Két Győző a családi birtok élén

Effenpergel Családi Pincészet – Balaton-felvidéki borvidék, Balatonederics

Most azt kell mondanunk, hogy az idősebb Effenpergel Győző alapította a balatonedericsi családi birtokot, mert már jó pár éve együtt műveli a szőlőt és készíti a borokat fiával, a fiatalabb Effenpergel Győzővel. A vállalkozás intézésében, a kereskedelemben és a marketingben pedig az egész család részt vesz. A fiatal szakemberrel beszélgetünk egyebek között a családi munkamegosztás tapasztalatairól.

A szőlőművelés a dédszülőkhöz vezethető vissza, akik Lesencetomajon 0,2 hektár szőlőt birtokoltak és ez a méret volt az, amivel átvészelték a történelem viharait, többek között a szocializmus éveit is, mert a nagyobb területekkel ellentétben nem kellett a közösbe adniuk a kis birtokot. Így ezt a területet ma is nagy becsben tartja a család.

Effenpergel Győző nemcsak a szüleitől tanulta meg a szőlőművelést, hanem középfokú szőlészeti-borászati végzettséggel is rendelkezik és ő választotta ki a Balaton fölé emelkedő területet, ami ma a családi pincészet központja. Itt kiváló a talaj és a klíma a szőlőnek, és gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, úgy gondolta, hogy ez jó alap lehet egy családi gazdaság megteremtéséhez. A fiatalabb Győző pedig magasabb szintre emelte az elméleti tudást azzal, hogy diplomát szerzett a kertészeti egyetem szőlész-borász mérnök szakán, majd az első pillanattól kezdve a családi borászatban kezdett el dolgozni. Azt mondja, nem volt elvárás a szülei részéről, hogy borász legyen, de egész gyerekkora óta segédkezett a pincében, ebbe az életformába nőtt bele, és most is úgy gondolja, hogy jól választott, valóban megtalálta a hivatását.

Jelenleg 12 hektár új telepítésű borszőlő-ültetvénnyel rendelkeznek, a területeket a régi szövetkezettől vásárolták, az öreg tőkéket kivágták, hogy 2010-ben új ültetvényt telepítsenek. Kizárólag fehérborszőlő-fajtákkal foglalkoznak, a fő fajta az Olasz rizling és a Sauvignon blanc, de mellette található Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Ottonel muskotály, Sárgamuskotály, Szürkebarát, Zöld veltelíni és Chardonnay is.

– A piaci igényeket is figyeltük, de szempont volt, hogy ellenállók legyenek a nyári szárazsággal szemben, vagy átvészeljék a virágzás idején esetleg fellépő hideget is, és amint látszik, a világfajták mellett döntünk, indokolja a fajtaválasztást Győző. Hozzáteszi, hogy több mint tíz éve nagy biztonsággal termesztik ezeket a fajtákat.

A szőlőterületek megválasztása sikeresnek bizonyult, mert az elmúlt években látszik igazán, hogy a növények jól tudnak alkalmazkodni az időjárás kihívásaihoz azzal, hogy az itt található meszes, agyagos talaj képes tárolni a csapadékot, amiből a szőlők az aszályos időszakban is táplálkozhatnak. Az idei forró nyár eredménye, hogy valamivel kevesebb a termés, viszont nagyon egészséges fürtök növekedtek, a szőlőnek nem volt különösebb problémája.

Minden borászat életében kihívást jelentett az idei tavaszi és nyári időjárás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Győző tapasztalati szerint már tavasszal nagyon korán kellett föleszmélni, hogy ne mulasszák el a védekezést és a zöldmunkákat, minden korán és gyorsan történt. Példaként említi, hogy az Irsai Olivér szőlőt már augusztus elején le kellett szüretelni, ilyen korai szüretre senki nem emlékszik a családból, ezt a fajtát minden évben az augusztus 20-ai ünnepek után kezdték szedni. Szeptember elején pedig már el is készült belőle az újbor, és a hónap közepén a polcokra került, de október közepére az Olasz rizling is újborrá fejlődik. Emlékeztet arra, hogy hagyományosan Márton-napon, azaz november 11-én jön ki az újbor. Ez számos kérdést felvet, de alapvetően erre a tendenciára kell készülni a jövőben, mondja a fiatal szakember.

A borok reduktív technológiával készülnek, a portfólió túlnyomó részben illatos, könnyű borokból áll, amit néhány különlegesség is színesít, ilyenek a késői szüretelésű, fahordós érlelésű, kicsit oxidatívabb jellegű borok. Évente az évjárat adottságaitól függően 300-400 hektoliter bort készítenek.

Igyekszenek lépést tartani a fogyasztók változó ízlésével, ami nem egyszerű feladat a borászok számára. Pár évvel ezelőtt mindenki az Irsai Olivérért volt oda, a következő évben mindenki rozét szeretett volna inni, ami idén viszont szinte teljesen visszaszorult. A helyét átvette a Sauvignon blanc, összegzi az utóbbi évek trendjét Győző.

– Ebben most szerencsénk van, mert ebből a fajtából az évek alatt kikísérleteztük azt a bort, amivel eltaláltuk a mi fogyasztóink ízlését. Három éve biztonsággal készítik ezt a Sauvignon blanc bort, és az értékesítése egyáltalán nem okoz gondot, hamar elfogy az egész tétel. Emellett a helyi borversenyeken is jól szerepel, és arany minősítést kapott az idei Országos Borversenyen is.

A pontos technológiát nem árulja el Győző, azt mondja ez több év kutatómunkájának, kísérletezésének az eredménye. A bor az újvilági stílust képviseli, a fiatal borász szerin az adottságok Magyarországon is megvannak ahhoz, hogy friss, üde, divatos Sauvignon-bort készítsünk. Annyit elárul, hogy a szőlőből az egzotikus ízeket emelik ki, illatában és ízében a maracuja, az ananász a citrusok dominálnak, ami egyébként ott van a borban, csak elő kell csalogatni.

Az értékesítés nagy részét is családon belül oldják meg, amelyben a legbiztosabb pont a helyi, Balatonedericsen található vinotéka, ami már tíz éve nyitva álla vásárlók előtt és nyáron maximális kapacitással működik. A tapolcai üzletükben és a webshopon is elérhetők az Effenpergel család borai. Emellett néhány étterem borlapján is megtalálhatók, most arra a legbüszkébbek, hogy Rácz Jenő, az ismert séf Michelin-csillagos éttermében van jelen a jégbor és a Zöld veltelíni is. Győző ezt azért tartja nagy eredménynek, mert az étterem sommelier-je fedezte fel a borokat, és tette fel az étterem borlapjára, a csatorna pedig, ahol találkozott vele, az a közösségi média volt, ahol élénken jelen van a borászat. Hozzáteszi, hogy a marketinggel pedig a testvére foglalkozik.

A családi gazdaságban a fiatalok is megtalálták a helyüket.

– Szerencsére nagyon jól együtt tudunk dolgozni édesapámmal, nincsenek viták, mindkettőnknek az a célja, hogy olyan magas minőségű borokat készítsünk, amelyek találkoznak a fogyasztóink ízlésével, vallja Győző. Arra a kérdésre, hogy mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik a családi gazdaságban együtt szeretnének dolgozni a szüleikkel, a válasza, hogy a jó kommunikáció a kulcsa mindennek. Mindent őszintén meg kell beszélni, még akkor is, ha az adott témában nincs teljes egyetértés.

A pincészetben még nem beszélhetünk teljes generációváltásról, hiszen szülők és gyerekek együtt viszik a vállalkozást. Győző úgy látja, hogy a generációváltás nagyon hosszú folyamat, egészen biztos, hogy több évet kell erre az időszakra szánni. Maga az ágazat, a szőlőművelés és a borkészítés is bonyolult, ehhez jön még a vállalkozás intézése, a kereskedelem, a marketing, ami tovább nehezíti a helyzetet. Évek kellenek ahhoz, hogy mindenben gyakorlatot szerezzenek, ott kell lenni minden munkafolyamatnál, figyelni az idősek módszereit. Az idősebbek pedig adják át a tapasztalataikat, legyenek toleránsak a fiatalokkal.

A további tervekről azt mondja, hogy a jelenlegi birtokmérettel elérték azt, amit a család biztonsággal meg tud termelni és értékesíteni. Eljutottak odáig is, hogy csak saját szőlőt dolgoznak fel, a gazdaságban saját gépekkel dolgoznak, nem kell másokhoz alkalmazkodniuk és így tudják biztosítani azt a minőséget, amit eddig is célul tűztek ki. Ezt a vonalat szeretnék tovább folytatni. A változó piaci helyzetben nagyon tudnak örülni annak, hogy az eladások nem csökkennek, és Győző ezt többek között az édesapja előrelátásának tulajdonítja. A tíz évvel ezelőtt kiválasztott fajták most éppen a legkeresettebbek, és a fogyasztók kedvencei közé tartoznak.

Sárközi Judit