Miért éppen Mór és az Ezerjó?

Éppen második napja tartott náluk a szüret, amikor beszélgetésbe kezdtünk Csetvei Krisztinával, arról, hogyan is lett borász és pincetulajdonos, hogy miért éppen Mór és könnyű volt e barátságot kötni az ezerjóval, szóba kerültek továbbá az organikus szőlőművelés előnyei és az amforában tárolt borok is.

Ha már a szüretbe csöppentünk, adódik a kérdés, milyen lesz az idei évjárat, ebben az igen furcsa esztendőben? Megtudtuk, hogy ezen a napon a Szürkebarát került a pincébe. Paramétereit tekintve meglepően jó 6,8 gramm/liter a savtartalma és 220 gramm körül van a cukor tartalma, úgyhogy valóban egy szép, érett és egészséges alapanyagot sikerült szüretelni, annak ellenére, hogy az idei nem egy egyszerű év az időjárás szempontjából. Alapvetően magas cukor és magas sav jellemző a szőlőkben, úgyhogy szép, jó ivású, gyümölcsös borokat szeretnék belőle készíteni, tájékoztat Krisztina.

Sok helyen elmondta, hogy alapvetően nem volt kapcsolata a szőlővel és a borral. A családban senki nem művelt szőlőt, nem készített bort, és pincéje sem volt. Szép lassan az egyetemi évei alatt bontakozott ki előtte ez az út. Műszaki és gazdasági tanulmányokat folytatott, de a diplomamunkáját a Béres Szőlőbirtokról írta. Tulajdonképpen ez volt a fordulópont, itt akkor Bárdos Sarolta volt a főborász és Krisztina rácsodálkozott, hogy egy fiatal nő végzi ezt a munkát, mert ő is azt gondolta, hogy a borkészítés a férfiak kiváltsága. Azt mondja, számára ez meghatározó élmény volt. A Béres családnak köszönhetően indult el a tudatos borkóstolás világába, és azt gondolta, hogy borbíráló lesz és a borkóstolók révén minél több szőlőfajtát, borvidéket megismerhet, és sokat utazhat.

Ehhez képest Mórt választotta, ahol szőlő és pincetulajdonos lett. De miért éppen Mór? Két fő oka is van ennek, meséli Krisztina. – Ekkor Budapesten éltem, egy multi cégnél dolgoztam, és szerettem volna elkészíteni az első saját hordó boromat, egy olyan helyen, ami közel van Budapesthez. A gondolataimban ezért Etyek és Mór szerepelt. Ebben az időben a DiBonis Borászat borait kóstoltattam és egy rendezvényen találkoztam fiatal móri borászokkal, akik meghívtak, 2010 nyarán életemben először elmentem Mórra.
Ez időben már nemzetközi borversenyen is bírált, de akkor mihez kellett a saját bor? Pont ezért, világosít fel Krisztina, amikor jobbnál jobb tételeket kóstoltam felvetődött bennem a kérdés, hogyan mondhatok én véleményt, amikor soha életemben nem készítettem egy palack bort sem? Nagyon erős volt bennem az érzés, és mivel ekkor még nem volt szőlőterületem sem pincém az első hordó bor Móron vásárolt szőlőből, kölcsön préssel, kölcsön hordóban, kölcsön pincében készült el, ami a NapHoldCsillag volt, egy Chardonnay, Szürkebarát és Ezerjó házasítás. Két világfajtát és egy hungarikumot választottam, azt gondoltam ez olyan izgalmas történetet adhat, ami kicsit engem is jellemez: az utazásaimat és a kíváncsiságomat a nagyvilágra a világfajták, a helyiek tiszteletét pedig az Ezerjó.

Kiderült, az Ezerjóval lassan és hosszasan barátkozott, mielőtt szoros kapcsolatba kerültek egymással. Az első öt év küzdelmes időszak volt, ez idő alatt mindketten értek egy kicsit. – Az Ezerjó egy nagyon nehéz szőlőfajta, egész évben igényli a törődést, kell a hozamkorlátozás, hogy minőséget tudjon produkálni, viszont nagyon meghálálja, ha szépen foglalkoznak vele. Mivel nekem nem volt kötődésem, ezért nem is volt külső elvárás velem szemben, így azt gondoltam, bátran kísérletezhetek vele. Például kitaláltam, hogy legyen barrique Ezerjó. Ettől itt mindenki fogta a fejét, hogy ilyet nem szoktak. De miért ne? Minden évben kísérleteztem, 2015-ben jutottam el oda, hogy erjesztettem és érleltem külön tartályban, külön hordóban és amforában is, majd ezeket külön palackoztam.
A cél az volt, hogy olyan Ezerjó legyen, ami megmutatja a termőterületet, a fajtát, jó ivású és szerethető. Amiről nem a kiugró savaknak kell eszünkbe jutnia, hanem, azt érezzük, hogy nagyon izgalmas, gazdag és tényleg ezer arcú tud lenni. Ezen az úton haladt tovább, kíváncsi volt mit tud egy gyöngyöző bor, vagy akár egy Ezerjó pezsgő. – Szóval nehezen indult a kapcsolatunk, de már hiszek az Ezerjóban. Minden bort úgy készítek el, ahogyan nekem tetszik, aztán próbálom megkeresni azokat a vendégeket, akik szintén hasonló ízléssel bírnak. A legnagyobb szabadság az, hogy saját ízlésemnek megfelelően tudom készíteni a boraimat.

Érdekes helyzet lehet, hogy mit szólnak a borbíráló boraihoz, és hogyan fogadja ő a borbírálók ítéletét? Krisztina azt mondja, hogy mostanában leszokott arról, hogy mintákat küldjön versenyekre. Persze ennek van konkrét oka és magyarázata. – Idővel arra kellett rájönnöm, hogy jók ugyan a borversenyek, de mire eredményt hirdetnek, nagyjából elfogynak a boraink, és hiába keresik a díjazott bort. Kis pincészet vagyunk, és nem tudunk akkora mennyiséget készíteni, hogy egy esetleges jó helyezés után legyen belőle forgalmazható mennyiség. De a Móri Borversenyre mindig nevezek, mert úgy gondolom, közös ügyünk az Ezerjó népszerűsítése.

-Most a legfontosabbnak azt tartom, hogy organikusan műveljük a szőlőt és készítsük a bort. Először azt mondtam, azért, mert ez nekünk lényeges, és a kislányom miatt is. De azt kell látnom, mindenkinek, és a még meg nem született gyerekek miatt is nagyon fontos, remélem, hogy nekik is lesz még termőföldjük, és lesz élet a szőlőbirtokon. Nekem roppant jó érzés kimenni a szőlőbe úgy, hogy nincs gyomirtózva, az élő sorköz takaró csodásan virágzik, igaz most látszik, hogy nagy a szárazság. Egyre inkább erre kell felkészülni és át kell gondolni a szőlőművelést, például másként kell leveleznünk, mert megégnek a fürtök, és nem hiszem, hogy ez jobb lesz.

Legbüszkébb az amforás Ezerjóra, ez a legkomplexebb. – Akiknek ajánlom, eleinte idegenkednek tőle, de kíváncsiak is rá, kóstoláskor viszont megtapasztalják, hogy az amforában is izgalmas, gyümölcsös, friss bor tud születni. Valahol a tartály és a fahordó közötti ízvilág alakul ki és nagyon jól párosítható ételek mellé. Nekem is ez a kedvencem. A NapHoldCsillagot is kiemelném, mert a három szőlőfajta különböző időben kerül a pincébe és külön érlelődnek, a házasításból pedig izgalmas, szép bor kerekedik.

Krisztina hatalmas lelkesedéssel és szertettel beszél az Ezerjóról és a borokról, és arra a kérdésre, hogy szerinte mit fog tíz év múlva csinálni, nem is lehet más a válasz, mint hogy: remélem, akkor is szőlőt fogok művelni és abból bort fogok készíteni. Mindössze 4,5 hektáron gazdálkodnak és évente 15 000 palackbort készítenek, és nem szeretnének ettől többet. – Arra törekszünk, hogy csak akkora legyen a birtokunk, amit ha kell a férjem és én meg tudunk művelni és fel tudunk dolgozni.
A borok egy részét külföldön értékesítik, ahol éttermekbe kerül. Úgy látja, szerencsére nem kell feltétlenül nagy mennyiségeket készíteni ahhoz, hogy külföldön is tudjanak értékesíteni, mert az éttermek kifejezetten keresik a kis, helyi pincéket, amelyek izgalmas, szép tételekkel rendelkeznek. És van teendő az Ezerjóval is, mert a nulláról kell felépíteni. Igaz, hogy hungarikum, de külföldön sehol nem hallottak róla. Ezért az idén májusban, mint ötletgazda indította el a Nemzetközi Ezerjó Napot. Üzenete, megmutatni a fajta sokarcúságát itthon és külföldön, hogy az emberek merjenek Ezerjót kóstolni.