A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Talajtani Társaság által szervezett, „Talaj és terroir, azaz amit a talaj el tud mondani a borról” címen meghirdetett esemény során tizenegy borvidéken tizenegy talajszelvény került feltárásra. (A Borászati Füzetek 2024/5. számában röviden tudósítottunk az akkor frissen lezajlott eseménysorozatról – a szerk.). A feltárt talajok mindegyikén a borvidékekre jellemző talajképző kőzetet és talajtípusokat mutathattuk meg az érdeklődőknek, azok minden pozitív és negatív jellemzőivel. Kiemelendő, hogy a talajszelvényeket nem mindig sikerült a dűlő tipikus pontjaira elhelyezni, önmagukban nem jellemzik a teljes területet, de az antropogén hatások eredménye szinte mindenütt bemutatható volt. A talajba íródott mind az emberi ráhatás, mind a természeti környezet. Sok esetben a talaj eredeti genetikáját inkább természetföldrajzi ismereteink alapján képzeltük el, mert a szelvényben ennek szinte semmi nyoma nem volt, a telepítést megelőző mélyszántások, a több évtizedes-évszázados művelés, vagy a korábbi területhasználatból örökölt antropogén hatások mindezt kiradírozták. Ennek eredménye a természetestől eltérő kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságokkal bíró talaj, mely funkcióit nem a természeti környezetnek megfelelően látja el. Nem tere a biodiverzitásnak, víz- és tápanyag-szolgáltató képessége degradált.

Egy talajszelvény a tájban pontszerű élmény, csak a domborzat, a területhasználat, a mikroklíma és a felszíni földtan ismeretében sejthető, hogy a térben mely talajtulajdonságok miként változnak. Ezeket a talajképző tényezőket és a területre jellemző fő folyamatokat igyekeztünk bemutatni a helyszínen, és foglaljuk össze a következőkben.

A szőlőtermesztés köztudottan erózióveszélyes tevékenység. Ez részben abból ered, hogy a szőlőterületek többnyire dombvidékeken találhatók, ahol a tagolt domborzat miatt az áthalmozódás természetes folyamat, de az álló monokultúrák művelése során az emberi tevékenység ezt nagyban gyorsítja. A talajtulajdonságok, a tájban rejlő változatosság bemutatásával próbáltuk a tudatosabb, a természettel együtt gondolkodó, a talajainkat óvó tervezésre és cselekvésre ösztönözni a talajhasználók ezen szűk körét.

Babarczi Szőlőbirtok és Pince (Pannonhalmi borvidék)

A bemutatott talajszelvényt a Pannonhalmi-dombságban, Tényő község határában, a Közép úti dűlőben, 170 méteres tengerszint feletti magasságon tártuk fel. A helyszín 5-7%-os lejtésű, nyugati kitettségű, egy meredek oldalt követő kilaposodás felső harmada. A dombságot jellemzően pannon homok, agyagmárga, a Bakony hegylábfelszínének anyagai, illetve pleisztocén lösz alkotja. A laza üledékekből álló dombvidék képét eróziós formák (eróziós és deráziós völgyek, elkeskenyedő dombhátak, deráziós fülkék, hátravágódó völgyfők, eróziós szurdokvölgyek, enyhe feltöltődő domblábi lejtők) jellemzik. Ebből eredően a talajképző anyagok is keverednek, illetve különböző korú és jellegű üledékek kerülnek foltosan a felszínre. A dombság magasabb, erózióval kevésbé érintett platóin szép kifejlődésű agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakulnak ki, a folyton mozgó lejtőkön barnaföldek és az alacsonyabb térszínekre az átmeneti csernozjom barna erdőtalajtípus a jellemző.

A szelvény helyén pannon, medenceperemi finom homokon alakult ki az a csernozjom barna erdőtalaj, melynek jellemző szintjeit már nem a természetes kifejlődés sorrendjében láthatjuk a képen. Az erősen humuszos felszíni szint alatt található a vörösesbarna agyag-felhalmozódási szint, mélyebben a mészfelhalmozódás szintje, mely jelen esetben együtt jár a vízpangásra utaló jelekkel.

A kistájra jellemző csapadékosabb klíma (évi átlagos 570-610 mm) miatti pozitív vízháztartás és a laza talajképző kőzet jelentős kilúgzást eredményez a szelvényben. Azaz a vízoldható sók a szelvényben lefelé mozogva eltávoznak a felső szintekből. A talajképző kőzetben nagy mennyiségben jelen lévő, nehezen oldható CaCO3 (mész) utolsóként kimosódik a felszíni szintekből. Ebből eredően azok elsavanyodnak, mely folyamat lehetővé teszi a mállást, agyagásványok kialakulását és azok felhalmozódását eredményezve. Ez vörösesbarna, agyagos anyagként jelenik meg a szelvényben a felszíni humuszos szint alatt.

A kimosódó mész a mélyebb rétegekben halmozódik fel. A szelvényben 110 cm mélységben található mészfelhalmozódási szint, olyan mértékben cementálja a szerkezet nélküli homokot, hogy azon vízpangást eredményez. Ez nemcsak a csapadékból eredő vízmennyiség, hanem a lejtőoldalon, a talajban szivárgó vizek hosszabb távú jelenlétét is jelzi.

A laza homokos szövet és az alacsony térszín miatt mezőségi talajokra jellemző, erősen humuszos felszíni szint alakul ki. A homokon nyáridőben a szárazság, télen a hideg okoz leállást a szervesanyag-bontásban, emiatt a humuszosodás folyamata erős a szelvényben.

A domborzatból és a laza üledékekből eredő erózió nem jellemző az ásott szelvény helyén, egy kisimuló lejtő felső harmadán található, viszonylag nyugodt térszínen. Itt a szőlőtelepítést megelőző hagyományos mélyszántás túrja szét a talaj felső szintjeit.

A szomszéd, telepítésre váró parcellán készített fúrások viszont beszedések. A meredek lejtőkön a laza üledékek erősen erodálódnak. A fúrt szelvények során látszik, hogy a különböző térszíneken miként hat az erózió. A völgytalpi helyzet, üledékgyűjtőként mély, sötét humuszos szintjét a környezetétől nyeri. A lejtő felső harmadán az elhordódást a mészfelhalmozódás állékony szintje fogja meg, a felszínen fakó fehér meszes rögökkel. A tetőhelyzetben lévő szelvény bizonyos időszakokban mélyen erodálódik, máskor, zárt növénytakaró alatt beindul a humuszosodás, ezt mutatja a sekély sötétebb felszíni szint a harmadik fúrásban.

 Belward Pincészet (Pécsi borvidék)

A vizsgált szőlőültetvény Olasz és Hásságy település között, a Baranyai-dombság déli részén területén terül el, egy délnyugati lejtésű völgyoldalban. A kistáj átlagosan 640-670 mm éves csapadékot kap és a jellemzően lösszel fedett területen agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek vagy csernozjom barna erdőtalajok alakulnak ki. A lösz alapkőzetnek, a jelentős csapadéknak és a tagolt domborzatnak köszönhetően nagyon erózióérzékeny terület.

A szelvényt a völgyoldal egy lankás részén, a művelőút mentén helyeztük el. A korábban szántóként hasznosított földterületről erősen erodált talajt örökölt a szőlő. A felszínen, a gyep alatt 5 cm mély humuszos szint található jó, biogén szerkezettel, vályog fizikai féleséggel. Ez a felső szint egy ráhordódott bekevert anyag, magas kalcium-karbonát-tartalommal. Eredendően a területre erős kilúgzás jellemző, a felszínen található meszes anyag eróziót jelez.

Alatta 50 cm mélységig az egykori szántás nyomai a mai napig láthatóak, megfigyelhető a művelés éles határa és a kevert anyag. Egymás mellett, keveredve fellelhetőek a kilúgzott, mészmentes és az erősen meszes rögök. A szintben megnő az agyagtartalom, agyaghártyák is láthatóak, mely azt sejteti, hogy természetes körülmények között csernozjom barna erdőtalaj fedné a területet.

Ezt követi hullámos átmenettel, 80 cm mélységig egy nagyon tömörödött, összeállt mészfelhalmozódási szint, a gyökerek ezt a szintet nehezebben tudják áttörni. Alatta a kevésbé tömörödött talajképző kőzet látható, melyben a gyökérjáratokban kicsapódott mész, azaz mészerek figyelhetők meg. Ez utal arra, hogy elértük a talajképző kőzetet, melynek szerkezete még nem alakult ki, anyagmozgás csak a gyökérjáratok apró üregeiben történik.

 Csanádi Szőlőbirtok (Hajós-Bajai borvidék)

A birtok az Illancs peremén található. A tájat a Duna meszes hordalékaiból a szél által kifújt finom homok és por fedi. Ezeken humuszos homok, illetve csernozjom talajok, erodált területeken földes kopárok, futóhomokok vagy humuszkarbonát talajok alakulnak.

A feltárt szelvény kiemelkedően mély humuszos szinttel rendelkezik. Egyméteres mélységig, fokozatos átmenettel csökkenő humusztartalmú felszíni szint jellemző, csernozjom külcsínt mutat. A telepítést megelőzően mélyszántást alkalmaztak, melynek nyoma 50 cm mélységig látható. Az erősen meszes, homokszövetű talaj nagyon aszályérzékeny, mely tulajdonságát a mély humuszos szint nagyban javítja.

100 cm alatt, hirtelen átmenettel a talajképző kőzet, a lösszel kevert finom homok jelenik meg.130 centimétertől a vöröses árnyalat egy finomabb anyagban meggyűlő, és hosszabb ideig csapdázott víz okozta rozsdásság látható. Ez a gyenge vízháztartású talaj adottságait szintén erősíti. A hosszabb idejű vízhatás a meszet is oldja, ezért ebben a szintben a pH-t is csökkenti, mely segíti a vízzel együtt érkező és felhalmozódó tápanyagok felvételét is.

Ebben a szelvényben a mély humuszos szintet óvni és táplálni kell, a tájra jellemző talajokhoz képest kiemelkedő, és a gyenge víz- és tápanyag-háztartású homoktalajok kincse a szerves kolloid.

Disznókő Zrt. (Tokaji borvidék)

A feltárt szelvény a 223 méter magas Király-tető délkeleti lejtőjének felső harmadán, 190 méter körüli tengerszint feletti magasságon, egy nyeregben található. A hegy középső miocén riolit-dácit-riodácit tufákból és kiömlési kőzetekből épül fel, ezt a negyedidőszakban lösz fedte be, melynek karbonáttartalma kilúgzódott és a porózus, repedezett vulkanitok repedéseiben halmozódott fel. Ennek agyagos málladékai és 30-70 mm-es aprózódástermékei alkotják a hegy szoknyáját, néhol lösszel keveredve.

A terület az erdőtalajok zónájában található, erős kilúgzás, gyors, gombás szervesanyag-bontás és gyors tápanyag-feltáródás jellemző. A talajképző kőzet hegylábi lejtőüledék, melyben a Király-tető kőzeteinek mállástermékei és lösz keverednek. Agyagos vályog, vályog fizikai féleségű, sok finom homok frakcióval. A területet korábban fedő lösz kilúgzott mesze a lejtőhordalékkal máig jelentős karbonát-utánpótlással látja el, így a kilúgzó vízháztartású zóna ellenére gyengén lúgos vagy semleges talajok jellemzik.

A szelvény helye évtizedek óta felhagyott, korábban szőlőtermő terület. A bozótot pár éve lezúzták, rajta azóta gyep található. Ennek eredményeképpen a felső 30 centiméter gyökerekkel sűrűn átszőtt, szép, szemcsés-morzsás szerkezetű, erősen humuszos felszíni szint. Ez alatt található 80 cm mélységig egy mély humuszos, kőtörmelékes, mészmentes lejtőhordalék, mely egy hegylábi agyagon képződött, típusos agyagbemosódásos talajt fed. 80 és 100 cm között az eltemetett talaj humuszos szintje található, melyet a hasábos megjelenésű agyag-felhalmozódási szint követ. A mészfelhalmozódás szintjét csak fúrásban, 170 cm körül találtuk meg addig a talaj gyengén savanyú kémhatású.

A kitűnő víz- és tápanyag-gazdálkodású talajon a közeljövőben szőlőtelepítés várható. Ennek kivitelezéséig karbantartott gyep alatt őrzi fent leírt pozitív tulajdonságait.

 Feind Pincészet (Balatonfüred-Csopaki borvidék)

A szelvényt a lehető legkülönlegesebb helyen sikerült feltárni, pontosabban egy útbevágásban jelenleg is látogatható. A terület három kistáj határán helyezkedik el. A Sárrét medencéjének délnyugati peremén, az Enyingi-hát északi és a Kálóz-Igari-löszhátak északnyugati határán emelkedik a 195 méter tengerszint feletti magasságú Somlyó hegy. Alig öthektáros platóját a környező tájak laza üledékeiből kiálló, körülbelül 350 millió éves kvarcfillit alkotja. A majd 500 millió éves agyagos, homokos, karbonátos üledékek és vulkanitok között nagyon régen, a variszkuszi lemezmozgások hatására metamorfizálódott és alakult ki a fillit. Ez a kőzettest pedig az elmúlt néhány millió évben hantolódott ki.

A fillit savanyú talajképző kőzet, de a területet fedő lösz és pannon üledékek a környezet ellátták karbonáttal, melyek a hegy oldalában, tömegmozgások hatására folyamatosan keverednek a kialakuló talajjal, pufferelve a savanyodást. Ám foltokban erősen savanyú kémhatású talajok képződhetnek.

A környező csernozjom és réti talajokból kiemelkedő Somlyó hegyen kőzethatású talajok, barnaföldek és hordaléktalajok alakulnak ki. Erre kitűnő példa a feltárt szelvény, melynek felső 20 centimétere gyep és bozót alatt kialakuló, gyökerekkel sűrűn átszőtt, magas humusztartalmú savanyú felszíni szint. Alatta a lejtőhordalékos keveredéssel kialakult, köves, márványos foltosságú, szerves anyagot még bőven tartalmazó szint 80 cm-ig tart. Ebben a fellelhető vöröses foltosság gyenge mállásra utal, mely a barnaföldek jellemzője. Ezt követően a szálban álló kvarcfillit töredező, aprózódó, talajosodó regolitja található. Mivel a humuszosodás és a kőzetaprózódás a legjellemzőbb folyamat a szelvényben, az úgynevezett ranker talajok osztályába sorolható a szelvény, melyet a lejtőhordalékos áthalmozódások mélyebb humuszos szinttel láttak el.

Különleges, talaj- és kőzettanilag nagyon egyedi szelvény, melyet folyamatos gyeptakarással óvni kell az eróziótól. Víz- és tápanyag-szolgáltató képessége korlátozott, savanyú talaj, minden kincse a felszíni humuszos szint.

 Gál Szőlőbirtok és Pincészet (Kunsági borvidék)

A szelvény igen tekintélyes, megközelítőleg 250 cm-es mélységig tárta fel a területet. Jellemzően humuszos homoktalaj, bár a gazdálkodó jelezte, hogy igen változékony talajtulajdonságok tapasztalhatóak táblaszinten. A kistáj jellemzője még a humuszos öntéstalaj.

Szelvényvizsgálat alapján a felső 50 cm-es humuszos szint gyengén szerkezetes, gyökerekkel megfelelően átszőtt. Tömörödésre utaló jegy nem fedezhető fel. 10%-os sósavra intenzíven reagál, így a mésztartalma vélhetően meghaladja a 10%-ot. Színe a mélységgel fokozatosan világosodik. 50-100 cm között sárgás színű, szerkezet nélküli homok található mészhártyákkal és meszes lepedékkel. 80 cm mélységben egy nagyjából 10 cm vastagságú keményebb, meszesebb pad figyelhető meg. Sósavra intenzíven reagál, pezsgése erősebb a humuszos réteghez képest. A gyökerek itt is megtalálhatóak. Jellemzőek a szépen formált, 5-10 cm átmérőjű mészkonkréciók.

100-150 cm között vörösesebb színárnyalatú szelvényrész következik, 140 cm-es mélységben magasabb kőzetliszt aránnyal felfedezhető egy löszös betelepülés. 150 cm alatt sötétebb, szürkésbarnás homok található, savra adott reakciója erőteljes, de a felette található sárgás homokhoz képest gyengébb.

A gazdálkodó által megküldött laborvizsgálati jegyzőkönyvek alapján valószínűsíthető humusztartalma nem éri el az 1%-ot, vagyis gyenge humusz-ellátottságú. Ugyanakkor a felső humuszos szint kellően lazult, fokozatos színátmenettel halad a mélység felé. Kémhatása enyhén lúgos, a mésztartalom a mélységgel nő, ami a terület földrajzi elhelyezkedése alapján várható is, azonban 150 cm alatt érezhető a talajvíz kilúgzó hatása.

A helyszínen tapasztaltak alapján a területen jól karbantartott humuszos homoktalajt találunk, melyben tömörödésre, komolyabb erózióra és művelésből adódó károsodásra utaló nyom nem látható. Ennek köszönhetően a fiatal telepítésű szőlő gyökerei már 1 m alá nyúlnak. Ugyanakkor a magas mésztartalom és az enyhén lúgos kémhatás karöltve az alacsony humusztartalommal okozhat foszfor-, kálium-, vas- és mikroelem-felvételi nehézségeket, erre érdemes a termesztés során fokozott figyelmet fordítani.

 Günzer Tamás Pincészete (Villányi borvidék)

A borászat legnagyobb büszkesége a Kisharsányban található, 16 hektár egybefüggő és egyben legszebb területe, a Bocor dűlő. 2009-es telepítésű ültetvény, magas fekvésű katlan, mely három oldalról védett és dél felé nyitott. A déli fekvésű területet folyamatosan éri nap, ezért biztonsággal beérik a szőlő, minden évben teljes érettségben tudnak szüretelni.

A 15-20% lejtésű oldal a Villányi-hegységből fut le a Baranyai-dombság déli felére. A 600 mm feletti éves csapadék és a kitűnő lösz talajképző kőzet gyönyörű agyagbemosódásos talajokat produkál, melyek a melegebb, alacsonyabb területeken csernozjom barna erdőtalajokba mennek át.

A szelvény felső 40 cm-e egyenletesen humuszos felszíni szint, humusztartalma nem éri el a csernozjom barna erdőtalajokra jellemző értékeket, de 2% körüli. 40 és 60 cm között a vöröses agyag-felhalmozódási szint található, mely szép szemcsés szerkezetű, gyökerekkel sűrűn átszőtt, magas agyagtartalmú szint. Ez hosszabb átmenettel, körülbelül 80 cm-nél éri el a mészfelhalmozódás szintjét. A barna erdőtalajokra jellemző agyag-felhalmozódás kialakulásának előfeltétele a kilúgzás. A magas mésztartalmú lösz talajképző kőzetet a pozitív vízháztartás átmossa, a karbonátokat a szelvény mély rétegei felé viszi. A felszíni szintek elsavanyodnak, ez teszi lehetővé később a mállást. Mivel a dűlő közvetlenül a Villányi-hegység éles mészkőperemei alatt helyezkedik el, a karbonátos kőzetekből folyamatos karbonát-utánpótlást kap, ezért a savanyodás folyamata megállt, sőt a talaj visszameszeződött. Ennek eredménye a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, szerves anyagban és agyagban gazdag, 80 cm mély, kolloiddús talaj.

Ebben a formájában a tájban fellelhető legtökéletesebb talaj. Felszínközeli szintjeit óvni kell az eróziótól, a meredek lejtőn különösen.

 Kancellár Birtok Somló (Somlói borvidék)

A Somló-hegy 3-4 millió évvel ezelőtti bazaltos vulkanizmus eredménye. A vízgőzzel keveredett magma hevesen, robbanásokkal tört a felszínre, jelentős hamuanyagot juttatva a felszínre, majd erre ömlött a folyós bazaltláva, elfedve, megóvva az alatta található Pannon-tavi üledékeket. Ezeket azóta a külső erők elhordták, feltárva a hegy jellegzetes formáját. Az elmúlt 100 ezer évben ezeket lösz is fedte, mely leerodálódott, belekeveredett a hegylábi üledékekbe.

Ennek a kőzettani alapnak eredménye az üdén málló bazalt és bazalttufa, keveredve a tavi és hegylábi üledékekkel. A mély, 40-50 cm-es szerves szint finom tufatörmelékkel keverve jó vízháztartású, könnyen mállik, ezáltal friss ásványi tápanyagokat juttat a gyökereknek. Mélyebben lejtőhordalékos keveredés miatt foltos-márványos színvilággal a szerves anyag, a kőzetmálladék és -törmelék rétegei 1 méteres mélységig tartanak. 110 cm-nél iszapos-homokos szövetű pannon üledék található, mely gyengén meszes és benne nagyobb kőzettörmelék található.

A bazalt mállástermékei, köszönhetően a bennük található ásványoknak, nem savanyúak, ezáltal kitűnő tápanyag-háztartású talajokat alkotnak. A kőzet sötét színe miatt könnyen melegszik és könnyen átnedvesedik, kellő mennyiségű szerves anyaggal keveredve víztartó képessége is jó-közepes.

A különleges földtani adottságok a szőlőtermesztés számára kitűnő talajt alkottak a Somló hegyen.

Kősziklás Borászat (Neszmélyi Borvidék)

A szelvényfeltárással érintett tábla kb. 2 ha nagyságú. A terület 210 méter tengerszint feletti magasságon helyezkedik el. Nyugati és keleti irányból egy-egy deráziós völgy határolja, a völgyek lejtőin 20-35%-os meredek lejtők is előfordulnak itt erdő művelési ág a jellemző. A dűlőben található terület lejtése 5-15% közzé esik.

A lejtők kitettsége észak-északkeleti irányú. A szőlőültetvényben lösz talajképző kőzetet találunk. A lejtésviszonyok és a lösz talajképző kőzet miatt a terület erózióra érzékeny. Az erózió a területen jelentős talaj- és tápanyagveszteséget okozhat, hatásának csökkentése érdekében mindenképpen érdemes a sorközök takarása, takarónövénnyel történő megvédése.

A terület környezetében a barna erdőtalaj a jellemző főtípus, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok is előfordulnak. A könnyű szerkezetű löszös talajképző kőzet és a tagolt felszín miatt elterjedtek a földes kopárok is.

A területen feltárt talaj humuszos termőrétege 50 cm, erős bolygatás nyomai láthatóak rajta. A szőlő telepítését megelőzően végzett mélyszántás során egészen a talajképző kőzetig át lett forgatva a talaj. A fentiek miatt a talajban felhalmozódási vagy átmeneti szinteket nem lehetett felfedezni. A talaj színe alapján a humuszképződés csernozjom bélyegeket mutat.

A talaj felső 20 cm es szintje morzsás szerkezetű, sósavas csepegtetésre erős pezsgést mutat, fizikai félesége homokos vályog. 20-50 cm-ig terjedő szintben már látható, hogy az antropogén hatások következtében a talajképző kőzet bekeveredett a humuszos szintbe. A szint morzsás szerkezetű, erősen meszes, fizikai félesége homokos vályog. A terepen elvégzett morzsaállékonysági próba alapján a talajmorzsák stabilnak bizonyultak. A szint gilisztajáratokkal, gyökerekkel átszőtt. A gyökértömeg nagy része ebben a szintben található. 50 cm alatt éles határral elválik a talajképző kőzet. A szint még gyökerekkel átszőtt, a gyökérjáratok a mélységgel csökkennek. Mészfelhalmozódási szint, a gyökérjáratok mésszel kitöltöttek, valamint a talajmátrixban mészkonkréciókat láthatunk.

A talajra jellemző folyamatok közül a humuszosodás látható. A talajművelés következtében a felhalmozódási vagy átmeneti szintek nem figyelhetőek meg. Összességében elmondható, hogy egy olyan csernozjom jellegű talaj került feltárásra, amelyet jelentős emberi behatások értek. Esetében kerülni kell az olyan agrotechnikai műveleteket, melyek az altalaj humuszos szintbe történő bekeverését okozzák. A humuszos talajréteg biológiai aktivitása és a mállási folyamatok révén jó tápanyag-szolgáltató képességet biztosít, ugyanakkor a nagy CaCO3-tartalom az ionantagonizmus révén csökkenti a foszfor- és káliumműtrágyák érvényesülését. Kiemelten fontos a talaj erózió elleni védelme, ami a humuszos termőréteg elvesztésével és tápanyag-csökkenéssel jár.

Podmaniczky Pince és Szőlőbirtok (Balatonboglári borvidék)

A boglári szőlők a Nyugat-Külső-Somogy kistáj Balaton felé letörő vállain találhatók. A pannon üledékekkel kevert lösz talajképző kőzet erősen meszes, finom poros-homokos szövetű. Az éghajlat az erdőtalajok kialakulásának kedvez, pozitív vízháztartású, erdőtalajok és a mezőségi talajok felé átmenetet jelentő csernozjom barna erdőtalajok jellemzik. Erodálódó területeken barnaföldek, földes kopárok és humuszkarbonát talajok alakulnak ki attól függően, hogy mely szintek fogták meg az eróziót és mennyi idő állt azóta a talajosodás rendelkezésére.

A Köröshegyen feltárt szelvény szép példája a területet leginkább jellemző csernozjom barna erdőtalajoknak. A száraz nyári és hideg téli időszakok során a megszakított lebontás a szervesanyag-felhalmozódás folyamatát erősíti. A csapadékos időszakok a kilúgzás, mállás, agyagosodás és agyagvándorlás talajképző folyamatokat támogatják. Ezek eredményeképpen jön létre a mészmentes, semleges, esetleg enyhén savanyú, mély, 40 centiméteres szerves felszíni szint. A gyeptakaró gyökérzetének mélységéig (felső 15-20 cm) szép szerkezetű, sötét színű szint alatt a művelés, taposás hatására ez nagyon tömörödött. Ezt követi egy vörösesbarna, továbbra is mészmentes agyag-felhalmozódási szint, mely 70-75 cm mélységben éles határral, a mészfelhalmozódás felett ér véget.

A mészfelhalmozódás olyan mértékben cementálja a talajképző homokos löszt, hogy víztartó rétegként funkcionál. Ennek jelei vas- és mangánszeplők a magasabb szintekben. A viszonylagos tetőhelyzetben lévő szelvényben a lejtőirányú elfolyás csekély, ezért a tömörödött réteg felett az év során hosszabb-rövidebb ideig levegőtlen viszonyok uralkodnak. Ez természetes folyamat, de hasonló hatás érhető el a taposással, tömörítéssel.

Rádpuszta Szőlőbirtok (Balatonboglári borvidék)

A Podmaniczky Birtok közvetlen szomszédságában, a fent leírt genetikával alakult egy talaj, mely hasonló szintezettséget mutatott a telepítést megelőző mélyszántásig. Látható, hogy ennek eredményességét is befolyásolta a tömörödött réteg. Körülbelül 35-40 cm-en szánkázott az eke és csak az agyagbemosódási szint tetejét és a humuszos felszíni szintet keverte meg.

Ezalatt szinte ugyanazon szintek találhatók. A tömörödött, pangó vizes, agyagosodó szintet 80 cm-en éles határ választja el a vízzáró mészfelhalmozódási szinttől.

Ezek a talajok 80 cm mélységig szolgáltatnak. Az erősen meszes szintet a gyökér nem töri át, és vizet, illetve tápanyagot sem képes benne felvenni. A felszíni 80 cm óvása elsőrendű fontosságú.

 Vesztergombi Pince (Szekszárdi borvidék)

A Szekszárdi-dombság völgyközi hátakra tagolódó dombvidék, ahol csernozjom barna erdőtalaj, földes kopár, humuszkarbonát és barnaföldeken cseres-tölgyes erdők és híres szőlők találhatók.

Az egész tájat középső-, felső-pleisztocén lösz fedi. A magas karbonáttartalmú talajképző kőzeten kialakuló barna erdőtalajok elsődleges folyamata a kilúgzás. Nagy mennyiségű mész vándorol a csapadék hatására a mélyebb szintekbe. Az erős mészfelhalmozódási szintek erősen cementálják az egyébként laza talajképző kőzetet. Ezek a cementált szintek, ahol a tagolt, dombvidéki területen jelentős és jellemző erózió megáll, az eredetileg jó vízgazdálkodású és közepes tápanyag-gazdálkodású erdőtalajok helyén úgynevezett humuszkarbonát talajokat hagyva maga után. Ennek a folyamatnak jellemző szelvénye a feltárt talaj.

A humuszos szint kialakulása mellet a szintekre tagozódás egyéb folyamatai nem figyelhetők meg, nyomokban a humuszos szint vörösesbarna színe utal a korábbi folyamatokra (agyagosodás). A felszíni szint magas mésztartalma miatt a kémhatás erősen lúgos, mely nem kedvez a tápanyag-felvételnek. A szerves anyagon kívül található benne némi agyag, tehát kolloidokkal ellátott, de a cementáltságnak köszönhetően vízháztartása és ezáltal tápanyag-háztartása erősen korlátozott. Ezeken a területeken a taposást érdemes minimálisra csökkenteni és folyamatos gyeptakaró gyökérzetével lazítani a felszíni szinteket. Ezenfelül a sűrű gyökérzet mentén felszaporodó élet CO2-kibocsátása meggyorsítja a kilúgzást, emberi léptéken belül pozitív irányba mozdítva el a kémhatást.