Úgy tűnik, nemzetközi divattá vált az alkoholellenesség, bizonyos körök tűzzel-vassal irtanák, s mintegy szégyenbélyegként ég a homlokára annak, aki bátran felvállalja a naponta elfogyasztott egy pohár bort. Aki védi a bort, a borfogyasztást, azt hamar lealkoholistázzák, kirekesztik.

Így járt Kovács Tibor is, aki az egyik hírportálon „A gyomorrá tett ember – reagálás a Schwab Richárd-jelenségre” címmel fogalmazta meg véleményét. „A táplálkozásra vagy még inkább a táplálékmegvonásra redukált élet az ember rémálma, ma mégis tudományosnak hangzó érvekkel életmódguruk erre próbálnak rávenni bennünket azzal a nem bizonyított ígérettel, hogy így majd száz évig élhetünk” – írta, s az ellenreakció nem maradt el. A cikket követően pacalzabáló alkoholistának titulálták, s ez volt a legszerényebb hozzászólás.

Ennek is köszönhető, hogy A borgőzös évszázadok című könyv szerzője egy kis boros beszélgetésre, eszme- és véleménycserére hívott szakújságírókat, a szakma különböző területein érintett – és meghatározó – embereket.

Először is szögezzük le, számunkra a bor valóban kultúra, a műveltség része. Ahogyan házigazdánk fogalmazott: „Bort! Mert még egyetlen nagy dolog sem kezdődött úgy, hogy valaki salátát evett.”

– Úgy tűnik, hogy túl nagy médiafelületet kap az antialkoholizmus és a koplalás, mint az egészségesnek mondott életmód alappillére, amely elvek az emberi élet értelmét egy gyomorra redukálják. A legfontosabb lapok címoldalán, konferenciákon folyamatosan beszélnek erről. Szinte egy új vallás alakult ki, aminek megvannak a maga felkent papjai, mint például Schwab Richárd, aki olyan befolyásos sztárrá vált, hogy még IT- és HR-konferenciákat is vele reklámoznak. A borkultúrának viszont nincs ilyen hangsúlyos megjelenése, senki nem beszél ekkora felületeken annak egészségügyi és társadalmi előnyeiről. Az egészséges életmód antialkoholista propagandájával párhuzamosan csökken a borfogyasztás, de folyamatosan nő az alkoholisták és elhízottak száma – hangsúlyozta Kovács Tibor. Az igazi probléma pedig nemzeti szinten éppen ez. A bor- és gasztrokultúra támogatói is az alkoholizmust és az elhízást tartják a legkomolyabb egészségügyi problémának. Az egészséges életmódot hirdető guruk azonban csak egy nagyon szűk rétegen tudnak módszereikkel segíteni. Elsősorban az amúgy is sokkal egészségesebb életmódot folytató nagyvárosi jobb módúak fogékonyak elveikre és képesek megfizetni szolgáltatásaikat. Az igazán problémás rétegeket egyáltalán nem érik el, amit bizonyít, hogy köztük nő az alkoholizmus és elhízás.

– Az emberek mindig is bódították magukat valamivel és a jövőben is fogják. Ezt a társadalom többségénél semmilyen tiltással vagy egészségügyi fenyegetéssel nem lehet megállítani, mert az emberi élet szerves és valószínűleg funkcionálisan is fontos, evolúciósan kialakult része – jegyezte meg Kovács Tibor. Ezek negatív hatásainak kiküszöbölésére társadalmi szinten csak egyetlen módszer van, ami történelmileg hasznosnak bizonyult, a bor- és a gasztronómiai kultúra erősítése. Azok az országok képesek kezelni a bódítás veszélyeit, és az ebből fakadó problémákat a tömegek szintjén, ahol erős ez a kultúra, mint Olaszország, Franciaország. A skandináv országok példájából tudjuk, hogy az alkoholizmus ellen kormányzati szinten is lehet küzdeni a borkultúra terjesztésével, az elhízás ellen pedig a gasztrokultúrával. A tények nyelvén ez azt jelenti, hogy a borivó országokban a legalacsonyabb az alkohollal összefüggő halálozások aránya és az egészséges életévek elvesztése. A magas alkoholtartalmú italokat fogyasztó országokban 100 ezer emberre számolva 90-nel több alkohollal összefüggő haláleset történt, mint a borivó országokban.

Hivatkozunk a zéró tolerancia pozitív hatására, pedig tudjuk, ez egy félreértett dolog. Aki ma is betartja az nulla fogyasztást, az a minimális megengedett mennyiséget sem fogja túllépni, aki pedig nem képes erre, az ma is kockáztat: vagy elkapják, vagy sem. Ez a játékelmélet. Jó példa erre a horvátok által bevezetett zéró tolerancia, aminek hatására megnőtt az agresszív, ittas vezetésből adódó balesetek száma. Vissza is tértek a 0,5 ezrelékre, s azóta megnyugodtak a kedélyek. De nézzük meg Svédországot, melyet Európa egyik legnagyobb borfogyasztó országává tettek, s ezzel szoktatták le a lakosokat a tömény szeszekről.

Nálunk a kialakult helyzet ezt teljesen visszaigazolja. A férfiak körében nő az alkoholizmus és csökken a borfogyasztás, sört és pálinkát isznak. A borkultúrára a másik csapás, hogy a jobb módú rétegek között, akik eddig a kulturált borfogyasztás legfőbb bázisai voltak, az egészséges életmódot hirdetők hatására csökken a fogyasztás.

Egyre jobban rettegünk a veszélyektől, a betegségektől, túlértékeljük a kockázatokat. Ezt a félelmet használják ki az életmódguruk. Szenvedélymentes életet hirdetnek, miközben az élet a tartalomról szól. A történelem nagy személyei, a hősök, a hírességek szenvedélyes életet éltek. Aki azt gondolja, a bor alkohol, az semmit nem ért a borkultúráról. A bor tele van tudással, történelemmel, kalanddal, utakkal, kísérletekkel, új dolgok megismerésével.

A bor mindig is része volt a magyar identitásnak. Elég, ha nagy költőinket, íróinkat, nemzetteremtő politikusainkat, feltalálóinkat, világjáróinkat és világhírű szaktekintélyeinket nézzük. Mi a boron keresztül fogalmaztuk meg magunkat, így aki lemond a magyar borkultúráról, az a magyar történelem egy részét adja fel.

Egyre nagyobb teret és hangot kapnak az alkoholellenes országok, az egészséges életmód ipar lobbistái. Kik vallási okokból, kik külső befolyásolás hatására kongatják a vészharangot, s állítják be úgy a bort, mint az emberiség gyilkosát.

Az olyan szervezetek, mint például a Movendi International, tanulmányokat készítenek, manipulált kutatási eredményeket mutatnak be, nemzetközi szervezetekre, kormányokra helyezve nyomást. Közben pedig észre sem vesszük, és beleivódik az életünkbe az általuk generált félelem.

S mennyire halálos a bor? A WHO egyik tanulmányából kiderül, hogy a nagy mennyiségű gyümölcslé fogyasztása 31 százalékkal növeli a rákos megbetegedés kockázatát. Hasonló derült ki a napi 4 óránál hosszabb tévénézésről is. Akkor a legveszélyesebb tévénézés közben narancslét inni? Egy másik kutatás szerint a bor különbözik a többi alkoholtartalmú italtól, mérsékelt fogyasztása nemhogy nem növeli a krónikus degeneratív betegségek kockázatát, de még egészségügyi előnyökkel is jár. Különösen, ha a mediterrán étrend modelljébe illeszkedik.

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a legmagasabb várható élettartamot a borivó országokban érik el, s ott a legalacsonyabb az alkohollal összefüggő halálozások aránya is. Ide citálhatjuk Thomas Jeffersont: „Egyetlen nemzet sem részeg ott, ahol olcsó a bor, és senki sem józan, ahol a bor gyengédségét égető szeszes italokkal helyettesítik, mint a mindennapok itala.”

Hazánkban a férfiak 41 százaléka nem éri meg a nyugdíjas kort, vezetünk az elhízottság és az alkoholizmus területén. Minderre pedig választ a bor- és gasztrokultúrával lehet adni.

Vinicz