„Budapesttől alig 40 kilométerre, az M7-es mentén, a Váli-völgyben fekszik Kajászó község, melynek szívében található a Vabrik Birtok. A legenda szerint Dreher Antal kártyán nyerte el előző tulajdonosától azt a kajászói birtokot, amely ma a Vabrik Pincészet otthona. A parkerdő közepén található épületet az 1700-as évek elején építették, mely eredetileg a váli-ürményi kastély intézőjének volt a szálláshelye” – olvashatjuk a pincészet honlapján. Ám arra már személyesen kerestük a választ, hogy miként lett egy tűzoltóból komoly szőlész és borász s épített fel egy vállalkozást, miként vált a nagyobbik fia is profi borásszá, és hogyan zajlik a cégen belüli generációváltás.

„Az 1656 hektáros Etyek-Budai borvidék közepén vagyunk, apósom a Hungarovinnél dolgozott, tőle jött az ötlet, hogy telepítsünk szőlőt és készítsünk borokat. 1996-ban telepítettünk 31 hektárt, és először csak asztali borok kerültek ki a kezeink közül, majd megvásároltuk a negyed évszázadig használaton kívüli pincét a hozzá tartozó épülettel, 2006-ban pedig elkezdtük rendbe rakni, hogy lehetőségünk nyíljon minőségi borok készítésére. 2010-ben én is elvégeztem a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolát. Mindig rajta volt a bakancslistámon, hogy a tűzoltóság mellett 50 évesen felépítsek egy pincészetet. Már abban az évben elkészítettük az első minőségi borunkat”

– mesélt a kezdetekről Vabrik Ferenc, aki a HNT-ben a borvidék szőlészeti küldötte. Közben fia, Ákos is elvégezte a borászati iskolát, és 2015 óta már az ő felelőssége, hogy milyen borok születnek Kajászón. Úgy tartja, feladatot kell adni a fiatalságnak, csak akkor tudnak fejlődni. „Olyan gyorsan változik a világ, néha nem is tudjuk utolérni, pedig nem tartom magamat idősnek. Ákosnak köszönhetően 2015-ben volt már egy nagyarany-érmes borunk, láthatóan nem döntöttem rosszul, hogy korán bedobtuk a mély vízbe” – tette hozzá, örömmel nyugtázva, hogy sikerült továbbadni azt, amit apósával elkezdett. A szőlő és a bor mellett a vendéglátás is fontos lába a vállalkozásnak. A fiatalabb Ferenc a BKSzC Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikumban végzett, majd egy kis budapesti kitérőt követően 2017-ben ő is visszatért Kajászóra. Így került egymás mellé a borászat és a vendéglátás.

Az ős Duna formálta a 31 hektáros területüket, amin egy homokkővonulat húzódik át, ide telepítették a kékszőlőiket és a Sauvignon blanc-t. A borvidék a pezsgőalapborok számára jó adottságokkal rendelkezik, kiváló a sav-cukor arányunk, ahol egyaránt otthon érzi magát a Rajnai rizling, a Chardonnay, a Zöldveltelíni.

„Vannak fényképek, ’96-ban ott ülök a traktorban és éppen zajlik a telepítés. A Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolába 2008-ban iratkoztam be, korábban nem sok közöm volt a borhoz. Három kis pincénk van a településen, ahol megfigyeltem az embereket, számukra egyszerű, falusi módon, régi módszerrel, hordókban erjesztett borokat készítettünk. Hiába volt a szakképzés, a negatív benyomások miatt sokáig nem is fogyasztottam bort. Másod- vagy harmadéves lehettem, amikor elkezdtem barátkozni vele. A tangazdaságban kóstolási óráink voltak, nagyon sok tételt néztünk meg, a sok rossz tapasztalat után gyönyörű vizsgaborokat. Ez megpecsételte a sorsomat. A borászati iskolát 2012-ben végeztem el”

– mesélte Ákos. Azt már édesapja tette hozzá, megnyerte a szakma kiváló tanulója versenyét.

„2017 februárjában kijutottam Ausztráliába egy tanulmányútra, ahonnan májusban jöttem haza. Ott a szüret február végére, márciusra esik, attól függ, melyik régióról beszélünk. Melbourne mellett voltam, Yarraville-ben, Hillsfieldben és Coldstreamben dolgoztam. Arra nincsenek klasszikus pincék, klimatizált csarnokokban dolgoznak. Más a higiénia, a technológia, az ottani körülmények sokkal alkalmasabbak a korszerű borászkodásra. Targoncával bárhova be lehet menni, nem kell kézzel mozgatni, 15-20 darab hordó volt egymás tetején, lehetett pakolni. A kézimunkaerőt minimalizálva nagyon jól és hatékonyan tudnak dolgozni” – magyarázta. Megkérdezte, milyen állami támogatást kapnak. Nézve az üzletben a borárakat, nem voltak kiugróan magasak, mint ami a ráfordításokat indokolta volna. Gyakornokként hetente 1200 dollárt keresett, s összehasonlításul 2000 dollárba került egy francia tölgyfahordó, s ezekből szinte minden héten legalább egy kamionnyit lepakoltak a borászatnál. Hatvan hektár szőlőben dolgoznak, ehhez jön 30 hektár almás, amiből cidert készítettek. Olyan az útviszony az ültetvényben, hogy a targonca kimegy és behozta a köbös tartályokat. A 100 mázsás átlagterméssel átlagosan 10-15 dolláros borokat készít a pincészet, csak a nagy vörösök drágábbak.

„Nem dolgoznak oltványokkal, más az állaga egy ültetvénynek. Itt kinevetnénk azt, amiből bort készítenek, olyan gyenge szőlők. A filoxéra ellen védekeznek, megvan a rituáléja, a bakancsával milyen vegyszerekbe kell belelépnie mindenkinek, aki a telepre bemegy. Így viszont a telepítés jóval olcsóbb, hiszen elég, ha egy vesszőt leszúrnak. Viszont két-három nappal a szüret előtt néztük, mit is fogunk szedni, amiről azt mondták, ebből díjnyertes dolgot fognak készíteni. Madárkás volt a szőlő, gyönge a héja, kevés volt benne a lé, kicsi a fürt. Főként Chardonnay-val dolgoztunk” – mesélte. A vörösöknél bogyózott és egészfürtös erjesztést egyaránt alkalmaztak, ezt házasították, külön gépparkot tartottak a csömöszölésre, és – ami Ákost meglepte –, olyan gyönyörű illata volt, amivel korábban nem találkozott. Ennek hatására szinte mindennap vásárolt ausztrál vagy új-zélandi borokat, 7,5 dollártól 50 dollárig, és az 50 dolláros sem igazán mutatott többet, mint mondjuk egy 15 dolláros Syrah. Gyönyörű aromatikával, kiváló savszerkezettel rendelkező borokat készítenek.

Hazatérve azt nézte, mit tud az ott szerzett tapasztalatokból hasznosítani a saját vállalkozásukban. Az első a higiénia, mindent fertőtlenítenek. Nincs előválogatás, de arra figyelnek, hogy milyen szőlő jön be, mit áztatnak, mennyi ként kap, adjanak pektint vagy sem. Azt is Ausztráliában tanulta, hogy szinte mindenhol használnak szén-dioxidot, mert az oxidációtól való védelmet fontosnak tartják. Itthon ez korántsem olyan egyszerű, bár már vásárolt egy szárazjégkészítő gépet, de idén még nem tudták használni.

„Ennek tudatában elkezdtünk minőségi borokat készíteni, s jönnek az eredmények, 2015-től 2023-ig szinte minden évjáratunkban voltak kiemelkedő tételeink. Az első önálló évemben 30-50 százalékban hordóztunk, és gyönyörű borok születtek. Most kóstoltuk a 2015-ös Chardonnay-t, ma is szenzációs, pedig kilencéves borról beszélünk” – hívta fel a figyelmet. Főként 300-as, mellette 225-ös és 400-as hordókkal dolgoznak, a közelmúltban vásároltak öt médium pluszos, médiumos pörkölésű magyar hordót. Ebben születik meg a vajas, kis almasavbontáson átesett, finomseprűn tartott Chardonnay.

Édesapja a szőlőben tevékenykedik, s felel azért, milyen minőség érkezik feldolgozásra. Először is megnézik, mi az, ami legjobban fogyott, amiből van még, és ennek függvényében készítenek bort.

A rendelkezésre álló színes fajtaösszetétel lehetőséget biztosít arra, hogy a könnyű fehérektől a testes vörösekig készítsenek borokat. Mivel a piac nem csak egyfajta bort keres, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fogyasztó tudjon választani. A trendeket követve igyekszenek úgy bort készíteni, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni. Fontos szempont, hogy sok helyen jelen legyenek, elsősorban a HoReCa szektorba szállítanak.

Arra a kérdésre, hogy ugyanolyan otthonosan mozog-e a könnyű, reduktív fehérek és az érlelt vörösek világában, vagy vannak kedvencei, Vabrik Ákos azt válaszolta, hogy „a pincészetünk zászlóshajója a Rajnai rizling, az általam leginkább kedvelt fajta. Nagyon sokszínű borokat lehet belőle készíteni, könnyűt, testesebbet, hordós tételeket. Többre értékelek egy Rajnait, mint egy Chardonnay-t, vagy akár egy Sauvignon blanc-t. Sokkal érdekesebb, különlegesebb, izgalmasabb borok születnek belőle”. Ezek után talán nem véletlen, hogy a 2015-ös Rajnai rizling volt az első olyan boruk, ami nagyarany-érmet kapott. Azt a tételt 7,5-ös savval töltötte le a fiatal borász, tudván, hogy amikor a hároméves korát eléri, elkezdi beejteni a savát, s akkor lesz igazán izgalmas és szép. Erre a korára a petróleumos jelleg bizonyos mértékben már megjelenik, de sokkal több benne a gyümölcsösség, az érett rizlingjelleg intenzívebb, mint a petrolosság.

„A borvidéken nemcsak az elhelyezkedésünkben, de a borászkodásban is egy kicsit középen állunk. Most a pezsgő a nagy szenzáció, sokat dolgozunk az etyeki pezsgő eredetvédelemén. Viszont ennyi pezsgőt szerintem már nem tud fölvenni a piac. Ha esetleg később lesz rá kereslet, és szeretnének etyeki pezsgőt akár külföldre, vagy budapesti éttermekbe, szállodákba, akkor mi 10 ezer palackig elmegyünk, tovább, nem. Csendes borok esetén 100 ezer, pezsgőből 10 ezer palack, ez a maximum” – hangsúlyozta Vabrik Ferenc, viszont ezekből a mennyiségekből szeretnék a legjobb minőségű borokat elkészíteni. Ennél magasabb palackszám már a minőség rovására menne.

„Ha a pincénél nem vagyunk nyitva, akkor a négy-ötfajta folyóborunkhoz a borozóinkban lehet hozzájutni. Úgy tervezzük, egy-egy tételből 3-5 raklapnyit töltünk le, bár lehet, hogy többet is tudnánk, de akkor nem maradna folyóborunk a helyi vásárlók számára. Nem elhanyagolható a helyben való értékesítés sem” – fogalmazta meg véleményét Ákos, aki elmondta, forgalmukon megérezték a pandémiát, de csak egy évig, utána már nyitott minden. 2019-től nagy energiát fektetek arra, hogy a HoReCa szektorban megerősítsék a pozíciójukat. Egy évet dolgoztak egy nagy áruházlánccal, ám az ott szerzett tapasztalatok alapján többé nem szállítanak nekik.

A HoReCa szektor a termékeik 60 százalékát veszi fel, a fennmaradó 40 százalék a helyi értékesítés, illetve a helyi vendéglátás, ami nagyon erős. Évente 2-3 ezer ember fordul meg náluk, 100-150 fős esküvőket tudnak vállalni, ahol sok bor elfogy. Ahogyan mondják, nagy előnyük, hogy míg más borvidékeken küzdenek a borok eladásával, az ő jó savgerinccel rendelkező fehérboraikat bárhol az országban szívesen fogadják.

A Vabrik Pince jövőjéről faggatva Ákos elmondta, nem szeretnének tovább növekedni, a mostani nagyság kezelhető és nem kell hozzá plusz ember. Ugyanakkor a szőlőben egy kis fajtaváltásra készülnek, Zöldveltelínit és Sauvignon blanc-t terveznek telepíteni. A szakember tapasztalata szerint a Sauvignonból sok mindent ki lehet hozni. Bár a trend változni fog, de a Sauvignon blanc nem az a fajta, amit a jövőben a fogyasztók elfelejtenének, ám hogy milyen stílusban kell elkészíteni, az majd a borász dolga lesz. Vabrik Ákos leszögezte, nem fog koktélt készíteni vagy palackozni, viszont olyan szortimenttel szeretnének jelen lenni, hogy ha valaki vacsorázni megy, biztosan tudjon számára megfelelő bort választani a kínálatból.

„Igyekszem rendezvényekre kiállítóként, civilként is járni. Az elmúlt nyáron Spanyolországban pezsgőket kóstoltunk, néztük a trendeket, miként működnek a borászatok, s mennyi minden múlik a marketingen. Egy-egy eseményre általában nem azért utazunk ki, hogy ott plusz partnereket, fogyasztókat tudjunk szerezni, hanem körbejárjuk a többi pincét, kinek milyen volt az éve, a szüreti idő, megosztjuk a tapasztalatokat. Nagyon fontos, hogy szakmán belül tartsunk kapcsolatot másokkal, ha nem is napi szinten, de hetente egyszer nem lenne rossz beszélni mindenkivel” – fejtette ki. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy helyben felnőttképzés keretében borászatot oktatnak, már a negyedik osztály végzett náluk.

Vabrik Ákos véleménye szerint a nagyon alacsony árú borok el fognak tűnni a piacról. A zéró tolerancia tükrében ha valaki megteheti, hogy étterembe megy és ott bort iszik, akkor vagy meg tudja oldani a hazajutást tömegközlekedéssel, vagy taxiba száll, esetleg sofőrszolgálatot rendel. Ők nem fognak 100 forintos bort rendelni, számukra nem meghatározó az ár. Akik viszont autóval mennek, nem fogyasztanak alkoholt.

A bor napjainkban a támadások középpontjába került, de volt idő, amikor az Aloe veráról is kiderítették, rákkeltő. Az alkoholmentes borokat sem tudja jó szemmel nézni, zsákutca, olyan trend, ami el fog tűnni. Viszont a minőségi borfogyasztás továbbra is megmarad. Sokkal nagyobb gondnak látja viszont azokat az adminisztrációs terheket, melyeket egy kis borászatra rónak. A másik nagy probléma az alapanyag ára, 2007-ben 70 forintért adták el a szőlőt, 2024-ben pedig 140 forintért.

„Ha Ákos azt mondja, élénkebb savat szeretne, könnyen válogathatunk, az ültetvény különböző részein teljesen más a Rajnai rizlingünk. Pedig alig 600 méteres távolságról és 30 méter szintkülönbségről beszélünk. Régen azt tartották Etyekről, Mórról, olyan savasak a borok, hogy nem lehet meginni. Közben változott az éghajlat, a technológia. Mégiscsak a régi Duna hordalékán vagyunk, ezért sokkal tartalmasabb borokat tudunk készíteni” – hívta fel Vabrik Ferenc a figyelmet, hogy a generációváltásban nagyon fontos az a fiatalság, akiknek át lehet adni a vállalkozást, akik tudnak élni a lehetőséggel. Ahogyan Ákos eddigi munkáját látja, jó az irány, az idősebb átadja a tudást a fiatalnak, akinek véleménye is ugyanolyan fontos.

vinicz