Szőlő-bor világtükör

Decanter – a szerbeknél több érmet szereztünk

A húszéves Decanter World Wine Award nemzetközi borverseny ismét rekordot döntött: 57 országból összesen 18 250 nevezés érkezett. A verseny népszerűségében nagy szerepe van a komoly zsűrinek: a 236 szakemberből 53 Master of Wine címmel rendelkezik, 16 pedig Master Sommelier. Az idei versenyeredmények elemzésekor a „szokásos” sztárországok – Franciaország, Olaszország, Spanyolország – mellett említik még Ausztráliát, amely idén rekordmennyiségű aranyat nyert, de aranyban mérhető a portugál borok javulása is. A szomszédaink is aktívak voltak, a szerb (103), szlovén (195) és horvát (358) érmek száma is nőtt. Magyarország összesen 146 érmet szerzett, ebből 3 platina, 11 arany, 54 ezüst és 78 bronz. A 3 platinából egy tokaji szamorodni (Gizella, 2017), kettő viszont száraz furmint (Oremus 2020 és Tokaj-Hétszőlő 2011). Gratulálunk az eredményhez!

Litvánia borpiaca – érdemes betörni

A balti ország borfogyasztása az elmúlt húsz évben megduplázódott, a borok iránti érdeklődés mellé pedig fizetőképesség is társul: az infláció ellenére növekszik a litvánok jövedelme, különösen az IT-szektorban dolgozó fiataloké. A legtöbb bor a 700 ezer fős fővárosban fogy, de Vilniuson kívül is virágzik a borkultúra az online üzleteknek és a boroktatásnak köszönhetően. Létezik prémium boros szegmens, de az eladott palackok 95%-a az 5-7 eurós mezőnyből kerül ki. Aki prémium borral szeretne Litvániában érvényesülni, annak mindenképpen el kell adnia mellé olcsóbb tételt is, különben a logisztikai költségek nem tudnak megtérülni. A „matek” az olcsóbb borok esetében sem mutat túl jól: az ex-cellar árnak (pincéből való átadási ár) 2 euró alatt kell lennie, ugyanis erre rájön még az 1,48 eurós vám, a 21%-os áfa, a logisztikai költség és persze az értékesítőlánc elemeinek a haszna. Aki viszont rendesen megdolgozza a piacot – vagyis gyakran felkeresi, aktív –, annak a kis árréssel is sikerülhet szemmel látható hasznot produkálnia. A litvánok többsége olasz, francia és spanyol bort vesz, de egyre tágul az érdeklődésük, Új-Zéland és Portugália borai is egyre jobban fogynak. A magas savtartalmú borokra kevésbé vevők, itt is hódít viszont a buborékosok trendje, viszik a pezsgőt, mint a cukrot. Ahogy a nemrég Vilniusban járt Felicity Carter borszakíró összeállításából kiderül (Meininger Wine Business), a fogyasztók meglehetősen konzervatívak a címkék terén, a modern címkék helyett az elegáns a nyerő, és azt sem szeretik, ha nem derül ki, hogy milyen szőlőfajtából készül a bor. Ugyanezért a házasítások is kevésbé sikeresek.

Egy ideje hangsúlyozzuk a Borászati Füzetek hasábjain, hogy az alkoholmentes borkategóriát nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni, most következzen egy újabb érv a 0%-os borok mellett. Litvánia az EU harmadik legnagyobb alkoholfogyasztója, a litvánok 10%-ának alkoholproblémái vannak. Éppen ezért 2017-ben a kormány szigorú intézkedéseket vezetett be, 20 évre emelték az alkoholfogyasztás alsó korhatárát, csökkentették az alkoholértékesítés napi óraszámát, megemelték az alkoholos italok vámtarifáját, illetve teljesen betiltották az alkoholos italok marketingjét. A spanyol cavakészítő óriáspincészet, a Codorníu megtalálta a kiskaput: vehemens marketingkampányt indítottak az alkoholmentes pezsgőjük népszerűsítésére (azt szabad), de mivel nagyjából ugyanúgy néznek ki az alkoholos termékeik is, ezért gyakorlatilag azokat is reklámozták, meg is lett az eredménye.

Még egy adalék az alkoholüldöző Litvániából: Arūnas Starkus, a litván borkultúra úttörője számolt be arról, hogy egyszer 40 oldalas dokumentumot kapott az alkoholintézkedésekkel foglalkozó kormányhivataltól. Az alapos bürokrata sorról sorra ment végig az egész online magazinon, és egyebek között olyan dolgokat kifogásolt, hogy miért írnak olyat, hagy „nagy testű bor”, vagy hogy „gazdag bor”, mert „egy bor nem személy, tehát nem lehet sem teste, sem vagyontárgyai”. Starkus és munkatársai egy hétig dolgoztak a válaszon, de végül a magazin szövege sértetlen maradhatott.

Skandináv borszakírókat szólít meg a HNT

Magyarország számára komoly lehetőség rejlik az észak-európai országok borpiacaiban, éppen ezért az idén már hatodik alkalommal sorra kerülő WebWineWriting borszakíró-verseny HNT által támogatott kategóriája kifejezetten a skandináv és balti borszakírókat szólítja meg. A versenyre július 10-ig küldhetik írásaikat az északi borszakírók, a téma pedig természetesen a magyar bor – reméljük, hogy sok izgalmas írás születik. A zsűriben ott van a svéd Jonas Röjerman Master of Wine, az északi piacokon borokat importáló és értékesítő Vitis Wine cég tulajdonosa.

A HNT a verseny magyar nyelvű kategóriájában pedig a hazai fiatalokat célozza azzal a nem titkolt céllal, hogy a borkoktélok témájával közelebb hozza a fiatal fogyasztókat a borhoz.

Rozé pezsgőjégkrém

A Törley pezsgőház testvérbirtoka, a gigantikus Freixenet pezsgőgyár már olasz területekkel is rendelkezik, proseccót is készít. A nyárra piacra dobott újdonságának is olasz rozépezsgő az alapja, a forma pedig igazán rendhagyó: a hőségben jégkrém formájában „kortyolgathatjuk” a pezsgőt, amelynek 5%-os az alkoholtartalma. Az ötlet, valljuk be, zseniális, hiszen a Freixenet ezáltal nemcsak növeli az eladásait, hanem minden egyes jégkrémmel sétáló járókelőből reklámhordozót csinál. Vajon itthon ki készít először Irsai-fagyit?

Újabb csalók a láthatáron

Már sokadik alkalommal számolunk be ezen az oldalon arról, hogy milyen fondorlatosan próbálkoznak külföldi csalók borászatoktól pénzt kicsalni. Mostanra már a legtöbben nem dőlnek be a szépen megfogalmazott, angol nyelvű leveleknek, melyekben előre fizetést és több raklapnyi álomrendelést ígérnek. Hiába tűnik ígéretesnek a levélíró aláírása, egy kis nyomozás után általában kiderül, hogy az illető nem a megadott áruházlánc alkalmazottja. Ha az áldozat túl hiszékeny, akkor elindítja a megrendelt szállítmányt, majd a csalók újra jelentkeznek, hogy minden szépen halad, már csak egy kisebb illetéket kell befizetni, hogy a kikötőből/raktárból elhozhassák a borokat. Ez a kisebb illeték (2-3 ezer euró) a csalók haszna, a borokkal nem is bajlódnak. A borásznak viszont odaveszett az áruja, a pénze, és még valahogy haza is kell hozatnia a borokat.

Nemrég azonban egy még körmönfontabb – és technikailag felkészültebb – csalóval találkoztunk az online térben. Egy magát angol borkedvelőnek kiadó levélíró kóstolásra kért ajánlatot, 20 főre, lehetőleg egy könnyű ebéddel együtt. Konkrét napot is említett, amikor érkeznek, hogy buszt bérelnek a túrához, és hogy mi a kóstolóklubjuk neve (Terroir Elite Club). Az egyik hazai borászat munkatársa erre a névre rákeresve talált egy 2019-es bejegyzést egy kaliforniai borászat tulajdonosától, amelyet aztán kommentek tömege követett. A kaliforniai Bacchus Winery tulajdonosa szóról szóra azt a levelet kapta, amit mi is, adott árajánlatot, előre kérte a kóstolás árát, mire kapott egy csekket nemcsak a pontos összegről, hanem busás borravaló is volt benne. Szaladt a bankba beváltani, és ez volt a hiba: ahogy a banki ügyintéző a hamis (mert az volt) csekk számlaszámával összekötötte a borász számláját, a csaló hackerek megszerezték a borász összes számlainformációját, kártyaadatát. A kommentekből kiderült, hogy azóta is folytatják a csalássorozatot, portugál, német, olasz borászok is hozzászóltak a témához.

A legfontosabb tanács, hogy mindig óvakodjunk az olyan levelektől, amelyekben nagyon elnagyoltan fogalmaznak (például nem száraz fehérbort akar venni, hanem a „termékünkből” szeretne). Ez a csaló is millió címre kiküldi a levelét, nem bajlódik azzal, hogy konkrétumokat írjon, csak kóstolást szeretne. És ha valaki válaszol, akkor már veszi a fáradságot, hogy pontosítson, részleteket találjon ki. Árulkodó lehet még az e-mail-cím is – a mostani csalónk egy bizonyos yandex.com e-mail-címről írt, amely egy orosz tulajdonú cég az internet „sötét oldaláról”.

Összeállította: Németh Ágnes