A szőlő-bor ágazat reformkorát éljük

„El kell érnünk, hogy Magyarországra is ráirányuljon a világ figyelme”- emelte ki Légli Ottó, hogy ehhez pedig meg kell születniük az egyedi, csak ránk jellemző boroknak. A szüreti helyzetelemzésen, az új bortörvénnyel szembeni elvárásokon, a borpromóción, a közösségi bormarketingen túl, a nyitottság-önképzés-öngondoskodás hármasára fűzte fel beszélgetésünket a HNT elnöke.
Márciustól májusig „elcsöndesedtünk”, a szakma mégsem élte meg a karantént olyan szigorúan, mint a nagyvárosiak, hiszen ott a szőlő, a napi munka. Most pedig zajlik a szüreti készülődés. A szőlő a legszebb arcát mutatja, jó az évjárat. Annak ellenére, hogy szélsőséges időjárási viszonyokat is megélhettünk, hiszen volt szárazság, és intenzív csapadék, villámeső. „Nagyatádon 200 milliméter eső is esett, ázott a Dráva-mente, de Balatonboglár is kapott egy nap alatt 40 millimétert”- adott helyzetjelentést a szakember.

Egyik oldalon ott állnak a készletjelentések, s Légli Ottó szerint nem rosszak a számok. Ebben persze látni kell, hogy tavaly nem volt olyan kiemelkedő termés, mint 2018-ban. Ráadásul a kereskedelem nagy szereplői nem álltak le a karantén alatt sem, mint például a HORECA szektor, sőt mintha megtáltosodtak volna. Igazán Budapestre, a HORECA szektorba beszállító borászok érezték meg leginkább a koronavírus hatását. A diszkont és a nagykereskedelmi láncok tükrében viszont nagyon jól teljesített a vidék A koronavírus másként érintett egy 30-40 hektáros birtokot, mint egy nagygazdaságot.

Megfogalmazható, hogy jóval hamarabb magához tért a szakma, mint sokan gondolták. Pedig nagy volt március-április-májusban a bizonytalanság. Az elnökségi ülések online zajlottak, más területekre helyeződtek a hangsúlyok, a mindennapi életet kellett megoldania a szakmának. Június-július pedig nagyon gyorsan elrepült. Jöttek a kríziskezelési megoldások, a HORECA borászatok piaci veszteségeinek enyhítésére a kormány nyújtott segítő kezet. Ugyan hosszú volt az előkészítése, maximum 30 hektár lett a pályázható birtoknagyság.
A krízislepárlás mennyisége még nem látható, de a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. belépésével – az Aranykapu Borászati Melléktermék Feldolgozó Zrt. mellé – kapacitás hiányra nem lehet hivatkozni. Ugyan szigorodtak a feltételek, hiszen forgalombahozatali engedélyre van szükség, ám az árak nem emelkedtek, 110-115 forintot is el lehet érni egy 12,5 fokos bor esetében.

„Szakmailag a zöldszüretet soha nem támogattuk, nem álltunk ki teljes mellszélességgel mellette”- nyomta meg a hangsúlyt Légli Ottó, aki ugyanakkor szükséges, de nem elégséges megoldásnak tartja. A zöldszüret végére pont került, a tavalyihoz képest lényegesen kisebb területen vették igénybe a gazdák.
Nem lesz korai szüret, ami nem is baj. Részben a piacszervezési intézkedések hatására elindultak a tárgyalások a szőlőtermelők és a felvásárlók, borászatok között. „A közelmúltban zajlott a gazdasági környezeti index megállapítása”- hívta fel a figyelmet a HNT elnöke, ez nem jelent sem irányárat, sem védőárat, csupán árprognózis. A szerződésnek csak egyik eleme az ár, legalább ennyire fontosak a fizetési feltételek.

A piacszervezési intézkedések kapcsán, havi gyakorisággal történő készletjelentés mellett döntött a HNT. „Lelevegősödtek” a pincék, ennek köszönhetően keresleti piac tapasztalható. A termelőkben csitulni látszik az ellenállás, akárcsak az árprognózis kapcsán. A szerződéses viszonyt komolyan veszik, főleg azok, akik magasabb minőségben gondolkodnak. „A Balatonboglári Borvidéken az Irsai Olivér tavaly 115-120 forintot ért, de idén már hallani 160 forintos vételi ajánlatról is”- tette hozzá a szakember, professzionális szőlőtermelők, professzionális ültetvényekkel, átgondolt koncepcióval jelentek meg a piacon. Nem szétaprózódott, eltérő szakmai színvonalú ültetvényekkel, így akár 500-1000 mázsás egységes tételt is fel tudnak kínálni. A nemzetközi trendhez hasonlóan nálunk is egyre jobban koncentrálódik a szőltermesztés és a borászati oldal is.

“Lássuk meg a lehetőséget a pandémiában”- hívta fel a figyelmet, ez is lehet alkalom arra, hogy megtisztuljon és megújuljon a szakma. Sokszereplős ágazatról van szó, nagyon sok érdekkel, így nem egyszerű a képlet.
A HNT által meghirdetett Palackposta gyorsreagálású megoldásnak bizonyult az értékesítési bajban lévő borászatok számára. Mivel az utazás is korlátozás alá esett, segítette a borok eljutását a fogyasztóhoz. Alapvetően egy „címlista”, ami összekötötte a fogyasztót a borászattal .
Ha kicsit késve is, de elindult „Jóbor, Kóstold és tudd!” borpromóciós kampány, ami rövid időn belül népszerűvé vált, 10 nap alatt több, mint 50 ezer megkeresésük volt. Azoknak szól, akik még semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a borról. „Össze ne tévesszük, nem azokat céloztuk meg, akik jobban mozognak a bor világában”- hangsúlyozta, már a legelején arról döntött a HNT vezetése, hogy nem csak egyszeri megmozdulásról lesz szó. Saját forrásból 150 millió forintot biztosítottak, amelynek mintegy fele az idei kampány költségeit fedezi.

„Jó, ha tudatosul minden, a borhoz magát közel érző emberben, hogy rosszabb a kép, mint gondoltuk volna”- utalt a fókuszcsoportos felmérések eredményére. A mai magyar fiatalok ismerete, tudása a magyar borról kívánnivalókat hagy maga után. Kiesett legalább egy generáció, amely szinte nem is találkozott még borral. A szülők nem tanították meg a kultúrált borfogyasztásra, nem került az asztalra egy palack, még a vasárnapi ebéd idején sem. Talán ki lehet mondani, a borfogyasztás és annak kultúrája időigényes, konzervatív műfaj, amihez a hátteret a közösség adja. A felmérés azt is megmutatta, hogy a fiatalok harmada elutasít mindent, ami a borral kapcsolatos. „Komoly élményről mondanak le ezek az emberek”- magyarázta Légli Ottó, a borok világával való ismerkedéssel csak gazdagabbak lehetünk. Ezért is fontos, hogy az ágazat szereplői egyre több olyan bort tudjanak letenni az asztalra, amely élményt nyújt. Aki idáig nem találkozott vele, attól nem lehet elvárni, hogy értékelje, a figyelemfelhívást, az ismeretátadást az alapoknál kell kezdeni. Folytonosságra, a téma állandó napirenden tartására van szükség.

„Lehet, hogy ezt a munkát korban még előbb kell elkezdeni”- jegyezte meg, must, szőlő esetében akár a kisiskolásoknál. Ausztriában az alsósok is kijárnak az ültetvénybe, megkóstolják a termést, már abban a korban elkezdenek kötődni a szőlőhöz, a musthoz. Innen már könnyebb őket rávezetni a kultúrált borfogyasztásra.

A borpromóciós kampányt idén nem segítik a karantén intézkedések, hiszen nehéz fesztiválokat, csoportos összejöveteleket szervezni, ahol középpontba kerülhet a bor. Évek óta beszélnek róla, hogy a Balaton mentén a 30-40 évvel ezelőtt elkezdett, és az akkori igényeknek megfelelő fesztiválokat meg kell reformálni. A mai kor kihívásának megfelelően ne „bodegavárosok” legyenek, kultúrált módon, a vendégeket lehetőség szerint leültetve kóstoltatni. Az pedig már külön élmény, ha helyi falatkákkal kínálhatjuk – a Balaton mellett kínálkozik a pontytöpörtyű házikenyérrel -, s a borásznak még személyesen is meg lehetne szólítani a fogyasztót… A borkóstolás folyamatos képzés, nevelés, ehhez pedig megfelelő infrastruktúrát szükséges teremteni. Ha csak áll a borász a pult mögött, legfeljebb egy embernek tudja átadni az ismeretet.
„Élményt kell adni, ám ami tegnap elég volt, az ma már kevésnek bizonyulhat”- állítja a szakember, hogy a minőség növelésére kell törekedni, a bor pedig valóságos impulzust nyújtson. Ha csak az alkoholt látjuk benne, akkor nem lesz akkora hatású egy étkezéshez meginni egy pohár bort, nem lesz teljes a gasztronómiai élmény.

Nagyon sok pozitív változás írható a szakma javára, már születtek referencia borok. Ugyanakkor a számok könyörtelenek, a fogyasztás csökken, s Európában mi vagyunk az utolsó előttiek az exportár tekintetében. Már rég nem Ausztriával kell példálózni, leköröztek minket, akárcsak a horvátok vagy a szlovének.
Nagyon gyorsan eltelt a rendszerváltástól számított 30 év, ami az egyéni tervek és sikerek időszaka volt. Akkor néhány tucat, jó üzleti érzékkel megáldott borász szakember mondta ki, hogy nem elégíti ki az a színvonal, ami a piacon található. Itt van Villány sikere, amit a 90-es évektől felépítettek. ”Napjainkban is szükség van egyéni tehetségre és ambícióra, de már nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közösségi gondolkodásra”- jegyezte meg a HNT elnöke, különösen annak tükrében, mintha kis megtorpanás lenne tapasztalható az elmúlt néhány évben. Negatív (ár)sprirálba került az ágazat. Drasztikus változásra van szükség, gondolkodásban is. Több alkalommal tapasztalható volt visszakóstolásnál, hogy 15-20 százalékban nem tiszta a bor. Sajnos tudásban is lenne pótolnivalója a szakmának. Természetesen vannak kivételek, akik nyitottak, folyamatosan képzik magukat, sokat kóstolnak. „Ma már hektáronként 300 mázsát termelni nem tűnik nagy kihívásnak, de a bornak minimum kifogástalannak kell lennie”- hívta fel a figyelmet, hogy minden palacknak, minden pillanatban és mindenhol a minőséget kell tükröznie. Természetesen azzal nem lehet mit kezdeni, ha a kereskedelmi helyeken nem megfelelően tárolják.

Folyamatosan napirenden van a közösségi bormarketing témája, komoly viták zajlanak az ágazaton belül is. Egyes üzemek, köszönik szépen, jól vannak, s nem a legfontosabb gondjuk a magyar bor ügye. A bormarketing élére a szakma, a termelő kell, hogy álljon, a szükséges anyagiakhoz részben a szakma járul hozzá, másrészt uniós forrásból lehet gazdálkodni. Minden megújulásnak az alapja és alanya a termelő. Ha mélyen belülről nem érzi a fontosságát, s nem igényli, akkor nem lesz belőle semmi. Ezért is siklott félre több kampány.

„Vannak és lesznek is borversenyek, de ma Magyarországon a borok érzékszervi értékelését és minősítését át kell gondolni”- fogalmazta meg magánvéleményét Légli Ottó, hogy nem szabad csak a borversenyek eredményeire hagyatkozni. Az a sokból csak egy vélemény. Mindig az aktuális fejlődési szakaszt, az adott kihívásokat – amiben benne vagyunk – kell vizsgálni. Jól kell tudni értékelni és pozícionálni a bort. Légli Ottó szerint ez megelőzheti a borversenyen kapott értékelést is. Szerencsére felnőtt egy új generáció, akik külföldön folytatták tanulmányaikat, nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek, s sokkal nyitottabbak.
A 90-es évek előtt, hosszú időn át a nagy tételek és a homogenitás volt a borstratégia – ha volt egyáltalán ilyen – homlokterében, mára viszont kimondták, hogy Magyarország igazi értéke a sokszínűség. Ezt viszont pontosan meg kell fogalmazni. Egyes borvidékek ezen a területen előrébb tartanak, s erre az egyediségre kellene alapoznunk. A bor lényege, hogy indivídulaizmusával felhívja magára a fogyasztó figyelmét. Emellett ott áll mögötte a személy, a borász. A rendszerváltást követően megjelent tételek hűen tükrözték az adottságokat, a tudást, így könnyű volt a korábbi borokhoz képest kitűnni. A következő generációnak már nehezebb a dolga, mert szüleik magasra emelték a lécet, s nekik ezt kell fentartaniuk, vagy még magasabbra emelniük.

A pandémia hatására a HNT költségvetését is át kellett szabni, ami a hegybírókat érzékenyen érintette. Légli Ottó hangsúlyozta, csupán átmeneti intézkedésről van szó, ami az előállt helyzere adott reakció volt. Azon dolgoznak, hogy stabilizálni lehessen a szervezet anyagi helyzetét. Számítanak a főállású, felkészült hegybírókra, hiszen megnövekedtek a feladatok.

Előkészítés alatt van – s idén várhatóan elfogadják – a bortörvényt, zajlanak az ezzel kapcsolatos konzultációk, szakmai viták övezik. A forgalmazói rendszer megreformálása is szerepel a témák között, nagyobb és egyértelműbb legyen a gazda felelőssége. „Az nonszensz, hogy egy egész ágazat bűnhődjön néhány tisztességtelen hozzáállású ember miatt”- jegyezte meg, hogy az ellenőrzésben nagyobb szerepet vállal az állam.Kerettörvényt hangsúlyoz a szaktárca, melynek legfontosabb elemei az e-pincekönyv, a borforgalomba hozatalának – a jelenlegi változat szerint megszűnne a szőlő származási bizonyítvány – megváltozása és a minősítés. Ez utóbbinál – a lehetőség szintjén –új kategóriák jelennének meg, s ezen keresztül tisztán és közérthetően átadható az üzenet a fogyasztók számára. Legalul helyezkedik el a regionális szint, amilyen például a Balaton Bor, a következő a falu vagy hegy szintje, s a csúcsot a dűlő jelenti. „A Balaton körül nagyon sok termelő már e szerint fogalmazza meg a borait”- nem várhatjuk el egy átlagos borkedvelőtől, hogy megértse, mit takar az OFJ, vagy OM megjelölés.

A szakma sokat vár az e-pincekönyv bevezetésétől, amely a kezdeti nehézségek után egyre jobban letisztul. A digitalizáció ma már nem lehet kérdés. Az is fontos szempont, hogy a hegybíró minél többet foglalkozhasson a szakmával, megismerhesse a hegyközségi tagokat, s az időt ne vegye el az adminisztráció.