Szőlő-bor világtükör
Infláció a borértékelésekben?
100 pontos őrület
Mennyire örültünk egykor, hogy „Ács Karcsi a király”, mert az amerikai Wine & Spirits magazinban a Royal Tokaji 1999-es Esszenciája 100 pontot kapott! Persze most is örülnénk bármelyik hazai bor 100 pontos értékelésének, azonban, ahogy erre egy „mezei borkedvelő” felhívta a figyelmet az egyik közösségi oldal boros csoportjában, a 100 pontos borok száma ugrásszerűen megnőtt. „James Suckling 2020-as Top 100-as listájának első 22 bora 100 pontos volt. Még több 100 pontos bor is szerepelt a sorban, de nem volt türelmem végignézni a teljes listát” – írta a berzenkedő borkedvelő a pontok inflációjáról.
Mindennek persze lehet az is az oka, hogy szerte a világban tökéletesedtek a borászati technikák. Ma már a borversenyeken alig-alig találnak a bírák kizárni való hibás bort, és a mindennapi fogyasztásra szánt borok minősége is jelentősen javult. És természetesen a csúcsok is csúcsabbak lehetnek a higiéniai problémák teljes kiküszöbölésének következtében.
Egyes hangok szerint azonban a szuperlatívuszok számának hátterében más áll. Erről szól a következő kis írás.
Vihar a pohárban
Lisa Perrotti-Brown MW „bombája”
Az amerikai borszakértő-guru Robert Parker által alapított Wine Advocate eddigi főszerkesztője, Lisa Perrotti-Brown MW távozott posztjáról és egy fotóssal elindította a The Wine Independent nevű weboldalt. A függetlenség olyannyira szívügye az elismert Master of Wine szakértőnek, hogy nemrég alaposan felkavarta az állóvizet egy kijelentésével, miszerint bizonyos online borértékelést végző szakértők pontozása nem tud elfogulatlan lenni, mert érdekütközés van. Perrotti-Brown arra utal, hogy míg korábban a borértékelés terén egyeduralmat élvező bormagazinok az előfizetőkből, lapeladásból és hirdetésből tartották fenn magukat és szereztek profitot (és ha a hirdetők zöme nem a borszektorból, hanem a lifestyle hirdetőkből került ki, akkor teljesen elfogulatlanok lehettek), addig a Wine Advocate és hasonló online értékelők nem számíthatnak a szükséges profitra az előfizetőkből. Az online termékekre való előfizetés még mindig nem terjedt el széles körűen, és az emberek pénzösszegben is kevesebbet hajlandóak fizetni az online tartalmakért. A Wine Advocate gyakorta szervez viszonylag elegáns, ám drága helypénzt igénylő kóstolókat, és sokak szerint egy-egy magasabb pontszám után az adott borászat vagy borkereskedés szívesebben fizeti ki a borsos kiállítói díjat. Az ilyen szűk körű vagy egyszemélyes értékelők ellen szól az is, hogy míg a magazinok gyakran hívnak külső szemlélőt a borértékelés objektivitásának bizonyítására (ezt teszi a hazai VinCE Magazin is), a borversenyek pedig eleve nagyszámú résztvevővel zajlanak, az egyszemélyes értékeléseknél nem tudhatjuk, hogy a szakember valóban vakon kóstol-e. Az biztos, hogy minden szakembernek és fórumnak szüksége van bevételre. A Wine Advocate-nál nem kell fizetni a borok kóstolásáért, ezért érthető, hogy másutt szerez bevételt a cég. Ezzel szemben vannak a díjat kérő borversenyek és más online fórumok (ilyen Andreas Larsson Tasted.wine oldala vagy a Gilbert & Gaillard online borkalauz), ahol a borász tudja, hogy a boronként befizetett összegért kap egy értékelést, jó esetben pedig egy magas pontszámot vagy csillogó érmet is. Nem lehetnek illúzióink, semmi sincs ingyen, hogy kihez melyik verzió áll közelebb, azt eldöntheti maga. És közben egyre nagyobb teret hódít a „borkedvelő a borkedvelő pontszámát nézi” opció az olyan applikációkkal, mint a Vivino. Hiszen a fogyasztó elfogulatlan, ha pedig egy borról sok ezer fogyasztó ír szépeket, akkor abban az ember hajlamosabb lesz hinni, mint a ki tudja honnan finanszírozott borértékelő-guruknak…
Szemben a zöldárral
Díszdobozos bordeaux-i
Manapság a borok csomagolása kapcsán, ha nem is az első, de a második mondat biztosan a környezetkímélő megközelítésről szól. A súlyos, robosztus palack egyre inkább elveszti a tekintélyét, helyette a fájó derekú raktárosok és a szállítás miatt megnövekedett szénmonoxid-kibocsátás szimbólumává válik. Ebben a környezetben különösen meglepő, hogy az egyik vezető bordeaux-i château, a Phélan Ségur szakított a bordeaux-i és burgundiai hagyományokkal, és csinos díszdobozos csomagolásban dobta piacra a borait.
Valóban érdekes, hogy míg a champagne-ok és az erősített borok szebbnél szebb dobozkreációkban tündökölnek, és a világ számos neves bora kap díszdobozt – ez nálunk sem ritkaság –, addig a világ két legnagyobb becsben tartott borvidékének a borait csak selyempapírba csomagolva kapjuk. Persze lehet, hogy ezzel is bátorítják a minimum hatdarabos vásárlást, hiszen akkor a miénk lehet a fadoboz, és amúgy is érdemes eltenni kettőt hosszú időre, kettőt még hosszabbra, kettőt pedig a közeljövőre.
Bordeaux-it eddig jobbára csak célzottan a kínai piac számára láttak el díszdobozzal, a Phélan Ségur azonban idén januárban piacra dobott egy szívecskés Valentin-napi dobozt és egy lóherés verziót is a márciusi Szent Patrik-napra, utalva ezzel a birtok írországi kötődésére.
Lassan, de biztosan
Lengyel borpiac a pandémia után
A Meininger Wine Business február elején részletesen mutatta be a lengyel borpiac helyzetét. A magyar borászok számára is fontos célpiachoz fűzött reményeket mindjárt azzal hűti le az írás, hogy bár a lengyel borfogyasztás 30 éve növekedőben van, a növekedés kicsi, és a megnövekedett mennyiség is csekély – a német és a svájci szomszédok fejenként tízszer annyi bort isznak, mint lengyel jóbarátaink. A tömény szeszek még mindig nagyobb szeletet hasítanak ki az alkoholos tortából, mint a bor, ugyanis az összes alkoholvásárlás 30%-a párlat, 50%-a sör, és a maradék 20%-on osztoznak az egyéb alkoholos termékek, a bort beleértve.
A borértékesítés a járvány idején is nőtt évi 8,5%-kal, és érdekes módon ezen belül leginkább a prémium és szuperprémium boroké, 2019-ről 2020-ra 15%-kal, majd 2021-re 13%-kal. Köszönhető ez annak is, hogy a tipikus lengyel borfogyasztó városlakó, sokat utazik, az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkezik és kifejezetten nyitott az újdonságokra. Egy kicsivel több a női borfogyasztó a férfiaknál (53–47% arányban).
Ennek ellenére a fehérboroknál mégis a nagy világfajták a legkeresettebbek, mint a Chardonnay és a Sauvignon blanc, a vörösborok közül pedig a Primitivót, a Malbecet és a Shirazt említi egy megkérdezett piaci szereplő, mivel ezek illenek leginkább a borkedvelők közízléséhez: gyümölcsös, lédús, kerek, élvezetes borok mérsékelt sav- és tannintartalommal.
A pezsgőfogyasztás náluk is emelkedőben van, a legkelendőbb a prosecco.
Amivel számolni kell, az a lengyel bor egyre nagyobb térhódítása, ugyanis az urbánus lengyelek számára trendi lengyel bort inni, a globális felmelegedés pedig az ő malmukra hajt. Jelen sorok szerzője kóstolt egészen tiszta és szép lengyel pezsgőt, amely kiskereskedelmi áron 12-15 euró között mozog – és ez egyébként jellemző a lengyel borokra. Viszonylag magas, általában 10-15 euró körüli palackáron kelnek el – csak hogy tudjuk, mivel kell versenyezni.
Aki vaníliát szeretne, vegyen fagyit…
Lamberto Frescobaldi a hordós érlelésről
A 700 éve működő toszkán Frescobaldi birtokot jelenleg a család 30. generációját képviselő Lamberto Frescobaldi irányítja. Chris Boiling, a brit International Wine Challenge verseny Canopy bormagazinjának főszerkesztője készített vele interjút, amely elolvasható a verseny honlapján a Canopy menüpont alatt. Az ikonikus borászbirodalom vezetője több terület – és több borászat – első embere, aki mindenhol teret ad az ottani borásznak. A borászati technikák birtokonként részben eltérnek, abban azonban megegyeznek, hogy a saját élesztővel történő erjesztés acéltartályban zajlik, 28-30 °C-on, néhány alkalommal mozgatva a törkölykalapot. A finom különbségek a malolaktikus erjesztés után alakulnak ki, a borok pedig mindig használt hordókban érlelődnek, az érlelési időt, a hordó méretét és a használtságát mindig az adott területhez igazítják. Lamberto hangsúlyozza, hogy a tölgyfahordós érlelés elengedhetetlen a tanninok miatt, és a hordós bor később is szebben érik, az újhordót azonban kerülik – ezzel kapcsolatban hangzott el a címben szereplő véleménye…
Összeállította: Németh Ágnes