Összefogás a Törley-mauzóleumért

Széles körű civil összefogás kezdődött a Törley-mauzóleum megmentéséért. Az 1908–1909-ben épült síremlék napjainkra siralmasan romos állapotba került. Törley József 1907-ben bekövetkezett váratlan halálát követően felsége, Sacelláry Irén méltó síremléket állított férjének és másfél éves korában elhunyt kislányának. A szecessziós stílus keleti elemekkel díszített változata sokáig Budafok-Tétény egyetlen 20. századi műemléke volt.

Sacelláry Irén kora híres műépítészével terveztette meg a síremléket, mely a Törley József által megvásárolt hathektáros Udvarhegyi-dűlő legmagasabb pontján áll. Az Anna utcai (alsó) front a pezsgőgyár épületegyüttesét foglalja magába, a nyugat-keleti lejtő egyharmad magasságában a Törley-kastély sziluettje tűnik fel, míg a mauzóleum az ingatlan legmagasabb pontján, a Sarló utca felőli végén található. A fővárosból Dél-Budára érkezőket már a Leányka utcai felüljárónál fogadja a mauzóleum tornyának látványa. Az épületet Olaszországból hozott építőanyagokból emelték olasz építő- és kőfaragómesterek. A kupoladobon körbefutó színes üvegablakok, valamint a szentélyboltozat egykori üvegborítását Róth Miksa készítette. Az altemplom lejáratának két oldalán, valamint a keletelt főbejárat oldalfalain Damkó József szoborreliefjei láthatók. Úgy a kriptalejáró, mint a kápolnabejárat bronzbetétes tölgyfa ajtói igen művészi kivitelben készültek. Az altemplom fő helyén egymás mellett áll a két üres carrarai márvány szarkofág, mely egykor a gyáralapító és felesége földi maradványait rejtette. Az özvegy 1920-as évek elején keletkezett végrendeletében a római katolikus egyházra hagyta a mauzóleumot, a mellette felépült gondnoki és kertészlakást, valamint a hathektáros terület felső egynegyed részét.

Az 1950-ben történt államosítást követően csak a mauzóleumot kerítéssel körülvett mintegy 300 négyszögöles területrész maradt az egyház tulajdonában azzal a feltétellel, hogy ott semmilyen állagfenntartást nem végezhet. És bár az ötvenes évek elején előbb a Törley-kastélyban állomásozó szovjet katonák lőszerraktáraként szolgált a mauzóleum, majd két évig a magyar honvédség céljait szolgálta, szerencsére maradandó kár nem keletkezett. Aztán az ötvenes évek közepétől a mauzóleum magára maradt. Erre az időre tehető, hogy huligánok az altemplom kapuját betörték és a szarkofágokból kirángatva a koporsókat a bennük lévő halottakat meggyalázták. A környékbeli barackosok gazdái észlelvén a történteket értesítették a temetkezési intézetet, amely – anélkül, hogy az oldalági rokonokat értesítette volna – elszállította és ismeretlen helyen eltemette a maradványokat. Így történhetett, hogy a mai napig nem tudjuk, hol nyugszanak Törley József, felesége és kislányuk földi maradványai. A mauzóleum totális pusztulása a hatvanas, hetvenes évekre tehető. A szipusok, csövesek, hajléktalanok mindent szétvertek, a kápolna padjait elégették, a szentélyt és az oltárt teljesen lerombolták. A kápolna freskói és az altemplom díszítőfestése is ezekben az években semmisült meg.

Az 1990-es években a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportja kisebb állagmegőrzési munkát végzett, a Sarló utca felőli lejárati lépcsőt, a kápolna előtti 11 gránitlépcsőt felújíttatta, valamint az épületkülsőt homokfúvással megtisztíttatta.

Napjaink civil szervezetei apró lépésekkel megpróbálják a síremlék eredeti állapotát visszaállítani. A Promontorium Borlovagrend felvállalta az adományok gyűjtését, melyeket a 10101360-10343800-01003001 számlaszámra várnak.

Garbóci László