Szőlő-bor világtükör

Az is arany, ami nem fénylik? Mundus Vini-gondok

A hazai borászatok számára a Meininger Wine Business német szakmai kiadvány által szervezett borverseny az egyik legfontosabb megmérettetés. Idén 25 magyar érem született, ebből 19 arany és 6 ezüst; a Mundus Vini verseny honlapjának pontatlansága azonban némiképpen beárnyékolja a siker feletti örömet. Az eredmények közzétételekor – amikor nyilván a legtöbben keresik fel a verseny honlapját – egyetlen magyar érmesről sem került fel palackfotó. Sőt, ami végképp felháborító: az egyik aranyérmes pezsgőről az sem derült ki a leírásban, hogy ki készítette. A somlói Fehérvári Borbirtok Brut Nature pezsgője aranyat nyert, a Mundus Vini eredménylistájában azonban nem említik a borászat nevét. A minták összegyűjtését és kiküldését vállaló Borkultúra Kht. minden információt elküldött, ez abból is egyértelműen látszik, hogy a birtok az oklevelet megkapta, precízen kitöltve. A birtok és a Hungarianwines.eu is jelezte a szervezőknek a problémát még március 17-én. Válasz nem érkezett, és ugyan néhány fotó azóta felkerült – 13 palackfotó a 25-ből –, a somlói birtok neve még mindig nem olvasható a győztes pezsgőnél.

A Mundus Vini-nevezésre buzdításkor azt is fel szokták hozni, hogy a győzteseket bemutatják a ProWein szakkiállításon. Ott jártunk, és a falon valóban ott sorakozott néhány aranyérmes, nagy örömünkre a két száraz somlóival aranyat nyert Tornai Pincészet Hárslevelűje is, de a többi kiemelt eredményt hiába kerestük. A három aranyat nyert Tokajicum csapata is rákérdezett a helyszínen a hiányosságra, ott azt az információt kapták, hogy ilyenkor kiküldenek egy sor e-mailt, és aki gyorsan válaszol, az kerül ki a dicsőségfalra. A Tokajicum munkatársai nem kaptak e-mailt, annak ellenére, hogy a Feind Pincészet mellett ők voltak a legsikeresebb magyar versenyzők.

Berlin: most akkor hány az arany?

A Berliner Wine Trophy a másik itthon népszerű német verseny, ahol a Mundus Vininél sokkal több hazai aranyérem született: egészen pontosan 102, amiből kettő nagyarany. Az „egészen pontosan” kifejezést azért is szeretnénk hangsúlyozni, mert bár a német verseny itt korrektül közli az eredményeket (ugyan egy oldal kétszer szerepel a magyar eredmények felsorolásánál, de ennyi belefér), itt a magyar média hibázott, a téves híranyagot pedig sokan átvették és még többen megosztották.

Alighanem a Pénzcentrum.hu volt az első, amely rosszul értelmezve nem a legfrissebb, azaz a 2023-as „winter tasting” eredményét tette közzé, hanem a 2022-es két forduló magyar eredményeit együttvéve kürtölte világgá, hogy 174 magyar aranyérem született. Igen, 2022-ben, két versenyen összesen, de ez miért hír 2023 márciusában, amikor éppen kihirdették a legújabb verseny eredményeit?

Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a 102 arany helyett 174-ről beszélni talán csak pontatlanság, ártalmatlan tévedésnek tűnik, de a mostani győztesek méltán veszik zokon, hogy nem róluk szólnak a hírek az Indextől a Kisalföld.hu-ig. A megoldás az lehet, hogy válogassuk meg az információforrást, jó iránytű lehet a Magyar Borszakírók Köre, amelynek tagja jelen magazin főszerkesztője és jelen sorok írója is.

Kaliforniában is menők a Villányi Franc-ok

Az előző két verseny kapcsán kibosszankodtuk magunkat, jöjjön hát most némi tiszta öröm. A múlt év novemberi villányi Franc & Franc Fórum vendége volt Elizabeth Smith borszakíró, az amerikai Naked Wines borkereskedő-hálózat munkatársa. Elizabethet annyira meggyőzték a Villányi Franc-ok, hogy a konferenciát követően videókat adott közre villányi borászok és franc-ok főszereplésével – a december 4-i Cabernet Franc Day apropóján –, majd pedig egy kaliforniai borversenyre invitálta a villányi borászokat, akik neveztek is, és nyertek is!

A március 28-án megtartott versenyre négy országból 78 bort neveztek, Magyarország volt a második legtöbb mintát küldő ország az USA után. Mivel az USA óriási, fontos megemlíteni, hogy az ország hét államából is neveztek. A nemzetközi mezőny győztese ugyan egy olasz bor lett (Corti Brothers 2017), a villányiak is elhoztak egy aranyat (Rejiji Villányi Kopár Prémium 2017), öt ezüstöt (három Jammertal, egy Csányi, egy Gere Attila) és egy bronzot (Bakonyi Péter Villányi Franc Classic 2020).

A verseny neve: Cabernet Franc Wine Competition & Celebration.

A cava vége? Tanmese egy elhibázott apellációról

#Neszmély, Egri Csillag, Villányi RedY, MyMátra, Etyeki Pezsgő – egymást érik az új hazai közösségi brandek, halleluja! Ennél jobb dolog nem is történhet a hazai borélettel. Azonban arra oda kell figyelni, hogy a minőségi kritériumokat soha ne írják felül egyéb érdekek.

A katalóniai Penedés borvidéken eltöltött hat év után talán joggal mondhatom, hogy a Cava DO valamit rosszul csinál, és azt évtizedek óta teszi. Az első spanyol pezsgőt Josep Raventós készítette 1872-ben, aki akkor a Codorniú birtok élén állt. Az ő leszármazottja volt az első, aki megundorodva a tömegtermeléstől kiszállt nemcsak a Codorníu életéből, hanem a cava névből sem kért többé. A Raventos i Blanc pezsgők ma is sikert sikerre halmoznak Európában és az USA-ban is, a hivatalos besorolásuk pedig „espumoso”, azaz „habzóbor”, mivel a cava pecsétet nem hajlandóak viselni, szerintük ugyanis az egykori ős művéhez nem méltó a ma cavának nevezett termékek legtöbbje. Az egyik legnagyobb baj a termőhelyek sokasága: mintha Champagne megengedte volna, hogy az elzászi crémant-okat is champagne-nak hívják.

A Cava DO következő érvágása a Classic Penedés apelláció létrehozása volt. Ahogy az Albet i Noya borászat képviselője meséli (ők Spanyolország első bioborászata), náluk az verte ki a biztosítékot, amikor a nyolcvanas években még tovább terjesztették a cavákhoz használt szőlők lehetséges termőhelyeit. A hatalmas pezsgőgyárak, élükön a palackos erjesztésű pezsgők gyártásában világelső Freixenet pezsgőházzal, azért lobbiztak, hogy a kicsiny Penedés borvidéken kívülről is használhassanak szőlőt. Tucatnyi pezsgőház ekkor kiszállt, mind bioborászatok, a minimális palackos érlelés náluk 18 hónap (a cava 9 hónapjához képest), és még számos egyéb kritériumuk van. Aztán jött 2018-ban a Corpinnat brand, amely azért lehetett még nagyobb veszteség a Cava DO-nak, mert ezúttal az igazi ászok, a helyi „Szepsyk” és „Gerék” léptek ki, és hoztak létre egy új társulást. A jövőben a Corpinnat és a Classic Penedés tervezi az egyesülést, és sokan szeretnének csatlakozni hozzájuk. (Fontos hangsúlyozni, nem a cavatermelőkkel van baj, vannak zseniális cavák, a probléma a szabályozó szervvel van.) Mindeközben az ország másik felén, Riojában sem kértek a cava névből. Szerintük is Penedés a cavák őshazája, ezért ők maguk is falsnak érezték a névhasználatot, nem beszélve arról, hogy a büszke riojaiak a saját szőlőfajtáikból akarnak pezsgőt készíteni, így aztán 2017-ben meg is született a Rioja Metodo Classico kategória.

A szóróajándék hatalma – egy gondolat a ProWein után

Ahogy tavaly, idén is Magyarország vonultatta fel a legtöbb kiállítót az egykori keleti blokk országai közül. Összesen 52 borászat, társulás vagy pálinkafőzde várta a düsseldorfi szakkiállítás vendégeit. Ami a legnagyobb öröm, hogy a mesterkurzusok is egytől egyig telt házasak voltak, külön büszkeségünk volt az ötvenfős ProWein Forum, ahol Caroline Gilby MW és Elizabeth Gabay MW tartottak előadást, és még állóvendégek is szép számmal csatlakoztak, csak hogy hallgathassák a The Unique Terroir of Tokaj című előadást.

Viszont hadd szóljak egy személyes élmény kapcsán a szóróajándékok eredményességéről. Már húsz éve foglalkozom azzal, hogy külföldi szakembereket hívjak magyar boreseményekre, és tapasztalatból mondom: a legmenőbb borszakértő is ember, aki örül az ajándéknak, amit hazavihet. Mindig sikert arattak az üdvözlőcsomagjaink, máig kapok kedves üzeneteket tíz évvel ezelőtti ajándékokról. És ezt igazolom én is, amikor már két éve a Villányi Franc-os vászontáskámmal járom a világot (valahogy pont jó hosszúságú a fogantyúja), amikor a hűtőmet kinyitva mindig mosolygok egy bordeaux-i borkereskedés hűtőmágnesét látva, és igen, Kovács Nimród is mindig eszembe jut a kedvenc dugóhúzómat használva (azaz gyakran).

És talán a legutóbbi mókás emlék tükrözi leginkább a mondandómat. A ProWeinre-en egy provence-i borászat a kezembe nyomott egy palack bort és egy kis elegáns táskát egy sapkával. Mindkettőt ott akartam hagyni a szálláshelyemen, hiszen repülőre nem vihetek fel bort, a sapkával meg mit kezdjek. Végül úgy alakult, hogy földi úton jutottam haza, így a bor is hazajöhetett velem, és még egy kevésbé vicces véletlen kapcsán – nem volt fűtés a buszon egy szakaszon – a sapkának is csodálatos hasznát láttam. A bort megkóstoltam, kiposztoltam, a márka neve belém égett, a sapka nagy becsben van.

Németh Ágnes