Fiatalos lendület, gazdasági szemlélet

Három generációval ezelőtt kezdődött a gyöngyöstarjáni Kiss Attila Borászat története, a tudás apáról fiúra szállt, most pedig a legfiatalabb fiú, Kiss Attila a szőlész és a főborász a birtokon. A családban mindig volt szőlő és bor, hiszen a Mátrai borvidéken éltek – persze a korábbi években csak annyi, amennyit a korszak szabályozása megengedett.

Kiss Balázs, Attila édesapja 1997-ben alapította a pincészetet és a 2000-es évek elején kapcsolt nagyobb fokozatra a szőlő birtokon és a pincében.

– Én ebben nőttem fel, már gyerekkoromban is nagyon tetszett, pedig senki nem kényszerített arra, hogy a szőlőben és a bor körül legyek. Másban nem is nagyon gondolkodtam, ezért a középiskolát is szakirányon végeztem, utána pedig a Corvinus Egyetememen szereztem szőlész-borász diplomát, és 2012-től már komolyan foglalkoztam a vállalkozással. Megváltoztattuk a cég struktúráját, a termékportfóliót, a rövidebb és a hosszabb távú elképzeléseket. Olyan reális célokat tűzünk ki, amit évről évre meg is tudunk valósítani. Korábban a megtermelt szőlő 50 százalékát értékesítettük, és csak a megmaradt részből készült bor. Ma viszont az összes szőlőt feldolgozzuk, a pincekapacitás két és félszeresére növekedett, az értékesítési pontok megtöbbszöröződtek, és minden tételt palackozunk, sorolja a változásokat a fiatal borász.

Attila azt mondja, hogy az édesapja még részt vesz az operatív munkákban, de a szőlészeti munkákért és a borászat vezetéséért mondhatni teljes egészében ő a felelős. A feladatok átadása hosszadalmas folyamat volt, de nehéznek nem nevezné.

– Egy vállalkozásban a generációváltás korántsem mondható egyszerűnek, könnyűnek, hiszen ha valaki felépít az életében egy működő céget, ami bizonyítottam termelékeny, azt nehezen bízza rá másra, még ha a saját fiáról is van szó. Bizonyára rátermettnek tartott a feladat elvégzésére, ezért szépen, lassan, nyilván a háttérből figyelve a dolgokat, egyre több mindenben hozhattam önálló döntést, összegzi a családi generációváltás történetét.

Attila a fiatal vállalkozók, borászok generációját erősíti. Számos új technológiát, fejlesztést hajtott végre a szőlőültetvényekben és a borászat területén is. A termelékenység, hatékonyság és gazdasági szemlélet vezérelte. Néhány fejlesztés bevezetését édesapja ugyan szkeptikusan fogadta, de az idő előrehaladtával a számok és a piac visszaigazolása bizonyította az elképzelés helyességét. A vállalkozásban az egyik legfontosabb cél a fejlődés, tanulás, innovációk bevezetése és a közös gondolkodás. Ebből adódik a kiegyensúlyozott kapcsolat apa és fia között. Továbbra is mindent megbeszélnek, hiszen édesapja 40 éves gazdasági tapasztalattal rendelkezik, ami jelentős támogatást jelent Attila számára.

A tizenhat hektárnyi szőlőterületük a Mátrai borvidéken, Gyöngyöstarján határában, a pincészettől mindössze 3,5 kilométerre található. A művelés szinte minden területen gépesített.

Fiatalos lendület és tiszta gazdasági szemlélet jellemzi a fiatal borász vezetési stílusát, amit a portfólió összeállításában és az értékesítésben is megvalósít. Korábban nagyon sok fajtával dolgoztak, mára hétféle bort készítenek, figyelve a magas minőségre. A piaci partnereiknek értékelhető mennyiségre van szükségük egész évben, ezért ehhez igazodva tervezi meg a szőlőtermelést, borkészítést.

Az átalakítás némi profilváltást is eredményezett, látván, hogy a vörösbor iránti kereslet csökkenő tendenciát mutat országosan, ezért ebből kevesebbet készítettek a 2024-es szüreti idényben.

Közben igyekszik eloszlatni azt a berögződött véleményt, hogy a Mátra a fehérborok hazája. Szerinte „ezerarcú borvidék” ez, sok szőlőfajtával és különféle stílusban elkészített borokkal lehet itt találkozni. Az illatos fehérektől a szép testes érett vörösborokig széles a skála. Minden borkedvelőt, borfogyasztót arra buzdít, hogy vásároljanak, kóstoljanak mátrai borokat.

A fogyasztói szokások azt mutatják, egyre kevesebb vörösborra van szükség a piacon, ezért ennek megfelelően állította össze a pincészet kínálatát. Főleg fehérszőlőkkel dolgoznak, Rizlingszilváni, Olasz rizling, Irsai Olivér, Sárgamuskotály Tramini, valamint Kékfrankos és Cabernet sauvignon alkotja az ültetvényeket, és egyelőre ettől nem is szándékozik eltérni. Tapasztalatai szerint a rozék és a fehérborok népszerűek szinte egész évben.

Reagál a piac változásaira, ezért a portfóliótisztítás eredményeképpen készül egy gyöngyözőbor, Israi Olivérből fajtabor, egy illatos házasítás, egy rozé, Olasz rizling fajtabor, vörösből pedig Kékfrankos és Cabernet sauvignon.

Attila több országos rendezésű borversenyen is részt vett boraival. Nemrég elnyerte Magyarország legjobb újbora címet a Kékfrankos rozé borával, az Országos Borversenyen az Olasz rizling bora került be a tíz legjobb közé, a Flora nevű házasítása pedig helyet kapott a Bor és Piac top 5 legszebb illatos fehérbora között. Az elmúlt időszakban viszont háttérbe helyezte az ilyen típusú megmérettetéseket és más területekre koncentrál. Számára az értékesítés és a vásárlói elégedettség a fő szempont. Mindemellett fontosnak tartja a meghatározó, tapasztalt szakemberek és a piaci partnerek véleményét és elismerését.

A következő években a pincészet kapacitásának növelése a cél. Attila szeretné az évi 250 ezer palackos értékesítést elérni, ami nagyjából duplája a mostani mennyiségnek. Ehhez pedig egy új borászati létesítmény is épülne majd.

A terveivel párhuzamosan erősíti a borászat ismertségét, hiszen az értékesítés egyik fő eleme a márkaismeret. Ennyi terv és munka mellett sem csorbulhat a borok minősége, amiről Attila személyesen gondoskodik. A legfőbb célnak és sikernek azt tekinti, hogy ha egy fogyasztó leemel a polcról egy palack Kiss Attila-bort, akkor abban sose csalódjon.