Új lehetőségek a borvilág számára

A 21. század bő egyötöde eltelt. Az elmúlt 23 év nagy változásokra ugyan nem volt elég, de az azok bekövetkeztét elősegítő folyamatok elindulásához igen. A fogyasztói szokások átalakulása és a klímaváltozás együttesen magában foglalja a borvilág átrendeződésének lehetőségét is.
A szőlőtermesztés északi határának még északabbra tolódása olyan országokban is lehetőséget teremt a borelőállításra, ahol az korábban elképzelhetetlen volt. Ezeken az új területeken ráadásul nemcsak az új nemesítésű, különböző szélsőséges időjárási körülményeknek is ellenállni képes fajták teremnek meg, de akár a melegebb éghajlathoz szokott világfajták is.

Sokak számára ismert, hogy Nagy-Britanniában egyre több bor készül, azonban talán kevesen tudják, hogy az első árutermő ültetvény 1952-ben létesült Hampshire-ben. Jelenleg 80,9 hektárnyi szőlő tartozik hozzá. Az English Wine Producers, egy független borbarátokból álló társaság szerint a Brit-szigeten kilenc jelentősebb borvidék található, legalább 800 szőlészet-borászat működik, és mintegy 3 661 hektár szőlőterületet művelnek. Ezek egy része természetesen háztáji szőlő, és házibort állítanak elő belőle, ami nem kerül kereskedelmi forgalomba. A legnépszerűbb fajták a Chardonnay, a Pinot noir, a Bacchus, a Pinot meunier és a Seyval blanc.

A legtöbb borvidéken a hatvanas-hetvenes években kezdtek szőlőt művelni, de Skóciában például csak 2015-ben létesült az első ültetvény. A talaj összetétele változatos, jellemzően agyag, mészkő, kovakő és pala, valamint hordalékkavics alkotja. A déli területeken a nyár alapvetően meleg, a napsütéses órák száma a tenyészidő alatt magas. A körülmények kifejezetten kedvezőek a habzóborok előállításához, de csendes borból is egyre több készül a szigetországban.

A legjelentősebb borvidék Délkelet-Anglia, melynek területe 1108 ha. Mészkőhegyeinek észak-déli lejtői ideális körülményeket biztosítanak a pezsgő alapanyagául szolgáló szőlő termesztésére. Az átlaghőmérséklet viszonylag magas, ahogy a napsütéses órák száma is. Az elmúlt évtizedekben sokféle habzó- és csendes bor készült az itteni pincészetekben, melyek nemzetközi versenyeken is remek eredményeket értek el. Fő fajták a Bacchus, a Chardonnay, a Pinot noir, a Pinot gris és a Pinot meunier.

Walesben meglepően korán, 1875-ben jelent meg a kereskedelmi borelőállítás. Ennek ellenére jelenleg is csak kicsi, mindössze 42,6 hektárnyi szőlőterülettel rendelkezik. Ez részben a kifejezetten csapadékos időjárásnak köszönhető. A déli lejtőkre ültetett szőlőtőkék a szélességi körön jellemzőnél magasabb hőmérsékletet élvezhetnek, de a tenger kiszámíthatatlan időjárásának és a nyugati szélnek köszönhetően több hidegben és csapadékban van részük, mint az európai ültetvényeknek általában. A mérsékelt meleg miatt a szőlőben kevesebb cukor termelődik, ezért a borok készítésekor a magasabb alkoholtartalom eléréséhez gyakran használnak cukrot.

Skóciában már régi hagyománya van a gyümölcs- és mézborok előállításának. A szőlőterület összességében még nem éri el a 0,4 hektárt. A szőlőnek kifejezetten hideg időjárás miatt a termesztők Lettországból, Litvániából és Oroszországból származó új, interspecifikus fajtákkal kísérleteznek, és speciális technikákkal (üvegházakkal, fóliaalagutakkal és árkokkal) védik az ültetvényeket a fagytól. Összességében azonban a skót vidék hideg éghajlata egyelőre nem kedvez a szőlőtermesztésnek.

A Csatorna-szigeteken szintén az 1970-es évek eleje óta termesztenek szőlőt, bár a beültetett terület ott sem jelentős, mindössze 15 ha. A szigeteket körülvevő tenger miatt az időjárás kiszámíthatatlan, ami erős ingadozást okoz a termésmennyiségben, és fokozza az évjárathatást. Sokféle pezsgőt és csendes bort termelnek, elsősorban Pinot noir, Regent, Rondo, Orion és Solaris fajtákból.

Nagy-Britannia mellett a skandináv országok is csatlakoznak lassan a régi borelőállító országokhoz. Dánia hivatalosan 2000 óta számít bortermelő országnak. Négy fő borvidékkel rendelkezik, melyek területe folyamatosan nő. A dánok olyannyira komolyan veszik a borászatot, hogy e termékkörben egy saját oltalom alatt álló eredetvédelmi megjelölésük (OEM) és négy oltalom alatt álló földrajzi jelzésük (OFJ) is van. Az OEM termékleírás egyelőre még nincs fent az eAmbrosia rendszerben (csak az elfogadásáról és közzétételéről szóló végrehajtási határozat mellékletében található meg), de az OFJ-k termékleírásába érdemes belepillantani, ha valaki otthon van a germán nyelvek terén.
A dán OFJ termékleírások első szembetűnő különbsége például a magyar termékleírásokhoz képest, hogy jóval rövidebbek. Alapvetően egyszerűbb szabályokat határoznak meg a borok előállítására, aminek valószínű legfőbb oka a borászati hagyományok hiánya. Mivel most kezdik, nem kell évszázadok alatt kialakult eljárásokat részletezniük. A fajtákat tekintve meglepően széles a választék: összesen 19 fajtát lehet felhasználni fehérbor előállítására, 21-et vörösborhoz, és két olyan van, amelyből csak rozét készíthetnek. Ez a lista mind a négy OFJ-termékleírásban azonos. Az előállítható bor mennyisége hektáronként mindenhol 60 hl. Ugyanígy egyformák az alapparaméterek is. Összességében a borok jellemzőinek leírásában és a termőhellyel kapcsolatos információkban vannak különbségek, valamint az előállítható termékkategóriákban. Egy termékleírás csak csendes bort enged, kettő pezsgőt és minőségi pezsgőt is, egy pedig mindezek mellett a részben töppedt szőlőből készített boroknak is teret ad.

Dániában általánosan jellemző a borok magasabb savtartalma, ezért is helyezték középpontba a pezsgőket. Dánia egyetlen OEM-termékleírással rendelkezik. Ez a földrajzi árujelző kizárólag a Dons település környékén előállított minőségi pezsgőkre használható, melyeket Dons néven kell forgalomba hozni. Az előállításhoz csak hét fajtát használhatnak fel, és a szőlő terméshozama hektáronként legfeljebb 50 mázsa lehet. A pezsgő cukortartalma nem érheti el a 25 g/l értéket, vagyis legfeljebb dry/sec kategóriába tartozhat. Az előállításra szánt idő minimum kilenc hónap, amiből legalább 180 nap a palackos seprőn érlelés ideje.

Dons környéke egyébként hivatalosan 1821 óta lehatárolt kataszteri terület, összesen 853 ha. Az ültetvények 25-60 méteres tengerszint feletti magasságban találhatók, mintegy 7 km-re a tengertől. A talajt a gleccserek olvadékvize által lerakott kavicsos és homokos üledék alkotja.
Az itt előállított pezsgők tejsavtartalma magasabb, mint más pezsgőké, amit az északi termesztési körülmények hatásának tulajdonítanak. A borok karaktere és magas savtartalma a földrajzi feltételeknek és a különleges, tápanyagszegény talajnak köszönhető, valamint a telepített szívós fajtáknak és a talajszint alatt mélyen elhelyezkedő vízrétegeket elérni képes alanyoknak.
Svédország jelentős borpiacnak számít, a svédek évente 25 liter bort isznak fejenként, körülbelül ugyanannyit, mint a németek. Ennek a mennyiségnek mintegy fele újvilági eredetű, elsősorban Dél-Afrikából. Valószínűleg a borok népszerűségének is köszönhetően, a skandináv országok közül Svédországban nő leginkább a szőlővel beültetett terület nagysága. Bár jelenleg még csak 150 ha, de a klímaváltozás és a rezisztens fajták együttesen lehetővé tehetik akár 10 ezer hektárnyi terület termesztésbe vonását is, elsősorban az ország déli részén. A svéd alkoholmonopólium, a Systembolaget kínálatában már mintegy 240 svéd bor szerepel.

Svédország hivatalosan 1999 óta számít bortermelő országnak, és a meglepően széles fajtaválaszték mellett kiemelt fajtája is van: a Solaris. A viszonylag hűvös időjárás miatt elsősorban a fehérszőlők érzik itt jól magukat, és a magas savtartalom jó alapanyaggá teszi őket a pezsgőgyártás számára. A hagyományos eljárással készített pezsgők egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A frissesség megőrzése érdekében a legtöbb bort hat-tíz hónap érlelés után hozzák forgalomba, de a hosszabb érlelés is jól áll ezeknek a termékeknek. A rozék és vörösborok legfontosabb fajtája a Rondo, melyhez jellemzően Cabernet cortis-t adnak, de más kékszőlőfajtákat is termesztenek kisebb területeken. A birtokok mérete aránylag kicsi, 1 és 10 ha közé esik általában. Az alacsony, egy palack bornak megfelelő tőkénkénti terméshozam és a kis ültetvények gazdaságossá teszik a kézi szüretet.
Az egyes országokon belüli szőlőtermő régiók besorolása számunkra kissé furcsa lehet, hiszen a pár tíz hektáros területeket is borvidéknek vagy borrégiónak nevezik. Így aztán nem meglepő, hogy Nagy-Britanniában nem lehet tudni, hány borvidék található pontosan. Svédországban is nehéz meghatározni a számukat, az azonban biztos, hogy Skåne (Scania) a legnagyobb. Talaját jellemzően agyag és homok alkotja, amit kovakő és mészkő tesz változatossá. A vízfelületek és a domborzati viszonyok távol tartják a fagyot, az éves csapadékmennyiség viszonylag alacsony mennyisége (650 mm) pedig a rothadástól kíméli meg az ültetvényeket.
A két Balti-tengeri sziget, Öland és Gotland ad helyet a kereskedelmi ültetvények nagy részének. A talaj meszes, a napsütéses órák száma viszonylag magas, és sokat fúj a szél, ami gátolja a gombás betegségek kialakulását. Skånehoz képest itt később kezdődik a tavasz, az elhúzódó rügyfakadás és virágzás pedig csökkenti annak esélyét, hogy a tavaszi fagyok kárt tegyenek a termésben és az ültetvényekben.
A Svédország nyugati partján található Halland vidékén enyhe téli időjárás jellemző, és a svéd borászat fellendülésével várhatóan ez a borvidék indulhat el leginkább a bővülés útján. További, kisebb szőlőtermő területek és borászatok találhatóak a nagyobb tavak környékén, ahol gyümölcsöt már régóta termesztenek és a mikroklíma kifejezetten kedvez a szőlőnek is.
Norvégia szintén állami kézben tartja az alkoholkereskedelmet. A norvégok kialakult ízléssel rendelkeznek a borok terén, és nem kísérleteznek újvilági borokkal. A fogyasztás 75%-át a vörösborok teszik ki, jellemzően a Chianti, a Rioja és a Bordeaux a kedvenc. Ilyen karakterű borokat Norvégiában nem lehet előállítani. Régi hagyománya van a Metnek (Mjød), amit mézből és aromás fűszernövényekből készítenek. A mostoha körülmények ellenére is vannak azonban borászatok, sőt, a borászok egyesületet is alakítottak, melyhez hobbiborászok is csatlakoztak. Német tanácsadóknak köszönhetően az utóbbi években sikeres kísérleteket folytattak rizlinggel.
A skandináv országok egyelőre nem törnek a régi, nagy bortermelő országok babérjaira, de a klímaváltozás, az innováció és a lelkes északi borkedvelők a következő években megszínesítik majd a borvilágot.
Egy francia tanulmány négy lehetséges forgatókönyvet vizsgált meg a következő bő tíz évben várható változásokat figyelembe véve. A polarizációs forgatókönyv szerint a dolgok nagyjából változatlanul mennek tovább, az ó- és az újvilág borászata közel egyenrangú félként működik a következő években is. A technológiai forgatókönyv ezt a viszonyt egy erős technológiai fejlődéssel és annak széles társadalmi elfogadásával egészíti ki. A természetes forgatókönyv az agroökológia még erősebb térnyerését valószínűsíti, míg az oligopolisztikus szcenárió a márkák előretörését jósolja az eredet és az identitás háttérbe szorulásával.
A kutatók 21 bortermelő vagy nagy bortermelési potenciállal rendelkező országot vizsgáltak, melyekre vonatkozóan (különböző versenyképességi kritériumok alapján) globális versenyképességi indexet számoltak. A legjobb eredményt Új-Zéland érte el, így a tanulmány szerint ez az ország képes a leginkább alkalmazkodni a következő évtized kihívásaihoz, bármik legyenek is azok.
A kutatók Új-Zélandon azt tapasztalták, hogy a helyi termelők és borászatok mind a technológiai újítások, mind a marketing terén a világ élvonalához tartoznak, hangsúlyt fektetnek az ökológiai szempontokra, és folyamatosan növelik az organikusan művelt területek arányát.
Az európai országok közül Németország érte el összességében a legjobb eredményt. A kutatás eredménye azt mutatja, hogy a polarizációs forgatókönyv szerinti változásokat a kiemelt országok közül Olasz- és Franciaország, míg a technológiaiakat Kína viseli majd várhatóan a legkönnyebben. A természettel összefüggő kihívásoknak Németország képes leginkább megfelelni, és (nem meglepő módon és maximális ponttal) az Egyesült Államok képes minden gond nélkül alkalmazkodni a borvilág esetlegesen bekövetkező oligopolisztikus, márkaközpontú jövőjéhez.
Szmilkó Gabriella

Forrás:
englishwineproducers.co.uk
falstaff.ch
ec.europa.eu
eur-lex.europa.eu
nordicvineyards.com
Jean-Marie Cardebat: „Which leadership by 2035 in the global wine market?”, Bordeaux School of Economics