Generációváltók: Közgazdász pincekulccsal

Ifj. Vida Péter közgazdász diplomával, nemzetközi kitekintéssel a háta mögött állapodott meg a családi vállalkozásban. Nagy kérdés: mi az, ami a szőlész-borász irányba terelte, annak ellenére, hogy szülei sem erre a pályára szánták?

Talán Szekszárd maga, a zegzugos sokszínűséggel, amely borainak jellegzetes, megfejthetetlen varázsát adja. A rejtőzködő borvidék, amely messziről csak egy dombsor, amihez közelebb kell jönni, hogy feltáruljanak a szurdokokban megbújó pincék, a dombokra felfutó szőlősorok.

Ám, ha ez a romantika nem lenne elég, akkor biztosan az a családi vállalkozás nyújtotta sokszínűség vonzotta, amiben egy közgazdász könnyen megtalálja a helyét.

A családban tiszteletben tartották a döntését, soha nem mondták, hogy ezzel kellene foglalkoznia. „Gyerekként csak annyit láttam belőle, hogy édesapám éjjel-nappal dolgozik, alig látjuk, s még a nyaralásból is hamarabb kell hazajönni”- magyarázta, hogy a szőlőben mindig történnek váratlan események. Ráadásul a nagy gazdagság sem csillant meg előtte. Persze ebben nőtt fel, az alapvető értékrend, a kemény munka valahol a génjeibe lett kódolva.

„Szeretek logikusan gondolkodni, rövid ideig Írországban dolgoztam, majd itthon egy reklámügynökségnél helyezkedtem el”- vázolta, egy idő után már nem találta elegendőnek a kihívást, miközben szülein látta, hogy a megsokasodott feladatot nehezen látják el. Az ügynökségnél a marketing tevékenységnek csak kis szeletében vett részt, miközben egy saját vállalkozásnál önállóan írhatta a szabályokat. Vonzotta az is, hogy maguk fogalmazzák meg az elérendő célokat, s az oda vezető utat is maga választhatja. „Egyik pillanatban még a palackok beszerzésével foglalkozom, a következőben pedig már az értékesítés foglal le, vagy a kóstoló helyiséget kell előkészíteni”- sorolta a változatosságban rejlő előnyöket, igazi „one man show”, amit végez. Úgy érzi magát, mint az utcazenész, amely egyszerre gitározik, szájharmónikázik és a hátára még egy dob is van kötve. A nap végére gyakran elfárad, de izgalmasabbnak tartja, mint a monoton hivatali munkát.

Édesapja a legjobb dűlőkben szerzett területeket, s úgy érzi, hogy kötelességük ebből a maximumot kihozni. Bár fontos az anyagi fenntarthatóság, de nem az motiválja, hogyan lehetne több pénzt keresni, hanem inkább hogyan tudnának még jobbak lenni a szakmában. Ehhez ott vannak, a világon is egyedülálló ültetvényeik, kiváló adottságú dűlőkben, a legjobb klónokkal és művelési móddal dolgozhatnak. De ugyanezt hangsúlyozza a borászattal kapcsolatban. „A leggyengébb láncszemnek most magunkat érzem”- mutatott rá az emberi tényezőre.

Id. Vida Péter hagyja kibontakozni a következő generációt. Egész eddigi munkássága bizonyíték arra, hogy nyitott az új dolgokra, így a generációváltás is szinte észrevétlenül zajlik. Fia a közgazdász diploma mellé szükségesnek érezte, hogy Budafokon borászati ismereteket is elsajátítson. Ahogyan mondja, nem csak papírja van róla, hanem be szokott álni a pincébe tömlőt húzni, vagy a válogatóasztal mellé „szemezgetni”.

De nem ez az alapvető feladata. A reklám-marketing munkát, a stratégia kialakítását 120 százalékig el tudta fogadtatni a családi vállakozásban. Ebben édesapjánál nyitott kapukat döngetett. Édesapja szakmai körökben elismert személy, aki együtt él a szőlővel, minden rezdülését ismeri. „Az, hogy egészséges szőlőt szüretelünk, nekem természetes, míg más borászatoknál nem feltétlenül van így”- magyarázta, édesapja napi 24 órában az ültetvényre koncentrál, éppen ezért más területekkel kevésbé foglalkozik. Úgy határozott a család, hogy vegyenek le róla minden terhet azért, hogy csak a szűken vett szakmával foglalkozhasson. A felosztásban ifjabb Vida Péter kapta a marketing-kereskedelem feladatot. „Zsuzsi húgom a tavalyi évben csatlakozott hozzánk. Ő szintén Közgázon végzett, a Fordnál volt pénzügyi auditor és a világot járta állandóan. Tavaly az Etyeki Kúriánál szüretelt, majd Új-Zélandon húzott le egy teljes szüretet 12 órás éjszakai műszakban. Nagyon örülök, hogy most ő viszi itthon a borászatot”- nyugtázta a szakember.

A Vida borok soha nem voltak agyon hordózott termékek, Péter pedig a világot járva és sok bort megkóstolva alakította ki azt, amit magukról el akarnak mesélni. Szekszárdot és annak adottságait igyekeznek a középpontba állítani, olyan borokat készíteni, ami jellemzi a borvidéket. Évekkel ezelőtt tudatosan döntöttek, hogy olyan elegáns és kedves borokat készítsenek, amelyek Szekszárd völgyeinek adottságait a legjobban kifejezik. „A stílust nem mi találjuk ki, hanem a geológia, a földrajzi elhelyezkedés jelöli ki a helyünket”- hívta fel a figyelmet, nem elég rutinszerűen dolgozni, meg kell hallani a borvidék „hangját”.
„Amikor beléptem a vállalkozásba, még nem voltak határozott elképzeléseim, mindent meg akartam érteni”- sokat kérdezett, s ebből néha konfliktusok származtak. Édesapja úgy értelmezte, megkérdőjelezi a munkáját. Ezért hát sokat olvasott, utánament a témának, gondolkodott rajta, s ez alapján alakult ki saját elképzelése. Nemzetközi tapasztalatokkal a háta mögött, szembesült a hétköznapi valósággal. Ez viszont nem eltántorította, inkább a megértés felé terelte.

Eddigi tapasztalatai azt mutatják, a magyar családi vállalkozások fele a generációváltás oltárán elvérzik. Főként, ha nincsen mögötte rendszer. Vida márkanévről Vida Péterre váltottak, ez is a tudatos építkezés része. A „Vida Péter” sokkal személyesebb, mint pusztán a „Vida”. Ráadásul ez kötelezi az utódokat is arra, hogy azokat az értékrendeket vállalják fel, melyeket az elődök megfogalmaztak.

„Igazi csapatmunka zajlik nálunk, néha nem tudjuk, hol kezdődik és hol végződik a feladatunk”- vázolta a munkamegosztásban alkalmazott rugalmasságot, annak ellenére, hogy mindenkinek megvan a maga személyre szabott feladata. Ötfős család, amiből négyen aktívan kiveszik részüket a napi munkából. A legfontosabb dolgokat rendszeresen megbeszélik, s az is megeshet, hogy valakit leszavaznak. Ebből nincsen sértődés, ez a dolgok rendje, szükség van az idősebbek bölcs meglátására. Hétfőnként tartanak megbeszélést, kiosztják a napi feladatokat, s ekkor lehet a véleményeket, tapasztalatokat is megosztani. „Édesapám a hétköznapokon a szőlőért felel, pincemunkásunk a borokkal foglalatoskodik, egy traktoros áll rendelkezésre, s egy mindenes, aki ott segít, ahol kell”- magyarázta, édesanyjánál futnak össze a rendelések, viszi a könyvelést, végzi a papírmunkát, szervezi a borkóstolókat. Ráadásul az első időkben ő tolmácsolt apja és a fia között, mivel a közgazdász világból érkezve, nem mindig értették meg egymást. Egy év is eltelt, mire megismerték egymás nyelvezetét, összecsiszolódtak.

A házasításoknál is közös nyelvet beszélnek a családtagok, tudják, milyen bort akarnak készíteni. „Édesapám elkészít néhány összeálíltást, semmit nem mond, csak kéri, hogy véleményezzem”- hívta fel a figyelmet, a demokrácia azt is jelenti, hogy sokszor elfogadják a fiatalság döntését. Általában megegyeznek, de az is előfordul, hogy Péter köti az ebet a karóhoz és „kikényszeríti” az igazát. Ebben a csapatmunkában idén a húga – aki maga is közgazdász diplomáról váltott a borász szakmára – ugyancsak részt vesz. A két fiatal egy nyelvet beszél, s amit Péter – elméleti – borászként elképzel, a lánytestvér ülteti át a gyakorlatba. Vidáéknál ütős csapat formálódik. „Régen szüreti időszakban nem mertem elmozdulni a feldolgozóból, mára jó kollektíva állt össze”- nyugtázza, hogy mindenki tudja a dolgát és magas szinten látja el a feladatokat. Nem improvizálnak, mindenre megvan a protokoll, beérkezik a Kadarka, s három oldalas leírás „várja”, ez alapján végzik a munkát. „Sikerült elfogadtatnom a családdal, hogy külsős szaktanácsadók bevonására is szükség van”- ebben az a menedzseri szemlélet vezette, hogy minden területre megkeresse a legalkalmasabb embert. Hazai szőlész és borász szakember segít rendszert teremteni a folyamatokban.

A vállalkozásban 2018-ig 100 százalékban megújultak az ültetvényeik, tavaly már az új feldolgozóban kezdték meg a szüretet. Most kezdődik életükben a második szakasz, amikor figyelni és tanulni kell. Melyik dűlő, milyen tulajdonsággal rendelkezi, mikor virágzik a szőlő, mikor van a szüret kezdete… „Szekszárdon még a helyiek sem ismerik eléggé a dűlők közötti különbségeket”- jegyezte meg, talajszelvényt ásattak, hogy ezen keresztül vallassák a területet, hol van a sárgaagyag, a vörösagyag, a lösz… A nemzetközi borvilágban általánosan elfogadott, hogy egy bor jellegét legerősebben azok a körülmények befolyásolják, amelyek a szőlőt fejlődése, érése során körbeveszik. A terület mikroklímája, a domborzati viszonyok és a talaj a legfontosabbak a természeti adottságok közül, amelyek így a borok, a borászat és végső soron a borvidék stílusát is meghatározzák.

Beszélgetésünk végén Ifj. Vida Péter nem felejtette el még egyszer hangsúlyozni: náluk a generációváltás zökkenőmentes, természetes dolognak, az élet velejárójának tartják.