Szőlő-bor világtükör

Magyar borok az amerikai borsajtóban

Év végén mindig nagy várakozás előzi meg a nagy USA-beli magazinok toplistáit. Idén a Wine Spectator magazin top 100 borába sajnos nem került be magyar bor, a Wine Enthusiast magazin ugyancsak 100 csúcsbort tartalmazó listáján viszont ott egy hazai palack a Tokaj Oremustól, méghozzá egy száraz bor, a 2019-es dűlőszelektált Petrács. A 94 pontra értékelt bort az Államokban 74 dollárért kóstolhatják meg a lelkes borkedvelők.

Ugyancsak a Wine Enthusiast magazinban jelentek meg friss borleírások magyar borokról a Palinkerie importcégnek köszönhetően – a tulajdonos Athena Bochanis küldte a borokat, és 90 pont feletti eredmények születtek többek között Bukoly, Dúzsi vagy Gál Tibor-borokról, sőt a köveskáli ifjú Pállfy Attila P.A.N.K. nevű pét-natja is remek, 92 pontos értékelést kapott. Még kicsit korábban, éppen október 23-án jelent meg James Suckling amerikai borszakértő Magyarországról szóló nagybeszámolója, amely nagyrészt a nyári látogatásán alapult. Összesen 279 bort mutat be, és szűkmarkúsággal senki nem vádolhatja, ugyanis ezekből 257-nek 90 pontot vagy annál többet adott. Suckling külön kiemelte a Kékfrankos és a Furmint szőlőfajtákat, szerinte ezekben óriási potenciál rejtőzik. James Suckling a Sauska birtok közbenjárására tett rövid, de emlékezetes magyar látogatást.

A viszonylag új keletű Credo Imports cég nemrég kezdte el magyar borok értékesítését az Egyesült Államokban, egyelőre egy-egy Feind-, Lajver- és Vylyan-borral indultak el, de ezeket mindjárt közel 150 helyre sikerült belistázni New York és Pennsylvania államokban. Aktív marketingüknek köszönhetően a borok több cikkben és posztban felbukkantak mostanában, például a SevenFiftyDaily kiadványban, ahol a Lajver fehér Kékfrankosa (Incognito) egy átfogó cikkben szerepelt a blanc de noir borok trendjéről.

Az ausztrál prosecco ismét csatát vesztett

A legtöbb olvasó valószínűleg felkapja a fejét, hogy ugyan mi a csoda az az ausztrál prosecco. Márpedig az ital létezik, igaz, egyre kisebb exporteséllyel, ugyanis az ausztrálok legfontosabb piacai közül Kína és Új-Zéland után most Szingapúrban is kimondta a bíróság, hogy márpedig prosecco néven csak olasz pezsgő árusítható a kis ország egyre fontosabb piacán. A négy éve húzódó bírósági procedúrában a Prosecco DOC Konzorcium és az ausztrál szőlő- és bortermelők szövetsége feszült egymásnak, de az olaszok mindent bevetettek és a szingapúri olasz nagykövetség is az észak-olasz pezsgősök mellé állt. Pedig a kép árnyaltabb, az ausztrálok nem lopták el a sikeres márkanevet, hanem 1999-től egyszerűen elkezdtek egyre több Prosecco szőlőfajtát telepíteni, teljesen legálisan. Annak idején az ausztrál Dal Zotto család vitte Valdobbiadenéből az első oltványokat az ausztrál King’s Valley-be, ma pedig már 11 borvidéken összesen 120 hektáron terem Prosecco. Az olaszok közben észbe kaptak, első lépésként 2009-ben átnevezték a szőlőfajtát Glerának, ugyanis a szőlőfajták neve nem védhető le, ellentétben a borvidékek nevével. Mivel a Prosecco ezennel már nem szőlőt, hanem borvidéket jelölt, azonnal el is kezdték levédetni szerte a világban, de az addigra megerősödött ausztrál prosecco-termelés miatt ez nem egyszerű, Kínában például még a szingapúrinál is több, hét év kellett az olaszok számára kedvező ítélet kimondásáig. Szingapúrban az is nehezítette a dolgot, hogy a helyiek előbb találkoztak ausztrál proseccóval (2011-től importáltak belőle), mint olasszal, amelyet csak 2015-ben kezdtek szállítani.

Nagy tanulság ez minden boros brand számára: nem elég sikeresnek lenni, a kötelező jogi köröket is meg kell tenni, különben mások fölözik le a siker egy részét…

Prémium Paula, Hipszter Henrik, Átlagos Angi és a többiek

Robert Joseph brit véleményvezér, borszakíró igyekszik mindig előállni valami meghökkentővel, ez most is sikerült neki, és szerencsére nem öncélú bolondozásról van szó. Készített 12-féle borvásárlói profilt, még fotókat is tett melléjük – ehhez a mesterséges intelligenciát hívta segítségül –, mindezt azért, hogy segítse a borászatokat a megfelelő vevőkhöz szóló megfelelő csatornák kialakításában. Robert Josephnek megvan minden joga ahhoz, hogy okoskodjon: saját bordeaux-i borából évente több millió palack lel gazdára, újabban pedig egy grúz borásszal társult egy projektben. Joseph arra buzdítja a borászokat, hogy vizsgálják meg a különféle borkedvelő-típusokat, és tegyék fel maguknak a kérdést, hogy jelenleg kiket érnek el, megfelelő energiát tesznek-e a megfelelő típus elérésébe, vagy netán felesleges elérésekre költenek. Ott van például Premium Paula, aki elég sokat költ borra, értékeli a toszkán vöröseket vagy a Chablis-t, figyel rá, hogy biobort igyon, de arra nincs ideje, hogy borkurzusra menjen és az érmek, magas pontok is hidegen hagyják – vagyis ő jó célpont, de nem egyszerű elérni. Átlagos Angi (Average Angela) szerényebb pénztárcával bír, többnyire a gyerekkel vásárol sietve, így őt a szupermarketek polcairól kell meggyőzni egy jó árral és/vagy csábító címkével.

A teljes cikk a www.meiningers-international.com oldalon jelent meg november 20-án, a keresőbe beírva például az Average Angela nevet könnyen megtaláljuk.

Spanyol lesz az első teljesen bioborvidék

Természetesen semmi sem biztos, amíg csak jövő időben beszélünk róla, de a spanyol (illetve katalán) Penedès borvidék már egy ideje menetel a cél felé, ami pedig az, hogy 2025-re az egész borvidék organikusan műveli a szőlőt. Egy ideig itthon is téma volt az elsőség, a somlóiak is megcélozták a bioborvidék címet, azonban végül elálltak tőle, a penedèsieknél azonban már most 60% az organikus művelés. A mediterrán klímán természetesen nem akkora kihívás a bio, a klímaváltozás miatt pedig alig esik az eső, így gombás fertőzések aligha fenyegetik a szőlőt (az más kérdés, hogy a szárazság miatt jóval kisebb a termés, a pezsgőközpont Sant Sadurní d’Anoiában például idén 55%-kal kevesebb eső esett, mint az elmúlt tíz évben). Joan Huguet, a Penedès DO elnöke elmondta, hogy a kistermelőket oktatással és anyagiakkal is támogatják az átállás idején, aki pedig nem áll át, az 2025-től nem viselheti a Penedès DO nevet.

Január 26-áig lehet nevezni a Mundus Vini tavaszi fordulójára

A neves német versenyre február 2-áig kell beküldeni a borokat, a nevezési díj pedig 170 euró mintánként. A verseny egyik hozadéka, hogy a legeredményesebb borokat a ProWein düsseldorfi szakkiállításon is bemutatják.

További információ: meininger.de/en/service/tastings/mundus-vini-spring-tasting-2024

Michelin Guide: nem minden rekordra lehetünk büszkék

Míg húsz éve még csak álmodoztunk a Michelin-csillagokról, és aki megengedhette magának az ilyen éttermi luxust, annak külföldre kellett mennie, ma már a korábbi keleti blokk egyik vezető gasztroországa vagyunk, legalábbis a csillagaink ezt mutatják. Jelenleg kilenc Michelin-csillagos éttermünk van, ebből kettő kétcsillagos. Horvátországnak és Szlovéniának tíz-tíz csillagos étterme van, de a horvátoknak nincs kétcsillagosuk, a szlovéneknek pedig csak egy, tehát ha a csillagok összességét nézzük, akkor tizenegy csillaggal a szlovénekkel holtversenyben vezetünk, miközben a cseheknél csak két egycsillagos étterem van, Lengyelországban egy, Szerbiában csak Bib Gourmand-ajánlott étterem van, Bulgáriát, Romániát, Ukrajnát pedig nem is értékeli a világhírű kalauz. Azonban miközben a világ legcsillagosabb országait kutattuk (1. Franciaország, 2. Olaszország, 3. Japán, 4. Németország, 5. Spanyolország), rábukkantunk egy másik kimutatásra, amely a világ legdrágább Michelin-csillagos étkezéseit listázta. Eszerint Kanada után a világon nálunk árazzák legmagasabbra a csillagos éttermeket. Sajnos a sokszor indokolatlan túlárazás az országban másutt is jellemző, számtalan újságcikk jelent meg arról, hogy ugyanazok az élelmiszerek egy magyar szupermarketben drágábbak, mint egy nyugati boltban, aki pedig sokat repül, az tudja, hogy a budapesti reptér az egyik legdrágább, akár csak egy palack ásványvizet szeretnénk venni. A Michelin-csillagos magyar éttermek fontosak, büszkék lehetünk rájuk, de normális az, hogy nálunk többet kell fizetni, mint a Ausztriában (5. a legdrágábbak listáján), az Egyesült Államokban (4.) vagy Luxemburgban (3.)?