Hit, alázat, szakmaiság

Munkám során mindig a hit, az alázat és a szakmaiság értékhármasa mentén végeztem feladataimat, hoztam döntéseimet és éltem meg a mindennapokat.

Ezeket az értékeket kaptuk testvéremmel Istvánnal nagyszüleinktől, szüleinktől, akik szintén szőlővel, borral foglalkoztak, így mi ebbe az életbe, ebbe a munkába születtünk bele. Mindkettőnknek volt az életében millió más lehetősége, de mi mégis ezt az életet, ezt a munkát választottuk.

Szintén ez a három érték segített át minden küzdelmes időszakon és hozzásegített ahhoz, hogy bármi is történt, soha, még a legrosszabb időkben sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam, hogy ne a szőlővel és a borral foglalkozzam.

Szakmai mentoromnak, apai jóbarátomnak Bakonyi Károlynak (vagy, ahogyan legtöbben hívták „Karcsi bácsi”) volt egy mondása „Hinni kell, hit nélkül nem lehet semmibe se fogni.”

A szőlész-borász szakmában, a közösség erejében és szolgálatában vetett hitem volt a legfőbb mozgatórugója annak, hogy elvállaltam a küldötti, majd a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnöki jelölését. Igazán nagy kitüntetés, hogy a küldöttek és az általuk képviselt borvidéki hegyközségi tanácsok megtiszteltek bizalmukkal és egyhangú döntésükkel megválasztottak elnöknek.

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”

Babits Mihály gondolatával köszönöm a közös munkát barátomnak, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa korábbi elnökének, Légli Ottónak. Az ő elnökségének hét és fél éve stabilitást, elismertséget hozott a HNT életébe. Alelnökként együtt dolgoztam vele, együtt fogalmaztuk meg az ágazat érdekében elvégzendő feladatokat. Komoly kihívásokkal is szembe kellett néznünk ebben az időszakban, így például a Covid járvány, a világgazdasági környezet és az uniós szabályozások változásai okozta kihívások a szőlő-bor ágazatban, de az ágazat iránti elkötelezettségünk és az ő „híres” nyugalma mindig a megoldások felé vitt minket.

Legfőbb elnöki célkitűzéseim között szerepel, hogy a termelők még inkább magukénak érezzék a hegyközségi rendszer, hiszen az nem egy „elvont” fogalom.

A hegyközségi rendszer mi vagyunk. Mi szőlő- és bortermelők.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, mint szakmaközi szervezet a párbeszéd platformja kell, hogy legyen az ágazatot érintő minden kérdésben.

Ezért is tűztük ki magunk elé azt a célt, hogy jobb legyen az információáramlás a termelők és HNT vezetősége között, mindkét irányban. Ennek első eredményeit hírlevelek, webinárium, tájékoztatók formájában már meg is tapasztalhatták a tisztújítás, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR rendszer) és egyéb szakmai ügyek tekintetében, és megkezdjük további fórumok szervezését is a közeljövőben.

Elnöki célkitűzéseim között szerepel a magyar bor, a mértékletes és minőségi borfogyasztás népszerűsítése bel- és külföldön egyaránt. Az elmúlt, években ez volt és az elkövetkező években is ez a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának ez az egyik legnagyobb szakmaközi vállalása.

Elkötelezett vagyok, elkötelezett a vezetés a magyar bor minőségének és piaci értékének növelése iránt.

A világ, amiben élünk rohamosan változik! Változik a természeti környezet, a gazdasági környezet. A változások miatt pedig a jövőben is sok feladat vár az új Elnökségre, a Titkárságra és természetesen rám is.

De hiszem, hogy közösen, az idősebb generációk szakmai tapasztalataival és a fiatalabb generációk szakmai innovációival tudunk tenni az ágazat jövőjéért.