétkörös szemlézése, másrészt a megbetegedést terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca elleni növényvédő szeres védekezés. Azt kell majd csinálni, amit a vármegyei kormányhivatal szakemberei, illetve az ő szavaikat jobban kifejtve, elmagyarázva a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a helyi hegyközségek képviselői mondanak. Azt látjuk, hogy Franciaországban már több évtizede együtt élnek a fitoplazmával, és így van ez kicsit rövidebb időtávban nézve Olaszországban, Szlovéniában is. Ez a cél nálunk is, és azt gondolom, ha konkrét együttműködési tevékenységről van szó, amit mindenki átlát, tudja, hogy mit kell csinálni, az sokkal sikeresebb tud lenni. Hiszek abban, hogy a közös védekezés nyomán a gazdák más tekintetben is megtanulnak majd bízni egymásban, és képesek lesznek együtt dolgozni, fogalmazta meg Gál Péter, aki első körben azt szeretné elérni, hogy a védekezésben részt vevő minden hivatal, hatóság, a Nébihtől a kormányhivatalokon, a HNT-n át a hegybírókig, sőt egészen a gazdákig mindenki ugyanazt a nyelvet beszélné, ugyanolyan alapismeretekkel rendelkezne, illetve ugyanazt a hozzáállást tenné magáévá, amit az országos beszélgetés, ötletelés, együttműködés magjának számító szőlő-fitoplazma szőlész munkacsoport tagjai. – Ezzel már elégedett lennék, az összes többi ennek a függvénye, hangsúlyozta Gál Péter.

vinicz