Ünnepélyesen is átadták a díjat az év bortermelőjének
A közelmúltban adták át a Magyar Bor Akadémia által 1991-ben alapított Év Bortermelője Magyarországon díjat a Mariott Hotel báltermében, nagyszabású gálaebéd keretei között, a fogásokat neves hazai séfek komponálták a nyertes borász boraihoz. A 2022-es év kitüntetettje Figula Mihály, aki gyerekkorában medve akart lenni – de szerencsére borász lett.
A díjátadó ünnepségen a Magyar Bor Akadémia elnöke, Koch Csaba köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy ez a díj érték és iránytű is egyben, hiszen irányt kell mutasson a jelenben és a jövőben is. Viselőjét kötelezi arra, hogy példa legyen a szakmának és a fogyasztóknak egyaránt a magyar bor ügyében. Az elnök kiemelte azt is, hogy a díjra való jelölés és a kiválasztás is a legmagasabb szakmai színvonalon történik. Zárszavában pedig megkérte a jelenlévőket és a magyar bor iránt elkötelezetteket arra, hogy vigyék jó hírét a magyar boroknak és a Magyar Bor Akadémiának.
A gálaebéden felszólalt és köszöntötte a díjazottat Rókusfalvy Pál kormánybiztos, aki elmondta, támogatni kell azt a sokszínűséget, ami a hazai borágazatot, a termőhelyeket, a borokat jellemzi.
A köszöntőbeszédek sorában felszólalt a Magyar Bor Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Freund Tamás is, aki kiemelte, a tudomány és a bor elválaszthatatlan egymástól, ezer szállal fonódnak egybe. A borkészítés egyszerre tudomány és művészet.
„Csodálatos ország, csodálatos borokkal és óriási lehetőségekkel” – mondta Figula Mihály, megköszönve a méltatásokat. A díjazott hozzátette, sokkal többet kell adnunk a jónál, nagy minőségben, unikális borokban kell gondolkodnunk. Minden, a pincében eltöltött nap egy-egy állomás, aminek köszönhetően egyre feljebb juthatunk.
A Balatonfüred-Csopaki borvidéken gazdálkodó Figula Mihály dédapja, Tolnay István a 19. század legtekintélyesebb borosgazdái közé tartozott. A tőle származó szőlő és bor iránti szeretetből táplálkozva a Figula Pincészet kemény munkával, lemondásokkal és hatalmas szorgalommal mára a legismertebb magyar borászatok közé került. A pincészetet az édesapa, Figula Mihály alapította, építette fel, akit szintén az év bortermelőjévé választottak 2000-ben, éppen abban az évben, amikor fia, Misi megszerezte szőlész-borász diplomáját. Miután édesapja hirtelen elhunyt, az akkor huszonéves fiatal hirtelen családfővé vált: egyik napról a másikra kézbe kellett vennie a birtok irányítását. Hatalmas felelősséggel a vállán, rengeteg munkával sikerült a családnak megtartani és továbbfejleszteni a virágzó borászatot.
A Figula szőlőskertek a pincészet hat kilométeres körzetében találhatók, összesen harminc hektáron, ahol a klasszikus értelemben vett terroir gazdálkodás folyik. Misi igyekszik mindent a legmagasabb szinten művelni, fontosnak tartja a dűlők terméseinek szeparált kezelését, természetesen szigorú hozamkorlátozás mellett.
Borai készítésénél a legfontosabb szempont a termőhelyi sajátosságok kidomborítása, amihez a hagyományok tisztelete mellett a legkorszerűbb technikai és technológiai lehetőségeket is kiaknázza. A legmagasabb minőség elérése érdekében a szőlő gondozásától a borok palackozásáig minden folyamatot a család végez, illetve felügyel.
Figula Misi naponta felteszi magának a kérdést: mit szólna ehhez apám? Elégedett lenne a borokkal? Elég összetartónak találná a családot?
Sokak szerint egy borász apa nem lehet boldogabb és büszkébb annál, mint amikor fia elnyeri a szakma legnagyobb elismerését.
Aki személyesen ismeri Figula Mihályt, tudja, ha borokról van szó, nagyon komolyan beszél, egyébként pedig egy rendkívüli humorérzékkel megáldott fiatalember. Ha megkérdeznénk tőle, milyen pályára készült, csak annyit mondana: „Gyerekként medve akartam lenni, végül borász lettem”. Vajon kire legbüszkébb a családjában? Egyértelműen mindenkire, de a békesség kedvéért inkább a lányokra. Hogy melyik a kedvenc évjárata? Természetesen 1993, mert minden akkor kezdődött. Az idei győztes nem hétköznapi ember: meggyőződése szerint a világ legjobb borvidékén dolgozik; akkor lett borász, amikor édesapja azt mondta, gyerekei a legfőbb hobbija; és legszívesebben Bock József pincéjében bújna el, hogy titokban ellesse, honnan meríti végtelen energiáját. És mit ígér Misi annak, aki betér hozzájuk? Nem kevesebbet és nem többet, mint hogy náluk mindenki elfelejti a szürke hétköznapokat.