Kadar-kalandok: Kísérlet teljes lelevelezéssel

A Kadarkáról tudjuk, hogy tömött fürtje és vékony héja miatt rothadásra hajlamos fajta, ám ennek ellenére hazánkban éppen a reneszánszát éli könnyed borainak köszönhetően. A budai hegyek oltalmában, a Jókai-kertben a helyi szőlőtermesztés hagyományainak megfelelően, bakművelésen nevelik a nagyjából 1000-1200 tőkét a MATE szőlész-borász hallgatóinak közreműködésével a Kadarka Kör tagjai. Ezen a művelésmódon a fürtök talajhoz közeli elhelyezkedése és a sűrű térállás miatt még erőteljesebben érzékelhetőek a fajta növényegészségügyi problémái. Bár nehéz aktuális technológiai javaslatokat tenni a Kadarka termesztésével kapcsolatban, mivel üzemi ültetvényeket csak az elmúlt két évtizedben telepítették újra, a környező országok sikereiből és tapasztalataiból mi is meríthetünk ihletet. Szerbiában van egy több mint ötven hektáron csak Kadarkával gazdálkodó üzemi termesztő, akinél volt alkalmunk tanulmányozni egy újszerű fitotechnikai beavatkozást, a virágzáskori teljes lelevelezést. Ez a kezelés bár drasztikusan hangzik, növényvédelmi szempontból előnyös lehet a kényes, napfényigényes fajta számára. A 2023-as évben a Kadarka Kör és a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet együttműködésével a Jókai-kertben mi is kipróbáljuk ezt a beavatkozást, de előtte jelen összeállításunkban szeretnénk körüljárni a téma elméleti hátterét, várható szőlőélettani következményeit, kísérletünk valódi következményeiről pedig – természetesen – egy későbbi aktuális rovatban beszámolunk.

Napjainkban a globális felmelegedés okozta viszontagságok és extrém időjárási tényezők alkalmazkodást igényelnek. A Vitis viniferát – mint minden más növényt is – rosszul érintik a 21. században egyre gyakoribb, szokatlanul meleg és aszályos hónapok, és bár nagyapáink még azt tanították, hogy a szőlő „szeret szenvedni”, a termés minősége szempontjából lényeges, hogy a növény jól érezze magát. Az utóbbi években érzékelhető hektikus csapadékeloszlás főleg a rothadékony fajtákra nézve jelenthet veszélyt, ezért az olyan általános zöldmunkák, mint például a lelevelezés különösen fontossá váltak. Más-más eredményt érhetünk el, ha a növény különböző részéről, változó mértékben és eltérő időszakban távolítjuk el a leveleket. A következőkben sorra vesszük, hogy milyen időpontokban milyen hatásra számíthatunk a levelek eltávolításával.

A művelet legkorábbi változata virágzáskor végezhető, ekkor igen akkurátusan kell végrehajtani, nagy odafigyelést és precíz kézimunkát igényel, mivel a hajtások ilyenkor még nagyon törékenyek, a fürtkezdemények pedig alig észrevehetőek a levelek között. Ebben az esetben a fürttel szembeni, esetleg a fürt alatti és fölötti levélemeletet távolítjuk el, aminek eredményeként ideiglenes tápanyaghiány alakul ki a fürtkezdeményekben, ami rossz kötődést, így lazább fürtöket eredményez. Emellett a folyamatos napon fejlődésnek köszönhetően a kutikularéteg megvastagodik, ezzel is ellenállóbbá téve a gyümölcsöt. Ezt a Botrytisre érzékeny fajtáknál különösen is célszerű alkalmazni a rothadás elkerülése érdekében.

A következő lelevelezési időpont a virágzás után kb. három héttel esedékes legkorábban, amikor a bogyók már elérték a zöldborsó nagyságot, ezt a zsendülésig bezárólag bármikor elvégezhetjük. Mivel ebben az időszakban a fürtök már erőteljesebbek, így ez a folyamat már géppel is végezhető. Ez a művelet legelterjedtebb változata, melynek hatására amellett, hogy a növény ellenálló képessége nő a vastagabb héjszerkezet kialakulásával, már a termés minősége is változik. A napnak való intenzívebb kitettség jobb szín- és cukorgyarapodást idéz elő, ugyanakkor a napperzselés veszélye is fennáll. Ilyenkor számolni kell azzal, hogy a lelágyulásra hajlamos és illatos fajtáknál a savtartalom és az aromaanyagok rohamos fogyatkozásnak indulhatnak. Mivel ekkor a fürtzónát célozzuk a lelevelezéssel, ezért a növény a levelek egy részének elvesztését fokozott hónaljhajtás-növekedéssel, a megmaradt levelek méretének növelésével és öregedésük lassításával, valamint párologtatásuk és fotoszintetikus aktivitásuk fokozásával igyekszik pótolni. A sorok tájolásától függően célszerű pontosítani a munkafolyamatokat. Kelet-nyugati sorvezetésnél a szőlősorok dél felé néző oldalát délidőben igen erős sugárzás éri, míg az északi oldalára csak szórt fény jut.

Értelemszerűen tehát az északi oldal kezelése javasolt. Mivel az észak-déli sorvezetésnél a napsugarak délben csak a sorok tetejét érik, a lombozat nincs kitéve az előző tájolásnál tapasztalt stresszhatásnak. Ugyanakkor a lombfal keleti oldala többnyire szélárnyékban van, ezért itt szükség lehet nagyobb mértékű beavatkozásra. Habár a sorok mindkét oldalán elvégzett levélritkítás növényvédelmi szempontból kedvezőbb, fokozhatja a napperzselés veszélyét. Ennek a kockázata természetesen a kelet-nyugati sorvezetésű ültetvényben, a tőkék déli oldalát lelevelezve a legnagyobb.

A szakirodalmak még említést tesznek a zsendülés utáni lelevelezésről, ezt a szüretig bezárólag bármikor elvégezhetjük, viszont ennek már a bogyó beltartalmára nincs hatása, csak az érést lassítja, vagy a rothadást előzi meg, így ez tulajdonképpen csak „vészmegoldás”. A kezelés helyének meghatározásában ez esetben a lombozaton belül vertikálisan teszünk különbséget: éréslassítás céljából a lombfal teljes felső harmadát, rothadásveszély esetén a teljes fürtzónát célszerű lelevelezni. Mivel ezekben az esetekben döntő fontosságú a munkafolyamat gyors és pontos elvégzése, így többnyire ezt is géppel végzik.

Teljes lelevelezéssel kapcsolatban egyetlen kísérletet találtunk mindössze, az olasz Baiano és munkatársai (2015) a Tempranillo fajtán állították be a kísérletüket, amelyben háromféle lelevelezést hasonlítottak össze. Vizsgálták a csak keleti oldalon a fürtzónában lelevelezett, a keleti és nyugati oldalon a fürtzónában lelevelezett, valamint a majdnem teljesen lelevelezett tőkéket. A lombtalanítási kezelések közül a legjobb eredményeket a szárazanyag-, cukor- és alkoholtartalom tekintetében a nagyobb fényellátottság és a bogyóhőmérséklet következtében az erősebb lombtalanításnak alávetett mintákban tapasztalták.

A rendelkezésre álló információk alapján megpróbáljuk előrevetíteni, hogy milyen következményekkel járhat, ha eltávolítjuk a szőlő összes levelét. Mintául szolgálhat ehhez a The Science of Grapevines című könyvben (Keller, 2010) leírt, nagyon súlyos aszályra megoldást jelentő teljes lelevelezés. Ebben az esetben a lombtalanított növények vízellátásának helyreállítása általában rügyfakadáshoz és hajtásnövekedéshez vezet, amelyet feltehetően a gyökérnyomás segít elő. Erre az is magyarázat lehet, hogy a levelek eltávolításával eltűnik a párologtató felület, így a növény a víztartalékait növekedésre tudja használni. Emellett a virágzáskori teljes lelevelezésnek hasonlóak lehetnek a hatásai, mint egy súlyos jégverés következtében kialakuló lombozatvesztésnek (a megnövekedett növényvédelmi kockázatot figyelmen kívül hagyva).

Bár maga a művelet egy súlyos aszálykori lombtalanításhoz vagy egy komoly jégkár eredményéhez hasonlítható, a kimenete egy drasztikus csonkázás hatásával egyezhet meg. Mi is nagyon intenzív hónaljhajtás-növekedést várunk a növénytől, ami nagymértékben árnyékolhat és a fürtzóna mikroklímáját is rosszul befolyásolhatja.

3. Egy amerikai kísérlet „radikális” lelevelezési kezelése (Forrás: https://www.goodfruit.com/study-targets-grapevine-sources-and-sinks/)
4. Lombvesztés súlyos aszály idején (Forrás: https://www.lodigrowers.com/wp-content/uploads/2014/02/LWC-Feb14-Fig-3.jpg)
5. Jégverés okozta lombvesztés (Forrás: https://www.evineyardapp.com/blog/2019/07/23/hail-in-vineyards-damage-protection-methods-and-management/)

Mire ezeket a sorokat olvassák, már közeleg a kísérlet beállításának ideje, és ahogy korábban is ígértük, a vegetációs időszak végén jelentkezünk a vizsgálat eredményeivel.

Babics Blanka, Berényi Zoltán, Varga Zsuzsanna