Változások a szőlő-bor ágazati szabályozásban

Változások történtek a szőlő-bor ágazati nemzeti szabályozásban. Az Országgyűlés által júniusban elfogadott módosítások jelentős része 2023. július 1-én léptek hatályba. Az új törvényi rendelkezések célja az ágazat és a hegyközségi rendszer működésének egyszerűsítése, valamint a közigazgatási eljárások pontosítása, ezáltal az ügyfelek és a hatóságok adminisztratív eljárásainak az ágazati visszajelzések alapján történő racionalizálása.

A módosítások az ágazatirányítás alappillérét jelentő kettő meghatározó törvényi rendelkezést érintettek; a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvényt (a továbbiakban: hegyközségi törvény) és a szőlészetről és borászatról szóló 2020. évi CLXIII. törvényt (a továbbiakban: bortörvény). A hegyközségi törvény bevezetésre kerülő rendelkezései többek között a köztestületi rendszer zavartalan tevékenységét hivatottak biztosítani. Nemzeti tanácsi szinten megerősíti a szakmaközi szervezeti elismerés alapján hozott döntések jogérvényesítését azzal, hogy a hegybírói közigazgatási hatásköröket kiterjeszti a szakmaközi piacszervezési intézkedések végrehajtásának egyes területeire. A bortörvény módosítása alapvetően a közigazgatási eljárás területét érintette elősegítve a könnyebb ügyintézést.

A benyújtott törvénytervezetek szövege többszöri és széles körű egyeztetést követően az Elnökség, a hegyközségek, hegybírók és az ágazat szereplőinek bevonásával alakult ki. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának több szakmai javaslatát is beépítette az agrártárca. A HNT kezdeményezésére például megoldás született az osztatlan közös tulajdonban álló földterületek telepítési engedélyezésére, valamint a hagyatéki eljárással érintett ültetvények nyilvántartásba vételére.

Az alábbiakban áttekintjük a legfontosabb változások területeit és hatásait.

1. Hegyközségi törvény módosítása:

• Bevezeti a „nyilvántartott adatszolgáltató” fogalmát. Ez egy integráló kategória, amely olyan az ágazathoz kapcsolódó szereplőket foglalja magába, akik nem hegyközségi tagként tevékenykednek. Például a borszőlőt felvásárló és feldolgozó szeszfőzdék, pálinkaházak.
• Kiterjeszti a hegyközségek működésének biztonsága érdekében a HNT elnökének hatáskörét. A rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha az összeolvadásra, illetve beolvadásra kötelezett hegyközségek az előírt határidőig nem döntöttek.
• Egységesíti a hegyközségi járulékalap számítását. A változás értelmében a hegyközségi tagként vagy nyilvántartott adatszolgáltatóként végzett tevékenységek szerint történik a megállapítás. A járulék mértékét továbbra is a hegyközségek határozzák meg a művelt szőlőültetvény területe, a megtermelt vagy felvásárolt szőlőmennyiség és a felvásárolt borászati termék mennyisége alapján.
• Új jogokat biztosít azáltal, hogy a szakmaközi járuléktartozás -hasonlóan a hegyközségi járuléktartozáshoz – adók módjára behajtható és végrehajtandó köztartozásnak minősül. A rendelkezés abból is kiemelt jelentőségű, hogy a hegyközségi szervezetnek is jogköröket biztosít a szakmaközi járuléktartozás behajtásához. A hegybíró a származási bizonyítvány, a főtitkár a pályázathoz szükséges szakmaközi igazolások módosított eljárásrendjét köteles alkalmazni a járuléktartozás esetén.
• Egyértelműsíti a hegyközség feladatát tisztújítás esetén, ha a tisztségviselőnek megszűnik a jogviszonya vagy a képviselői megbízása visszavonása kerül. Az ötéves választási ciklusból fennmaradó időtartamra szól az új tisztségviselő mandátuma.
• Kiterjeszti a hegybírói tisztség betöltésére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat azáltal, hogy vizsgálja a hegyközség tisztségviselői és a hegybíró közötti rokoni vagy élettársi kapcsolatot.
• Biztosítja az elektronikus eszköz útján megvalósuló döntéshozatalt. Ezáltal a hegyközségi szervezet, valamint annak testületi szerve – a hegyközségi közgyűlés kivételével – gyorsabban meghozhatja a döntéseit.

1. Bortörvény módosítása:

• A termőhelyi kataszterhez kapcsolódó eljárás folyamán a termő szőlőültetvénytől mért háromszáz méterre bővült a távolság, amin belül megtagadható a hegyközségi hozzájárulás. A szőlő termőhelyi kataszter olyan közhiteles hatósági nyilvántartás, amely a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt földterületeket tartalmazza. Árutermő szőlőültetvény csak ilyen, szőlő termőhelyi kataszterben nyilvántartott földterületen telepíthető. A szőlő termőhelyi kataszteri nyilvántartás célja, hogy a nyilvántartásban szereplő területek elsősorban szőlőműveléssel hasznosuljanak. Ezért a törvény meghatározza, hogy szőlő termőhelyi kataszterbe sorolt területeken szőlőtől eltérő hasznosításhoz a hegyközség hozzájárulása szükséges. A rendelkezés értelmében háromszáz méteres távolságra azért volt szükség, hogy biztosítva legyen a gazdaságos művelés erdő létesítés esetén is, ahol beárnyékoltság és a talajvíz elszívása rendszeresen felmerülő gondot okoz a hegyközségi tagoknak. A főszabálytól a hegyközségek eltérhetnek, ha a helyi adottságokra alapozva a hegyközségi rendtartásban meghatározzák azokat a szabályokat, amelyek a hozzájárulásra vonatkoznak.
• Kiegészült az „ültetvény használója” fogalommeghatározás, amely több speciális esetet is magában foglal. A módosítás lehetőséget teremt az ültetvényhasználat bejegyzésére a Hegyközségi Információs Rendszerben, amely a naprakész nyilvántartás biztosítása mellett elősegíti a szüreti adminisztráció gördülékeny lebonyolítását. Abban az esetben, ha a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés a hatósági ügyintézés vagy a hagyatéki eljárás miatt elhúzódik, akkor a használat igazolható szerződéssel, nyilatkozattal vagy jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány alapján. Az ültetvényhasználónak 15 napon be kell jelentenie az ültetvényhasználatot, amelynek jogszerűségét eddig csak az eljárás befejeződésével (ami gyakran hónapokig elhúzódott) a kiállított földhasználati lap igazolt, ezt az ellentmondást oldotta fel a bevezetett rendelkezés.
• Az ültetvény telepítésének és kivágásának a bejelentési határideje 15 napra módosult. A hegybírók számára a termelési sajátosságokhoz igazította az ültetvénytelepítés ellenőrzésére rendelkezésre álló időt. A szőlőültetvények telepítésének és kivágásának tényét az ültetvény használója a törvény értelmében köteles bejelenteni a hegybírónak. A hegybíró a telepítés vagy a kivágás megtörténtét a bejelentését követő 240 napon belül ellenőrzi, figyelemmel arra, hogy adódhat olyan eset, amikor a helyszíni ellenőrzést csak a vegetációs időszak során lehetséges érdemben elvégezni.
• Könnyebbé válik a telepítési engedély iránti kérelem benyújtása. A jogszabály szabályozza, mely esetekben kell a hozzájáruló nyilatkozat iránti kérelmet kézbesítettnek és a hozzájárulást megadottnak tekinteni. Az elmúlt években gyakori probléma volt az osztatlan közös földterületen a telepítés engedélyezése, azon esetekben ahol a tulajdonostársak azonosítása nem lehetséges az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai alapján, vagy a jogutód nem állapítható meg. A most megjelent jogszabály módosítás alapján a hozzájáruló nyilatkozat iránti kérelmet kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai küldemény a második kézbesítést követően azzal a jelzéssel érkezik vissza, hogy a címzett „nem kereste”, „ismeretlen”, az „átvételt megtagadta”, „elköltözött” vagy a „kézbesítés akadályozott”
• Módosult a rendeltetésnek megfelelően nem művelt (felhagyott) ültetvények esetében lefolytatandó eljárás. A rendelkezés értelmében a szőlőültetvény kivágását növénytermesztési hatóság rendeli el. A szőlőültetvény művelési kötelezettségének elmulasztása veszélyezteti a szomszédos ültetvényeket és jelentős kárt okozhat. A bortermő szőlőterületek megóvása és kártevőkkel szembeni védelme rendkívül fontos. A szabályozás megelőző jelleggel a szőlőültetvény rendeltetésének megfelelő művelési kötelezettséget ír elő, amelynek elmaradása esetén szankció alkalmazására kerülhet sor.
• Változtak a borászati termék közfogyasztásra történő forgalomba hozatalának feltételei. Felsorolásra kerültek azok az esetek, ahol szükséges a borászati hatóság által tételenként kiadott forgalomba hozatali azonosító megléte.
• Pontosításra került az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel és eredetmegjelöléssel rendelkező borászati termékek maximális hozam értéke. Az adott borászati termék előállításához a földrajzi árujelzőt kezelő hegyközségi szervezet a szőlőültetvény maximális hozamára vonatkozó előírását legfeljebb egyötödével megemelheti vagy csökkentheti. A törvény ezáltal megteremti a piaci viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás lehetőségét a termelői közösségek számára a minőségi szint meghatározásakor. A magyarországi bortermőhelyek igen nagy változatosságot mutatnak, sokszor még egy borvidéken belül is komoly különbségek vannak a termőhelyi sajátosságok között. Ezt a sokszínűséget csak egy jól működő eredetvédelmi rendszer tudja rendezetté tenni. A termelői közösségek (a földrajzi árujelzőt kezelő hegyközségi szervezetek. jellemzően a borvidéki, valamint a borrégiós tanácsok) ezáltal lehetőséget kapnak arra. hogy indokolt esetben, az agrárpolitikáért felelős miniszter hozzájárulásával éves szinten eseti eltérést állapítsanak meg.