A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkára – tisztségviselői jogállásából adódóan – határozott idejű munkaviszonyban látja el az alapszabály szerinti feladatokat. A főtitkári tisztújítás legnagyobb előnyének tartják, hogy helyzetértékelésre késztet minden küldöttet, és azokat is, akik pályázatot nyújtanak be ezen gyönyörű, de kihívásokkal teli feladat ellátásához.

„Ha visszagondolok öt évvel ezelőtti saját magamra, azt biztosan mondhatom, hogy pályázatom benyújtásakor nem ilyen viharos öt esztendőre számítottam. Éppen ellenkezőleg: a 2018. évi HNT-tisztújítás eredményei, az agrártárcával helyreállt stratégiai együttműködés alapján a jövőkutatók is egyszerűbb éveket vetítettek előre. A HNT szintjén úgy gondolhattuk, hogy az országos szőlész-borász önkormányzat biztosan halad a 2016-os ágazati stratégiában kitűzött célok elérése felé, a szükséges intézkedéseket egy kiszámíthatóan reagáló gazdasági és társadalmi koordinátarendszerben tudjuk majd megfogalmazni” – kezdte beszélgetésünket Brazsil Dávid, a HNT 2024 őszén harmadik alkalommal megválasztott főtitkára.

Mint kifejtette, ennek első bizonyítékait is látni vélték már a HNT-nél: bár voltak politikai felhangok, a 2019-es szüretre bevezetett zöldszüreti és krízislepárlási támogatások hatására a piaci egyensúly kezdett helyreállni. A szüret végére a kínálati piac keresletivé alakult. A hegybírói rendszer e két támogatás során végzett tevékenységével egyértelműen igazolta létjogosultságát, hiszen az elhúzódó jogalkotási folyamat után a hatékonyan intézkedő hegybírók dolgozták le a lemaradást.

Felidézte, hogy ekkor már tapasztalható volt a fogyasztás átalakulása, különösen a fiatal generációknál, így a HNT elnöksége megkezdte egy pilot kommunikációs kampány előkészítését annak érdekében, hogy újra trendi legyen a magyar bor. Bár egyre többet lehetett olvasni az EU green deal kapcsán a termelést, valamint a címkézés szabályait érintő változásokról, akkor még úgy érezték – mondta –, hogy a nagy bortermelő országok lobbiereje elegendő lesz ennek megállítására.

„Az elmúlt öt évre visszatekintve talán nem túlzás azt mondani, hogy a világjárvány következtében kialakult piaci viszonyok és geopolitikai változások hatásai robbanásközeli helyzetet teremtettek ágazatunkban. Minden, korábban biztosnak hitt elv, szabály, szállítói szerződés, bizalmon alapuló együttműködés egyik napról a másikra tűnt el. Felerősített továbbá olyan folyamatokat is, melyekről hosszú ideje folynak egyeztetések”, fogalmazott Brazsil Dávid, hangsúlyozva, hogy a bor egyszerre transzcendens és kulturális termék, mely az európai életérzés szerves részét jelenti. A bor egy családi gazdaságokra alapozott ágazat, amelyben a legfontosabb értéket a gazdálkodó társadalmat – modern nevén a vidéki lakosságot – alkotó családok képviselik.

„Mérleget vonva az öt évből, azt mondhatom, hogy a megélt válságok ellenére is büszkeséggel tekintek vissza a közös munkánkra. Édesapám tanítása, egyetemi tanulmányaim és szakmai munkám is azt a gondolatot erősítették meg bennem az évek alatt, hogy a leegyszerűsítő, kapkodó, felületes elemzések alapján meghozott intézkedések sokszor látszólagos, rövid távú megoldáshoz vezetnek. Ezek sok esetben nem csökkentik, hanem idővel elmélyítik a problémát. Ez különösen igaz egy olyan komplex társadalmi és gazdasági közegben, mint bármelyik európai borvidék termelési körzete” – hangsúlyozta a főtitkár.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar borászat fejlődése is sokkal mélyebb alapokon nyugszik, mint kizárólag a mérethatékonyság, a versenyképesség vagy a termelékenység közgazdaságtani hármas szentsége. A magyar ágazatszervezésben kiemelt szerepe van a termelői közösségnek, azaz a hegyközségek testületi döntéshozatalának. A konszenzusos döntéseknek a napi problémák kezelésén túl az adott borvidék hitelességének, elismertségének növelésére és ezáltal a magasabb hozzáadott értékre kell koncentrálnia. Az előrelépést viszont nem másik borvidékekhez viszonyítva, hanem saját adottságaikból kiindulva kell meghatározniuk a termelői közösségnek, véli. Az egyediségben rejlő piaci lehetőség kiaknázásának szükséges, de nem elégséges feltétele a technológia. A bor ugyanis több, mint vegyületek összessége. A szőlő és a bor a gazdálkodó társadalom megélhetését és gyarapodását szolgálja, fogalmazott a főtitkár.

Ebből kifolyólag úgy véli, hogy a hegyközségi szervezetrendszer fenntartása és fejlesztése sokkal nagyobb értéket jelent, mint azt egyszerűen gondolnánk: ez az egyetlen ágazati szinten felépülő, országos illetékességű közigazgatási feladatokat ellátó szervezet. Ezen túlmenően a magyar vidéki településeken életvitelszerűen helyben élő értelmiség egyik legnagyobb munkáltatója a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A HNT munkaszervezetének munkája során a termelői közösséget kell szolgálnia, hangsúlyozta, kitérve arra is, hogy a modern ágazatirányítás új kihívásokat is jelent a szervezet számára, különösen a digitalizáció területén. Az új nemzeti borjogi szabályozásban a hegybírói karra alapozott egyablakos ügyintézés és ezáltal a termelőket sújtó bürokrácia csak a digitalizáció keretei között észszerűsíthető.

Az új szabályozási rendszer kidolgozása során a három-, illetve mára fokozatosan négyszintűvé alakuló szakmai önkormányzati rendszer egészének összehangolása a HNT főtitkárának legfontosabb feladata. A szőlőtermelőket sújtó gazdasági környezetet tovább súlyosbítja az éghajlati extrémitások gyakoriságának növekedése. Ennek következményeként egyre több termelő választhatja a jövőben ültetvényének kivágását, ami kihatással lesz a hegyközségi alapszervezetek működésére. A területi feltételek teljesülésének ellenére egyre több hegyközség lehetetlenült el az elmúlt években gazdasági okokból. A hegyközségek törvényi szabályozása minden esetben fűnyíróelv szerinti átalakítást tett kötelezővé, fejtette ki Brazsil Dávid.

„A következő egy évben célom lesz a belülről jövő átalakulási folyamatok koordinált véghezvitele. Önkormányzatként nem számíthatunk és ne számítsunk mindig a jogalkotó körültekintő bölcsességére. Az Állami Számvevőszék 2021. évi vizsgálata is felhívja a figyelmünket a változtatás szükségességére. 2024. október végéig a 88 érvényes adószámmal rendelkező hegyközség közül 11 nem nyújtotta be év végi mérlegét és eredmény-kimutatását a bíróság felé” – hívta fel a figyelmet a szakember.

A Bükki borvidéket hozta egyik jellegzetes példaként arra, hogy a hegyközségi alapszervezetek működésének nem a területi feltételek teljesülése az egyetlen indikátora. Abból adódóan, hogy az ágazat jövedelmezősége, mind a szőlő, mind a bor tekintetében jelentősen visszaesett, gazdasági kérdések is meg fognak jelenni a hegyközségi rendszerben, ami azt jelenti, hogy alulról fog megindulni az úgynevezett életképes hegyközségi rendszerek kialakítása. Erre lehet minta a Bükki borvidék, ahol – igaz, hogy volt benne kényszer – a három hegyközségből egy lesz. Egy borvidék, egy hegyközség. A Neszmélyi borvidéken is hasonló volt a helyzet, ahol annak idején az ászári hegyközség nem érte el a 300 hektáros nagyságot, és ők is léptek egyet. Ugyanez másképp játszódott le a Badacsonyi borvidéken, ahol úgy döntöttek a helyiek, hogy szükség van a két önálló hegyközségre és a hegyközségi tanács fenntartására. A főtitkár azt vallja, hogy ezeket a kérdéseket helyi szinten kellene meghatározni.

Ugyanakkor megjelentek olyan hangok, melyek erőltetik a terület alsó határának megemelését, emlékeztetett. A borvidékeknél ennek nincsen jelentősége, mert ott a reprezentativitás és a szakmaközi elismerés miatt önálló hegyközségi szervezeteket kell kialakítani. Jelen pillanatban az a kérdés – mondta –, megint a jogalkotóra fogjuk-e bízni, hogy a saját problémáinkat oldja meg, amiben nagyon kicsi a mozgási lehetőség.

Célként fogalmazódik meg, hogy a hegybírók közigazgatási munkája és a területi szakmai önkormányzatok döntései között szorosabb kapcsolat alakuljon ki: az informatikai rendszerben tárolt adatok hitelességének javítása csak a hegyközségi választmányok és a hegybírók felelősségkörének összehangolásával valósítható meg, véli a főtitkár. Hozzátette: a 21. század első két évtizedének kutatási és termeléstechnológiai vívmányai, kereskedelmi szabályrendszerének átalakulása, fogyasztói elvárásainak változása új kihívásokat és fejlesztési igényeket fogalmazott meg a magyar szőlőtermelők és borászatok számára egyaránt. A változásokra a választ az ágazat csak az innováció előmozdításával találja meg. Ehhez kezdeményező szakmaközi szabályrendszert szükséges kidolgozni a következő években, mondta. A szakmaközi finanszírozási rendszer bevezetése esetén hozzá kapcsolódó nemzeti és EU-források összehangolása jelenti az elsődleges feladatot. Az innovációt ugyanakkor a szakmai önkormányzat szakmai továbbképzési program kidolgozásával is elő tudja mozdítani. A negyedik területen olyan szakmai elvárásokat kell országos, borvidéki és helyi szinten megfogalmazni, melyek a hegyközségi szervezet minden tagjára nézve szakmai minimumot jelentenek, fejtette ki.

„A 2023-as választásokra készülve a HNT javaslatára biztosítottuk, hogy minden hegyközségben lennie kell borászati üzemengedéllyel rendelkező tagnak, hiszen volt olyan hegyközség, ahol nem működött borászati üzem, mégis volt borászati képviselet” – hívta fel a figyelmet a főtitkár, aki azt vallja, hogy a szakmaköziséget alulról lehet építeni. „A hegyközségi rendszer azon alapszik, hogy 2012-ben az akkori szakmapolitikai döntéshozók megállapodtak abban, hogy a HNT-nek és a hegyközségi szervezetnek önálló szakmai önkormányzati rendszer alapján kell működnie. Ez pedig a köztestületi forma, a maga nemében egyedülálló szakmai önkormányzat. Az állam úgy döntött, hogy bizonyos közfeladatoknak az ellátására köztestületeket hoz létre. Ez miért fontos? Mert egy köztestület, ami nem hatóság, a tagjaira vonatkozóan hozhat bizonyos szabályokat”, fejtette ki. Mint felidézte, a rendszer úgy alakult ki, hogy a kötelező tagságból – ami a borvidéki településekre vonatkozik – adódóan lehet fenntartani a hegybírói kart. A hegybíró látja el az államtól átvállalt közigazgatási feladatokat. Nincsen még egy ilyen szakmai szervezet, amelyik önálló informatikai rendszert működtet, önállóan gyűjti be az adatokat, és ez alapján bármilyen döntés végrehajtása esetén nincs kitéve másik hatóság munkaprogramjának, hívta fel a figyelmet a főtitkár.

„Nemcsak az adatok, de a végrehajtói jogosítványok is nálunk vannak, mert a hegybírók közigazgatási feladatokat látnak el. A kötelező tagságból fakad reprezentativitásunk, ami minden ágazattól eltérően nagyon magas, körülbelül 99,5 százalékos. A köztestületi formából adódóan jöttek létre a hegyközségeink. Ha nem köztestület vagyunk, akkor nincs kötelező tagság, ha nincs kötelező tagság, nincs hegybírói ügyintézés. Ha nincs hegybírói ügyintézés, nincsenek végrehajtói jogosítványok, és hogyha nincsen kötelező tagság, és nincsen hegybírói kar, akkor nincsen reprezentativitás, ha pedig nincsen reprezentativitás, akkor nincsen szakmaközi szervezeti elismerés sem” – magyarázta Brazsil Dávid, majd hozzátette: nagyon sok észrevételt kap a HNT a Digitális Agrár Stratégia hegyközségi szervezetet érintő bevezetésére. „Azt látni kell, hogy a jövedéki termékek közül a bor az egyedüli, amelyik nincsen bekötve a NAV-hoz. A jelenlegi bortörvény egyablakos hegybírói ügyintézésen alapszik, a modern közigazgatásban a digitális ügyintézést be kell vezetni. A digitális ügyintézés azt jelenti, hogy az adott személyt be kell azonosítani, van-e neki eljárási jogköre. Hiteles dokumentumokkal kell dolgozni, a rendszer vége egy közhiteles adatbázis működtetése. Ha nincsen ePincekönyv rendszer, akkor nincsen hegybírói ügyintézés.”

Ütemezett közigazgatási élesítés formájában az idei szürettől megkezdődik a digitális ügyintézés szoftverének tesztelése. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöksége meghatározta azokat a pontokat – még Légli Ottó idejében, s amit a Frittmann János elnök vezette elnökség megerősített –, hogy mikor lehet a termelők felé megnyitni a digitális ügyintézést. Az idei szüret adminisztrációja sok tekintetben ugyanúgy fog lezajlani, mint a korábbiaké, a hegybírókon keresztül, személyesen. Fokozatosan indul a digitális ügyintézés, első körben pilot projekt formában, s amíg a hegybírókon keresztül nem látható, hogy a rendszer stabilan működik, nem nyitják meg teljesen, mert a felhasználói élményt csak egyszer lehet elrontani. Ugyanakkor a termelőket megfelelő módon fel szeretnék készíteni az alkalmazására, a használatára. Az olyan nagy cégeknek, melyek több tízezer hektoliter borral foglalkoznak, ki kell dolgozni azokat az ügymeneteket, amelyekkel az interfészen keresztül a vállalatirányítási rendszerek tudnak működni. Harmonizálni kell, de ehhez időre van szükség. „Főtitkárként fontos feladatom a szakmaiságot képviselni a bevezetés folyamán mind a termelők, mind a kormányzat felé. Nagy előnyünk, hogy van egy felkészült és folyamatos továbbképzésekkel felkészített hegybírói kar. Velük biztosíthatjuk, hogy az első etapot követően a másodikban, majd a harmadikban már olyan rendszert használhassanak a termelők, amikre a hegybírókon keresztül meg tudjuk tanítani őket. Minden rendszer működését először stabilizálni kell, hiszen a tesztelések ellenére a hibák működés közben kerülhetnek elő – ma a finomhangolás zajlik.”

Az uniós jogalkotás nem enged a zöldítésből, és azt látni kell, hogy a környezetvédelmi előírások a termelők számára jelentős adminisztratív terhet jelentenek, tért ki rá a főtitkár. Mint elmondta, Franciaországban úgy számolnak, hogy a zöldítési és a környezetvédelmi szabályok miatt a következő tíz évben mintegy ötvenezer termelő fogja a szőlőtermesztést abbahagyni, alapvetően az adminisztratív terhek miatt. „Az elmúlt öt évben az Európai Bizottság azt hangoztatta, hogy ez csak néhány percnyi feladat, de akkora teher zúdult a termelőkre, hogy az adminisztratív terhek csökkentésében elért eredményeket, melyeket 2016 és 2019 között a kormányzattal kiharcoltunk, ezek az előírások csaknem lenullázták. A következő lépést az abszolút digitalizáció jelenti” – fogalmazta meg a szakember.

A köztestületiséget fontos ágazati érdeknek véli, ezért álláspontja szerint a hegyközségeket alapszinten erősíteni kell, amennyire lehet. „A következő öt évben nagyon fontos feladat, hogy a köztestületek működését elősegítsük, ehhez viszont a helyi szintű egyeztetéseket nem lehet kihagyni. Nem szabad elhinni, hogy majd egy törvény, a jogalkotó oldja meg, mert ez a szakmai önkormányzatiságnak a lényege” – magyarázta, hogy a törvényalkotóknak a keretek megrajzolása lenne a feladatuk, és minden mást a helyben érdekeltek döntésére kellene bízni. Az ágazat legnagyobb értéke Brazsil Dávid szerint, hogy termelői közösségre alapozott döntéshozatali rendszert működtet. A konszenzusos, átlátható döntések mögött ugyanis mindig meghúzódik a kollektív bölcsesség, ami valójában az egész ágazat hosszú távú ellenálló képességét, rezilienciáját biztosítja. A közösségi gondolkozást azzal szemléltette, hogy ha két borász vagy szőlőtermelő leül beszélgetni, általában megkóstolják egymás borát, és egy idő után nem azon morfondíroznak, hogy mi a rossz, hanem hogy miként lehetne jobban csinálni. A közösségi döntések mögött mindig megjelenik a közösségi érdek. Éppen ezért – a szakember véleménye szerint – szükség van a nyílt párbeszédre.

„A főtitkár speciális szerepet tölt be a rendszerben, és nem abból adódóan, hogy a hivatalba lépéséhez a miniszter jóváhagyása szükséges, amit harmadik alkalommal, két különböző minisztertől kaptam. Ez annak elismerését jelenti, hogy a független közigazgatási szemléletet a kollégákkal, a regionális titkárokkal, a főtitkárhelyettes asszonnyal elkezdtünk bevezetni. Ennél talán fontosabb, hogy a főtitkár jogi értelemben ugyanolyan tisztségviselő, mint az elnök, az alelnökök vagy az ellenőrzőbizottság elnöke. Öt tisztségviselője van a szervezetnek, ezen belül a törvény erejénél fogva a főtitkár munkaviszonyban látja el a feladatait, miközben a Ptk. komoly jogosítványt biztosít számára. Egyedüli szervezet vagyunk ma a magyar agráriumban, amely vertikális alapon lát el közigazgatási feladatokat” – hívta fel a figyelmet Brazsil Dávid.

vinicz