Erdélyi borverseny: a kicsik is nagyok

A közelmúltban tartották az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete által szervezett II. Erdélyi és Partiumi Borversenyt, amelyet a magyarországi Agrárminisztérium, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Bor Akadémia is támogatott. A Ménesi borvidéken, Ópáloson tartott eseményen idén az eddigiekhez képest is igyekeztek komolyabban szelektálni a nevezett borokat, azokat a tételeket helyezték előtérbe, amelyek a helyi borversenyeken már érmeket szereztek. A korábbiakhoz képest valamivel kevesebb, körülbelül 200 minta érkezett a termelőktől. Ennek mintegy 70 százaléka fehérbor, 5 százaléka rozé és 25 százaléka vörösbor volt.

„Elsősorban a kistermelőkre fókuszálunk, azt tűztük ki célul, hogy a gazdák valahol el tudják helyezni a boraikat, s a borverseny, mint egy barométer segítsen abban, hogy lássák, mire jutottak, hol állnak az erdélyi borok. Zömében kistermelők, de akinek 5-10-15 hektár szőlője van, az nem csak a család, a barátok számára készít borokat. A versenyre nevezett tételek egy része már az üzletek polcain is megtalálható. Nagyon sokat számít, ha tudja, milyen típusú kereskedelmi láncokba tudják ezeket elhelyezni, például árszint szempontjából” – magyarázta Balla Géza. A verseny házigazdája, a Balla Géza Pincészet tulajdonosa hozzátette, elsősorban nem az a cél, hogy minél nagyobb számú mintát gyűjtsenek össze, hanem hogy azok a gazdák küldjék el boraikat, akiknek borászatuk is van, saját maguk dolgozzák fel a szőlőt, maguk készítik a borokat. Ezt segíti a százpontos bírálati rendszer, a tapasztalat bírák, az anyaországi és erdélyi szakemberek is. Az OIV előírásának megfelelően csak a minták 30 százaléka kapott érmet, ami komoly jelzés lehet a gazdák felé, milyenek a boraik. A megmérettetés – illetve elődje, az Erdélyi Szőlőhegyek Borverseny – évek óta hozzájárul ahhoz, hogy a borok minősége javul, még ha vannak is kisebb-nagyobb technológiai hibák.

A Kárpát-medence nagy, összefüggő szőlőskert volt. Ám Erdélyben, a Partiumban, illetve Szatmárban még mindig vannak olyan területek, melyekről mintha megfeledkeztek volna. „Gyönyörű bortermelő vidékek vannak például a Szilágyságban, a bihari Élesd környékén, de hosszan lehetne sorolni. Az a gond, hogy valahogy a szőlőtermesztés, a borkészítés kultúrája kicsit háttérbe szorult az elmúlt években. Élesdnek Nagyvárad révén megvan a nagyváros közelsége, emiatt jobban kellene fejlődnie a borvidéknek, de úgy látszik, mintha az emberek más irányba indultak volna. Nagyon sok olyan gazdát ismerek, akiknek az elmúlt években nem sikerült a szőlészetből és a borászatból megélni, fenntartani a családját, és többen abbahagyták, elhagyták a szőlőművelést, nem készítenek bort” – hangsúlyozta a szakember. Mint elmondta, egyébként szívesen adott helyet a rendezvénynek, pedig idén a Küküllő mentén, a Maros és a Küküllő között szerették volna a borversenyt megszervezni, de fontosnak tartja, hogy elvigye a Szilágyságba, sőt, lehet, hogy Élesdet is még egyszer megpályázza. Szakmailag nagyon jó helyi borversenyeket szerveznek a Küküllő mentén, Érmelléken, Székelyhíd, Diószeg környékén, de beszélhetünk még Szatmárnémeti és Nagykároly vidékéről is.

Balla Géza nemcsak borászatot vezet, hanem tanítja is a szakmát a Sapientia Egyetemen, Marosvásárhelyen. Elmondása szerint nem dicsekedhet Erdélyben sem, hogy óriási érdeklődés lenne tapasztalható a szőlész-borász szakma iránt. „Magam is több éve keresek olyan fiatal borászt, akit borászatra tanítok az egyetemen, hogy idehozzam. Nagyon nehezen lehet találni. Senkit nem akarok megbántani, de tudjuk, hogy a szőlészetben, borászatban nagyon sok a fizikai munka, kivált a szőlőművelésben. A mai fiatalok már más irányba szeretnének menni. Azért azt sem kell elfelejteni, hogy vannak családi pincészetek, ahol a gyerekek már kicsi korukban belenőttek a szüleik mellett a munkába, látszik, hogy tovább akarják vinni a szakmát” – adott gyorsjelentést a szakember.

Pedig az erdélyi területek kiváló adottságokkal rendelkeznek, már külföldiek is felfedezték. A Partiumba, Erdélybe is sok határon túli befektető érkezett. A technológia területén, a szőlészetben, a borászatban komoly beruházásokat hajtottak végre az elmúlt tíz évben, ami látszik a borok minőségén, megnőttek a művelt szőlőterületek, az ágazat jelentős európai uniós pénzekben is részesült. Már van technológia, van piac, de nincs ember, külföldről hoznak borászokat, szőlészeket.

„A borfogyasztás nálunk is hullámzó, ez Közép-Európára és a Kárpát-medencére, egész Romániára jellemző. Jelen pillanatban valami miatt megtorpant a kedv és az egy főre jutó éves borfogyasztás bizony Erdélyben is, az anyaországban is, de mondhatni azt, hogy Romániában is visszaesett. Nagyon érdekes, de nehéz az összefüggéseket megtalálni. Az elmúlt tíz évben minőség szempontjából nagy fejlődésen mentek át a borok, felteszem a kérdést, ha jók a borok, ha fejlődött a bor minősége, akkor a borfogyasztás miért esik vissza? Valószínűsíthetően a mostani gazdasági helyzet komolyan hozzájárult ahhoz, hogy Romániában az ezelőtti öt-hat évhez képest, amikor még 27-28 liter volt az éves átlag borfogyasztás, most húsz literre csökkent, ami komoly mínusz” – fogalmazta meg kételyeit a szakember.

Romániában nyolc borrégiót tartanak nyilván, a Kőrös-Maros borrégió elnöke Balla Géza. Ez magába foglalja a szatmárnémeti, az érmelléki, tehát a keleti, a nyugati régiókat, egészen Ménesig. Románia szőlőterülete körülbelül 250 ezer hektár, de azt is be kell vallani, hogy ebből a termő ültetvények körülbelül 180 ezer hektárt tesznek ki. Tehát náluk is nagy terület van vagy parlagon, vagy nincs beültetve.

„Nálunk nincsen kész bormarketing program, sokszor próbálom az itteni egyesület figyelmét a most elkészült magyarországi marketingmodellre felhívni. A borpromóció területén Magyarország Románia és Erdély előtt jár, az anyaországi mintát kellene átvenni. Kezdeményezések vannak és látszik, hogy kezdenek nálunk is felébredni az emberek, de még sok tekintetben gyerekcipőben járunk. Talán a legnagyobb gond az, hogy a legfelsőbb vezetés az ágazatot nemigen teszi fő helyre, mint mezőgazdaság egyik legfontosabb szegmensét” – fogalmazta meg véleményét Balla Géza, hozzátéve, a Körös-Maros borrégióban körülbelül 40-42 ezer hektár szőlőt találunk.

Romániában, kivált a Kárpátokon túl, de Közép-Erdélyben is más a birtokszerkezet, mint Magyarországon. Az országban van 12 olyan tulajdonos, akik egyenként több mint ötezer hektár szőlővel rendelkeznek. Körülbelül 70-80 ezer hektár szőlő tíz-tizenkét ember tulajdonában van, tehát jelentős területeket művelnek. „A mi régiónkban megemlíthetjük a zsidvei gazdaságot, amely 4700 hektár szőlővel rendelkezik Közép-Erdélyben. Valamint egy kisebb, de szintén nagyon jól prosperáló vállalkozás a Rékási borvidéken, Temesvár mellett, a Rékasi Pincészet 1700 hektár szőlőt művel” – vázolta a helyzetet a szakember. Léteznek a nagyok, valamint a nagyon sok kicsi és közepes birtok, mint például Balla Géza pincészete a maga 145 hektárjával. Ugyanakkor náluk is sokan vannak, akik ezt az ágazatot befektetési területként használják. „Ez utóbbinak nem örülök, mert nem ugyanarról a rajtvonalról indulunk. Mi ebből élünk, és szenvedünk akkor, ha van egy rossz évjárat, vagy ha nem megy az értékesítés, a hiányt a saját cégünkből kell valahogy kipótolnunk. Ezek a befektető vállalatok, cégek viszont máshonnan teremtik elő a pénzt, nincsen versenyhelyzet” – hívta fel a figyelmet Balla Géza, aki szerint az említettek akár 400-500 ezer, vagy 1 millió eurót is „bedobnak”, ha veszteséges a cég. Ugyanakkor jó az ágazat számára, hogy befektetőként mindig szeretik a legkorszerűbb technikát, technológiát alkalmazni, ami példa lehet az erdélyi borászok számára is.