Szerencsés választás volt Szentpéteriék részéről, amikor letették voksukat a Nero mellett. Az egri nemesítésű szőlő különleges karakterével, sokszínűségével meghozta számukra a sikert. Hazai és nemzetközi versenyeken elért eredmények bizonyítják, biztos kézzel nyúlnak a fajtához. Sőt, nem csak ehhez, hiszen a több mint tucatnyi szőlőfajtából készült boraikat megkedvelték a fogyasztók. A Nero begyújtotta a Szentpéteri Borpincét, a sikersorozat pedig folytatódik.

„Kiskőrösön mindig nagy szőlőterületek voltak, főleg a Kadarka határozta meg a termesztést, a nagyszüleim sem voltak ez alól kivételek. Az agrárpályán indultam el és növényvédelmi képesítést szereztem, majd az országot járva minőségorientált emberekkel találkoztam, ezt tettem én is magamévá. Így voltam a Neróval, az ismerkedés az az Egri Kutatóintézetben három évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor Kaptás Tibiéknél megkóstoltam több változatot. Csak kísérleti tételek voltak, de elsőre megragadt bennem, különleges élményt nyújtottak. A Kertészeti Egyetemen szőlész-borász szakra jártam, nagyon elhivatottnak éreztem magam, ki akartam törni a középszerűségből. Tudtam, hogy a szőlőterületek között, melyek tőlünk 10 kilométeres körben fekszenek, vannak olyanok, melyek nagyon jó alapanyagot biztosítanak”, magyarázta id. Szentpéteri Attila, s a szemében látszik, a lelkesedés azóta sem múlt el. Mint mesélte, mindig jó fajtákat telepített, és számára mindig a minőség volt az első. Az ezredfordulón indult borászat első embere az akkori túlkínálat ellenére úgy képzelte, ha jó bort készít, akkor elismerik a munkáját. És valóban így is történt, csak sokkal lassúbb volt a folyamat, mint gondolta.

„Nem akartunk mást csinálni, mint amit a Kunság számunkra biztosít, látom az erőt a borvidékben. Majd 2010-ben jött a fiam, s eleinte ő integrálódott hozzám, most már lehet, hogy én integrálódok őhozzá, de legfontosabb a végeredmény”, fogalmazott.

A kezdeti 800 négyszögöl Zweigelt lépésről lépésre gyarapodott a mai 50 hektárra. Mindent önerőből vásároltak, vagy a szüleik örökségeként szállt rájuk. Mint mesélte, biztos kézzel választotta ki a területeket és a fajtákat. Mára 13 hektárnyi Neróval dicsekedhetnek, ami mutatja a fajtában rejlő erőt, nem tudnak annyi rozét készíteni, ami elég lenne. A nemesítők, Bereznay László és Csizmazia Darab József nagy érzékkel nemesítette az aromában és színanyagokban gazdag, jó megjelenésű fajtát. Rá kellett jönnie, hogy akkor lehet jó bort készíteni, ha 5 és 10 tonna közötti mennyiség terem, de inkább az 5-höz közelítsen.

„Amikor bekapcsolódtam a családi vállalkozásba, már stabil fajtaszerkezettel rendelkeztünk, aminek fele magyar fajtákból állt, mint a Kadarka, az Irsai Olivér, a Generosa. Emellett ott voltak a Kárpát-medencei fajták, a Kékfrankos, az Olasz rizling, melyek nem hiányozhatnak a kínálatból. Ugyanakkor a hagyományok mellett fontos az innováció, a világdivatot követve volt Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Chardonnay… Így összesen 18 fajtával szembesültem, amikor hazajöttem. Ekkor jött el a pillanat, s apával leültünk az asztalhoz, hogy a sok fajtában elvesznek a fogyasztók. Csak a Neróból hétféle tétel készül, a rozén túl siller, beaujolais típusú vörös, nagy fahordós vörös, két cuvée-nek az alapanyaga és – bár még titok –, egy tradicionális rozépezsgő is készül belőle”, kapcsolódott a beszélgetésbe ifj. Szentpéteri Attila, aki felidézte: addig tanakodtak, míg a 18 meglévő fajta mellé két újabbat telepítettek. Így öt éve megjelent a kínálatukban a Sauvignon blanc és a Merlot, miközben egyféle koncentráció is elkezdődött. A Nero 13 hektár, növekszik a Chardonnay területe – főként a pezsgő miatt –, a Generosa 5 hektár, s az Olasz rizlingből is van 3,5 hektár ültetvényük, míg egyes fajtákra a választékbővítés miatt van szükség. Véleményük szerint nem lehet négy-öt borral bebizonyítani, mit is tud a terroire, mire képes a borász. „Kompromisszumokat nem ismerünk – hangsúlyozta a szakember –, ami nem ér el egy bizonyos szintet, azt nem palackozzuk. Nálunk a minőség mindenek felett, ennek és emiatt élünk, ebben hiszünk”, vallja.

Mint elmondta, szakdolgozatát a tradicionális pezsgőkészítésből írta, majd kiment egy szüretet végigdolgozni Németországba, utána csatlakozott a családi vállalkozáshoz. „Eleinte nem igazán tudtam, pontosan hol is a helyem, édesapám úgy vezetett be a feladatokba, hogy szinte észre sem vettem. Megmutatta a területeket, elkezdtem dolgozgatni, így telt el pár év, és egyszerre csak benne voltam a sűrűjében. Apa részéről tudatos döntés volt”, mesélte a fiatal szakember, hogy mit is jelent náluk a családi pincészet, ahol mindenki fontos láncszemnek számít, kiegészítik egymást. Húga, Flóra is hazajött a tanulmányait befejezve, hogy részt vegyen a munkákban. Mindenkinek megvan a helye a gépezetben.

Hogyan dolgozik apa és fia? A két Attila leül az asztalhoz, éves tervet készítenek, szüret előtt persze végigjárják a területeket, mi mire alkalmas, volt-e fagykár vagy más esemény. Ezek alapján valósítják meg, amit elképzeltek. Szentpéteriéknél tudatos munka folyik, nem elégszenek meg azzal, „ahogy sikerül”, vagy „ahogy a természet adta”. Kettejük között a feladatok megoszlanak, ugyanakkor át is fedik egymást. Ifjabb Attila inkább a borászatot viszi, édesapja a szőlészetet, de száz százalékban tisztában vannak azzal, mit csinál a másik.

„Hangsúlyt helyezünk a terméskorlátozásra, szemben a környezetünkben élőkkel, akik magas termésátlagokkal dolgoznak. Valaki jó bort készít, valaki pedig sokat, olyan nincsen, hogy jó is és sok is. A terméskorlátozás olyan kapukat nyitott meg, amit nem is gondoltunk volna. Fiatal pince a miénk, nagy lehetőségek állnak előttünk, apró léptekkel haladunk előre”, hívta fel a figyelmet az édesapa, aki egyébként növényvédelmi mérnökként úgy látja, az invazív fajok, a magas UV, az óriási hőösszegek, az aszály feladják a leckét. Éppen ezért meg kell erősíteni a növény stressztűrő képességét, amire már számos készítmény áll rendelkezésre. „Hiszek az immunitás megerősítésében, akár egy fitoplazmát is le tud győzni a növény, ha megfelelő állapotban van.”

Véleményük szerint a minőség sok összetevős egyenlet, a terméskorlátozás is csak akkor ér valamit, ha az eltelepített szőlők jó helyeken vannak. A Remerencia-dűlőt, a Csábori két sor dűlőt emelték ki, melyek jó adottságokkal rendelkező területek, elsősorban ezekből származnak a nemzetközi aranyérmes tételek, a nagy beltartalmú borok. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy a Kadarkát abba a homokos közegbe telepítették, ahol jól érzi magát. Nem nagy cukorgyűjtő fajta, viszont gyönyörűek a savai, szép pezsgőt lehet belőle készíteni. „Itt jön be a két generáció, amit én elképzelek, azt Ati megvalósítja. Ezért jó a Kunsági borvidék, mert olyan tartalékot rejt magában, amikről nem is gondolnák, és nem mernek beszélni. Szerintem a legperspektivikusabb borvidékünk, hiszen lehet minőséget mennyiségi szinten készíteni”, hangsúlyozta Ati, aki hozzátette, a fogyasztó részéről jogos elvárás az egészséges élelmiszer, de a mai biológiai növényvédelem bizonyos kérdésekre még nem ad választ. Ezen a területen kellene fejlődni. Figyelik a fogyasztási divatot, látják a vörösborok esetében a ciklikusságot. Ma a könnyedebb, gyümölcsösebb vörösborok keresettek, miközben egy nagy vörösbor is élményt tud nyújtani. Nem kell egymással szembeállítani a kettőt, az eltérő stílusok nem ellenségei, hanem inkább kiegészítői egymásnak. Véleményük szerint nagyon figyelni kell a fogyasztókra, de a divatot a borászok nagyban alakíthatják.

„Valóban csökken a borfogyasztás, de a mennyiségi fogyasztás csökken, miközben a minőségi, kulturált borfogyasztásnak van létjogosultsága. Emiatt kell sokat kóstoltatni, kóstolókra járni, beszélni a borról. A Junibor tagjaként egyetemeken, a diákok körében mutatkozunk be, egy juniborászt összekapcsolva egy társelőadóval próbáljuk népszerűsíteni a kulturált borfogyasztást. Legutóbb Pécsen jártam, 350 diáknak élmény volt előadást tartani, nagyon érdekli őket a téma, kérdeztek, vásároltak. Látszik a minőségi borkultúra iránti érdeklődés akár egy fesztiválon, akár egy borkóstolón, van kereslet, ezt kell jól megfogalmazni”, osztotta meg tapasztalatát az ifjú borász, hogy nemcsak bort kell eladni, hanem élményt is, ezt gasztronómiával, turizmussal, különböző területekkel társítani. A fiatalokat az ő nyelvükön kell megszólítani, felgyorsult világban élünk, nagyon sok hatás éri őket, úgy érzik, nincs elég idejük. Itt van példaként a tudatos absztinencia, ami begyűrűzött, szándékosan nem isznak alkoholt azért, hogy kipróbálják magukat. Nagyon szélsőséges szemlélet, ami szinte agymosás szinten működik. „Azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok is kulturált fogyasztóvá váljanak, ezért kell őket minél több területen megszólítani.”

Az elmúlt időszakban nemzetközi szinten elnyert díjak sokkal többet jelentenek a Szentpéteri Borpince számára egyszerű visszajelzésnél. Megmutatják, hol járnak az elvégzett munkában, miközben óriási erőt, motivációt, lendületet is ad egy-egy hazai és nemzetközi eredmény. Ugyanakkor piacépítési szempontból is fontos ezeket kommunikálni. Egy kereskedő a nemzetközi díjakat látva kereste meg őket, s ennek alapján Skóciába 45 ezer palack Irsai Olivért tudtak eladni.

Arra a kérdésre, hogy borászként a fajtát, a termőhelyet vagy a termelőt hangsúlyozzák-e inkább, id. Szentpéteri Attila azt válaszolta, hogy szerinte mindhárom felsoroltat fontos hangsúlyozni. „A borvidékünk karakterét szoktam először kiemelni. Ugyanakkor az is fontos, hogy a családunk hogyan és milyen stílusban készíti a bort. Mi először a nevünket írtuk ki, ezt kellett ismertté tenni, miközben úgy érzem, más borászokkal együtt eddig is sokat tettünk a Kunsági borvidék felemelkedéséért, és ezt a jövőben is folytatjuk. Ennek köszönhetően a Kunság név már jobban cseng, mint régen. Ez nagy munka, jó munka, szeretjük csinálni. Sokat dolgozunk a borkultúra terjesztéséért, járjuk az országot, és sokan jönnek hozzánk”, fejtette ki idősebb Attila.

„Amikor csatlakoztam a családi pincéhez, nagyon hittünk a fajtaborokban, mára megjelentek különböző cuvée-k is, két gyermekemről, Izabelláról és Vincéről már neveztünk el bort. Izabella a pincészetünk legédesebb késői szüretelésű borát rejti, ami a Generosával kezdődött, de Sauvignon blanc-ból is készítettünk késői szüretet. Vince viszont most készült először, komoly, nagy cuvée, 60 százalék Merlot, mellette Cabernet franc, meg egy kicsi Kékfrankos, különböző hordóválogatásokból összeállítva. A palackos érlelés most zajlik. A különböző fajták, ha jókor és jó arányban találkoznak, nagyon szép házasítások alapjai. Ilyen a prémium rozénk, a Cabernero, ami egy világ- és egy magyar fajta, a Cabernet sauvignon és a Nero házassága. A Nero – mint zászlósfajtánk – szépen kiegészíti a sauvignont, érlelt, tartalmas rozé, aminek egy része fahordóba kerül, mégis játékos, gyümölcsös. Harmonikus bor születik a kettő házasságából, ezért érdemes cuvée-ket készíteni”, fűzte hozzá ifj. Szentpéteri Attila.

Amikor a pezsgősikereikről kérdeztem, a fiatal borász elmondta, tíz év kellett hozzá, hogy összeálljon a fejükben a „képlet”. A juniborosokkal cava-túrán jártak, de inspirálóan hatottak rá Hernyákék Etyeken, vagy Kemendi László, akik befogadták, megmutatták a pezsgőkészítés finom fogásait is. 2020-ra merték elkészíteni az első tételüket, ami kizárólag saját szőlőből készült. Ehhez szándékosan Chardonnay-t választottak, hiszen a világ legtöbb helyén ebből a fajtából készülnek a pezsgők, s – tegyük hozzá – nem véletlenül. Alig ezer palack készült belőle, az országos borverseny legjobb pezsgője lett. Azóta több fajta is megfordult a kezeik között a pezsgőkészítés során: Olasz rizlingtől kezdve a Sárfehérig sok mindent kipróbáltak. Két fajta mellett rakták le hosszú távúan a voksukat, egyik a Chardonnay, másik a Kadarka. Ez utóbbi bizonyította, hogy homokon, a könnyű szerkezetű talajoknak köszönhetően, korai szürettel légies, friss pezsgőket lehet belőle készíteni. Nyilván kell a terméskorlátozás, a technológia és a tudatos-precíz munka hozzá. A Kadarkából tudtak készíteni blanc de noirt, fehéret és rozét. Úgy tartják, a tradicionális pezsgő lelke az idő.

„A Chardonnay után 2021-ben megpróbáltuk a cuvée-t is, ami a Chardonnay mellett Generosát tartalmaz. Ezerjó és Tramini a szülőpár, korai szürettel az Ezerjó tulajdonságait sikerül előtérbe hozni, jó savakkal kiváló pezsgőalapbor készült belőle, ami kiegészítette a Chardonnay-t. Ehhez 10 százalékban Rajnai rizling került. 2021-től minden tételünkből magnum palack is készül. Az idei londoni nagy pezsgő-világbajnokságra, a The Champagne & Sparkling Wine World Championships versenyre négy pezsgőt neveztünk, ebből két aranyérem – a Cuvée Brut Magnum 2021 és a Rosé Brut Magnum NV – mellett egy ezüstérem és egy bronzérem született. Mindez kiegészült a best in class kategóriagyőzelemmel is, amit a Kadarka Magnum Rosé Brut pezsgőnk tudhat magáénak”, újságolta a fiatal szakember, kiemelve, hogy ez utóbbit szolgálták fel a gálavacsorán. A pezsgőszakértő Tom Stephenson Master of Wine húsz aranyérmes pezsgőt választott ki, melyeket vacsora előtt a vendégek meg tudtak kóstolni, ebben ott volt a fehér cuvée-jük, vacsoránál pedig a Kadarka-pezsgőjüket szolgálták fel.

„Szüreti időben beköltözünk a pincébe, első a minőség. 2024-ben a fél nyarat ott töltöttük, mert július 24-én kezdődött a szüretünk a Neróval, amiből pezsgőt is készítettünk”, hívta fel a figyelmet a fiatalabbik Attila. Sokat kísérleteznek, sokat kóstolnak, tapasztalatszerzés céljából járják a világot. A pezsgőkészítéshez is sok likőrtesztet végeznek, nyolcféle tételt is megkóstoltat a családdal, a kollégákkal. Ebből kiderül, hogy mi az az irány, amivel érdemes foglalkozni, sokat segít a döntés meghozatalában.

„Nagyon fontos egy borásznál, hogy jó elképzelései legyenek, Attilának pedig van saját koncepciója. Kevés az idő az öncélú kísérletezgetésre, próbáljunk meg olyan dolgokat csinálni, ami a borvidéknek és az egyéniségünknek is megfelel. Ati ebben hallgat a családra, s ezt innovációval felvértezve teszi. Nyilván a mi kapcsolatunk erős, ugyanakkor markáns elképzelései vannak a borkészítésről és szerencsére ezek a fogyasztói körökben is termékeny talajra hullnak”, mosolygott össze a két Szentpéteri, s ebben minden benne volt. Olyan párost alkotnak, akiken látszik, fél szavakból is értik egymást, tisztelik egymás munkáját, figyelnek a másikra, s ma már nehéz elképzelni az apát a fia nélkül.

vinicz