Szeleshát Szőlőbirtok – Arany a Gubac-hegyről

Az idei 43. Országos Borverseny legjobb vörösbora a Szeleshát Szőlőbirtok – Szekszárdi Gubac Merlot 2019, ami elnyerte a Magyar Mezőgazdaság Kiadó különdíját is. A szőlőtermesztéssel foglalkozó és főként vörösborok készítésére fókuszáló Szeleshát Szőlőbirtok már nem először hozza el a borverseny aranyérmét, köszönhetően a tulajdonosok szakértő befektetésének és termesztési stratégiájának, valamint a világot járt és tapasztalatot szerzett fiatal birtokigazgatónak, Rosta Krisztinának.

Tudatos építkezés a Szelesháton

– A nővérem borász, a sógorom szőlész, a kertészeti egyetemen én is szőlészetet tanultam, a Szeleshát történetének indulása mégis egy zöldségtermesztési kísérlettel kezdődött, paprikát szerettünk volna termeszteni közel a mai birtokhoz 1998-ban. A természet keresztülhúzta a számításainkat, de ahogy a környéken tevékenykedtünk, megláttuk az adottságokat a Nyéki-hegyben, ezért szőlőtermesztéshez területeket kezdtünk vásárolni a Szeles-hát dűlőben. Azóta bebizonyosodott, hogy valóban kiváló szőlőtermő területet találtunk, és ahogyan utánajártunk a hely történelmének, megtudtuk, hogy itt már az ókortól kezdve voltak szőlőültetvények, később az egyházhoz tartoztak a környékbeli dűlők, a rendszerváltás után pedig apró parcellákként kerültek magánkézbe a területek, meséli az indulásról a birtok egyik tulajdonosa, Krajcsovszki László.

Szeleshát a Szekszárdi-dombság legdélebbi dűlője, amelynek mikroklímája speciális, hiszen a tőle nyugatra található Völgység és az Alföld között egy szélcsatorna húzódik nyugat-kelet irányban az ültetvény lábánál, amin keresztül éjszakánként hűvös légtömeg indul meg az Alföld irányába a völgyes Tolnai dombság felől. Ez a légtömeg lehűti a Szeles-hát dűlőt, megőrzi a szőlőben a savakat, ami hosszan érlelhető borokat eredményez erről a termőhelyről.

– Amikor megismertük ezt a területet, a helyiek szántónak használták, de nem lehetett rajta gazdaságosan termelni és a megközelítése is nehézkes volt. Húsz év alatt vásároltuk meg a területeket 49 különböző tulajdonostól, döntő része a Szeleshát-dűlő, hozzá szervesen kapcsolódik a Belső-szeles, a Kerek-hegy és a Gubac-hegy. A birtok jelenlegi mérete 60 hektár, amelyből 55 hektár szőlőültetvény, ahol főként Merlot, Kékfrankos és Cabernet franc szőlőfajtákat termesztünk, folytatja a birtok történetét László.

A vállalkozás szőlőbirtokként indult, 2001-ben kezdték telepíteni a szőlőket, amit szekszárdi pincészetek számára értékesítettek. 2007-ben döntöttek úgy, saját bort készítenek és Szeleshát márkanévvel indulnak el a piacon. Először egy régi pincét újítottak fel, amit nagyon gyorsan kinőttek az ültetvények intenzív növekedése miatt, ezért 2012-ben egy új, modern borászat mellett döntöttek, amely egy régi malom helyén épült, a Lajvér patak mellett és az autópálya közvetlen szomszédságéban.

Ez a mai korszerű, modern technológiával felszerelt borászat alkalmas arra, hogy az összes megtermelt szőlőt feldogozzák és érleljék. Most, hogy a birtok kialakítása befejeződött, a piacbővítés a következő lépés, ami jelenleg nehéz feladat, hiszen a vörösborok kereslete az utóbbi pár évben némileg megtorpant.

A birtok arculatát is a borkészítés kezdetén alakították ki, azóta nem változtattak a dizájnon, mert a vörösbor tradicionális termék és ebben is ragaszkodnak a hagyományokhoz, indokolja a döntésüket László.

Fiatal hölgy a birtok élén

Az viszont nem annyira tradicionális, hogy egy fiatal hölgy a birtokigazgató, vetem közbe.

A birtok tulajdonosa azt mondja, Krisztina teljes mértékben megérdemli ezt a helyet és szerencse, hogy megtalálták őt. Előtte a nővére, aki szintén borász végzettségű, látta el ezt a feladatot, később szükség volt még szakemberre.

– Nem egy romantikus történet, ahogyan a Szeleshát Szőlőbirtokhoz kerültem, mondja nevetve Rosta Krisztina. A cég meghirdetett egy borász állást, amire jelentkeztem és felvételt is nyertem 2016-ban, mégpedig közvetlenül a szüret előtt, egy hónapom volt megismerni a kollégákat és a feltételeket, úgy, hogy korábban nem vezettem egy egész csapatot.

Azért ez szakmailag nem volt előzmény nélküli, hiszen Krisztina már a kertészeti egyetem alatt elkezdett dolgozni Villányban, de mint minden fiatal, kíváncsi volt a világra és elindult felfedezni. Dogozott Ausztriában, Új-Zélandon és Franciaországban. Egy idő után viszont úgy érezte, hogy hiányzik az állandóság az életéből, hazajött és rátalált a Szeleshát hirdetésére.

Az egymásra találásban a szimpátia mellett nagy szerepe volt annak, hogy hasonlóan gondolkodtak a borkészítésről. Az érzelmi szálakat pedig a francia erjesztőtartályoknál kell keresni.

– Megörültem, amikor a pincében viszontláttam azokat a formájú erjesztőtartályokat, amivel Franciaországban dolgoztam és nagyon szerettem, ezért úgy éreztem, hogy ez is egy közös pont, ami összehoz bennünket.

Az első években borászként, majd a borászat vezetőjeként dolgozott, most pedig a birtokigazgató tisztségét tölti be, és a szőlő művelése, a művelés megtervezése és irányítása is a feladatai közé tartozik. Most először már a telepítést is ő viszi végig, egy Kadarka-ültetvénnyel egészül ki a szőlőfajták sora.

A borkészítés során fontosnak tartja a természetességet, a minél kevesebb beavatkozást a természet munkájába, a dűlő karakterének a megjelenítését. A Szeleshát több kis parcellából tevődik össze, különböző korú tőkék, különböző klónok, fekvések, talajok jellemzik. Mindent dűlőszelektáltan szüretelnek, parcellánként külön érlelik magyar tölgyfahordókban egy-másfél évig, ezután következik a házasítás. Palackozás után még egy évet hagyják pihenni, hogy mire a fogyasztókhoz kerülnek, egyensúlyosak legyenek.

– Megtanultam a világban, hogy a pincében nagy varázslat nincsen, az alap mindenhol ugyanaz, ami a borok stílusát meghatározza, az mindig a terroir, a talaj, a mikroklíma. Természetesen a finomhangoláson is sok múlik, az érlelésen, és a házasításon, osztja meg tapasztalatait Krisztina.

Szertik a házasításokat, hisznek abban, hogy a fajták szépen kiegészítik vagy erősítik egymást, tapasztalataik szerint a Kékfrankos például jól működik a bordeaux-i fajtákkal és nagyon szép cuvée-ket adnak.

– Legjobban a terroir-ban hiszünk, főként azóta, amióta megtapasztaltuk, hogyan kerekedik felül a termőhely jellege a fajtajellegen, és a Szeleshát ízvilága fajtától függetlenül megjelenik minden borban, veszi át a szót László. – Kétéves koruk után a boraink kezdik elveszíteni a fajtajelleget, és a Szeleshát egyedisége veszi át az uralmat, ez viszonylag ritka, hogy ennyire karakteresen jelenjen meg egy terroir a borban. Kapunk is emiatt kritikát, még szakíróktól is, azért, mert következetesen megjelennek a vidékre jellemző gyógynövényes, fűszeres jegyek a borok utóízében fajtától függetlenül.

Jelenleg 200 ezer palack bort késztenek, ami elsősorban a magyar piacon talál gazdára. A fajtaborok a legkelendőbbek az áruházláncokban. Külföldi exportpiac kiépítésén dolgoznak, az első állomás úgy tűnik, az Egyesült Királyság lesz.

A Gubac egy külön világ

Végigjártuk a példás rendben lévő birtokot, megvizsgáltuk az éppen zsendülőben lévő fürtöket, latolgattuk a szüret esélyeit, és úgy tűnik, szinte minden terv megvalósult. Mit lehet még célként kitűzni?

– A cél, a legjobb vörösbort elkészíteni, mondja határozottan Krajcsovszki László.

Ebből egyenesen adódik a kérdés, hogy melyik lehet az? – Természetesen a Gubac, hangzik a válasz. A termőhely, a klíma és a készítők csapatának együttállása adja a legjobb bort, ha mindhárom a maximumot teljesíti.

Valóban, ebből a szemléletből született meg az idei győztes is, a Gubac Merlot 2019.

Itt a végén érkezünk el a díjnyertes bort adó Gubac-hegyhez, éppen azért, mert a birtok e kis területét megfontoltan és határozottan egy nagy vörösbor elkészítésére szemelték ki.

A Gubac a Szeleshát mellett egy hirtelen kiemelkedésű meredek kis hegy. A különálló 1,5 hektáros tető a Szekszárdi-dombság legdélebbi csücske, különálló mezoklíma jellemzi, különösen szeles és száraz a nyár, talaja löszös, és mindig kiváló, apró szőlőbogyókat ad a Merlot. Csak ezt a fajtát gondozzák ezen a területen, amelyről egy 1874-es kataszteri feljegyzésben azt írták, hogy „itt terem a legjobb vörösbor”.

– Megismertük az egyediségét. Külön dilemma volt, hogy mit ültessünk oda. Akkor már volt egy csúcs Merlot-nk, a Nomád a Szeleshátról. Később együtt megmutattuk a két Merlot-t, amelyeket egyforma technológiával készítettünk el, mégis két teljesen különféle bor a végeredmény. Ebből is látszik termőhely felsőbbrendűsége, és hogy a csodák nem a pincében teremnek, hanem a termőhelyen. Tudatos döntés volt, hogy itt egy nagy vörösbort készítünk, ezt már 2012-ben eldöntöttük, valójában ekkor kezdődött a bor története.

Az aranyérmet a dűlőben tartott főzéssel és ebéddel ünnepelte meg a csapat, és felelevenítették azt a 2019-es nyarat és szüretet, amikor a pincében került a Merlot, és annak már öt éve. Ebből is látszik, hogy a vörösbor egy időutazás. Készítői szerint még az aranyérmes Merlot-ban is van potenciál, ha türelmesek vagyunk, egy-két év múlva csodálatos vörösbort tölthetünk a pohárba.

Sárközi Judit

Fotó: Csatlós Norbert