Szőlő-bor világtükör
USA: A kén a „megtestesült gonosz”
Bioborok exportja kapcsán
Az amerikai The Drop online szaklap nemrég részletes cikket közölt arról, hogy miért tér el a bioborok szabályozása az Egyesült Államokban az európai gyakorlathoz képest. A dolog hátterében nem más áll, mint a salátabár. Történt ugyanis, hogy a nyolcvanas évek közepére már meglehetősen elhízott lett az amerikai népesség jelentős része. (Biztosan sokan emlékeznek a magát majdnem életveszélybe sodró dokumentumfilmesre, aki a gyorséttermek, különösen a McDonald’s mesterségesen étvágygerjesztő ételeiről és a nagyobb fogyasztást unszoló kampányairól készített filmet Supersize me címmel.) A probléma orvoslására felbukkantak a salátabárok, amelyek olyannyira népszerűek lettek, hogy még a Burger King gyorsétteremben is helyet kaptak. Igen ám, de a salátalevelek természetüknél fogva hamar megbarnulnak, elfonnyadnak, így az éttermeknek vesztesége keletkezett. Jött a mindenható kén, hogy szépen zöldelljenek a zöldségek, azonban a ként sokszor hozzáértés nélkül, túlzott mennyiségben adagolták. Eddig még talán meg is mosolyognánk az amerikaiakat, azonban a túlkénezett salátabárok országszerte több mint 500 esetben okoztak egészségügyi problémákat, 17 ember pedig bizonyítottan a kénes saláták miatt halt meg.
Az eseteket össznépi felhördülés követte, amely elérte a borágazatot is. Hiába érvelt a Robert Mondavi Intézet, hogy a salátalevélen százszoros dózis volt, hiába képviselt a kaliforniai borintézet 500 borászatot azzal érvelve, hogy bor kapcsán még sosem fordult elő hasonló eset, a boroscímkék szabályozásának feladatát ellátó szövetségi hivatal végül előírta, hogy a kénhasználatot fel kell tüntetni még bioborok esetében is. Ennek következtében sokan elpártoltak kedvenc organikus boraiktól, hiszen eddig úgy tudták, hogy nincs bennük semmilyen adalékanyag, most meg kiderült, hogy mégis, méghozzá a gyilkos kén. Ezután hosszas csatározások kezdődtek, győztesként pedig az került ki, amelyik fél összehangoltan, együtt fellépve lobbizott – ez pedig a puristák csapata volt, akik szerint semmi nem kerülhet a borba, még kén sem, maximum egy hangyányi.
Így esett, hogy az Egyesült Államokban háromféle organikus borkategória van a hozzáadott kénmennyiségtől függően.
- Organic Wine – azaz biobor, ez mindössze 10 ppm mennyiségű ként tartalmazhat (ppm = parts per million, gyakorlatilag mg/kg).
- Made with Organic Grapes – azaz organikus szőlőből készült, itt 100 ppm a megengedett kéntartalom.
- Ingredients: Organic Grapes – azaz az összetevők közt van bioszőlő, itt 350 ppm a megengedett kéntartalom.
Hiába küzdöttek a borászok, hiába gyűjtöttek össze sok ezer aláírást, nem voltak olyan hatékonyak, mint a krumplitermelők. Ahogy a The Drop cikke rámutat, a hasábburgonya akár 1900 ppm kéntartalommal is a fogyasztók asztalára kerülhet minden további figyelmeztetés nélkül.
Mindez az információ hasznos lehet azoknak, akik biobor amerikai exportjába kezdenének, illetve azoknak is, akik kén hozzáadása nélkül készítenek borokat – a fentiek szerint az USA borkedvelői számára a kénmentesség hatásos hívószó.
Blue of the Danube – Kékfrankosok Londonban
Még lehet jelentkezni!
Október 12-én lesz a második kiadása annak a szakmai kóstolónak, amelyet a Wines of Hungary UK 2019-ben rendezett meg először, ám aztán a pandémia után két évig nem került rá sor. A Wines of Hungary UK már számos borászatot segített angol importőrhöz olyan sikeres kampányokkal, mint a Furmint February vagy a már említett Kékfrankos-bemutató. Idén októberben tehát ismét lehetőség nyílik a Kékfrankosok bemutatkozásába a patinás Merchants’ Taylors Hall termeiben mintegy négyszáz brit szakmabeli előtt. Sőt, idén a Kékfrankos mellett egyéb magyar és Kárpát-medencei kékszőlőfajták vörösborai és rozéi is felléphetnek, de a borászoknak lehetőségük lesz házasításokat is kóstoltatni – amennyiben a cuvée legalább 30%-a Kékfrankos vagy valamilyen Kárpát-medencei fajta. Várhatóan ötven kiállító borászat lesz jelen a Duna menti országokból, a részvételi díj pedig 550 angol font (1-2 bor esetén) vagy 760 font (3-6 bor esetén).
A hivatalos jelentkezési határidő már lejárt, de korlátozott számban még lehet jelentkezni. További információ az info@winehungary.co.uk címen kérhető.
Mit olvas rólunk a világ?
IWSR piaci elemzés a magyar italtrendekről
Az IWSR cég mintegy 160 országról készít évente részletes jelentést a lehető legnagyobb alapossággal. Mint állítják, az exportáló országok adatai és az adott ország italpiacát jól ismerő saját elemzőik mellett az adott ország szakmai, szakmaközi szervezeteit és piaci szereplőit is bevonják a kutatásba – ezt pedig igazolni tudjuk, hiszen hozzánk is eljutottak.
A Magyarországról szóló legfrissebb jelentés 2021-ről szól és májusban tették közzé, de már dolgoznak a következőn, és ehhez örömmel fogadják a hazai borászatok információit is.
A 90 oldalas elemzés minden italfajtára kitér, így megtudhatjuk, hogy 2020-ról 2021-re szinte minden párlat fogyasztása jelentősen nőtt, kivéve a hazai likőröké és a pálinkáé. Szomorú tapasztalata ez a hazai főzdéknek is, akiknek minőségi, ám drága pálinkái érthető módon nehezen versenyeznek a házi főzésű lőrékkel (bár a jelentés becslése szerint éppen a házi főzésű pálinkák fogyasztása esett vissza). A gyümölcsárak növekedése sem tett jót a pálinkaágazatnak, ezért sokan a gazdaságosabb ginre váltottak.
A jelentés említi, hogy bár a járvány idején meglódult az online vásárlás, ezen csatorna jelentősége alaposan visszaesett, a magyarok ugyanis jobban szeretik a vásárlás konzervatív módját. A turizmus láthatóan magához tért, azonban továbbra sem vagyunk vonzó piac az italcégek számára, mert a népesség fogy és öregedik, jelentős a jobb megélhetés miatti elvándorlás, az infláció miatt pedig romlik a vásárlóerő.
A borpiac terén az IWSR kitér a büszke hazai lokálpatrióta borfogyasztókra – ez rossz hír az itt piacot keresőknek, de vigasz a magyar borászatoknak. A borfogyasztás alig növekszik, ez főleg annak is betudható, hogy Magyarország már eleve érett borpiac, tehát nem olyan könnyű új fogyasztókat nyerni, mint mondjuk Szingapúrban. Erős még a rozétrend, divat a rozéfröccs, de a pezsgő is hódít még, főleg a hazai pezsgők fogynak, a magasabb árszegmensben pedig az olasz buborékosokat vesszük legtöbben. Kétharmad részben fehérborok fogynak, az Olasz rizling és a Furmint a legnépszerűbb. A magyarok szeretnek a szuper- és hipermarketekben vásárolni, jól mennek a saját márkás borok. A kis növekedés leginkább a visszatérő turistáknak és az éttermek, bárok újranyitásának köszönhető. A jelentés azt is említi, hogy növekszik a kispalackos borok népszerűsége, de jól fogy a 3 literes bag-in-box is. Aki esetleg kíváncsi a teljes jelentésre, annak szívesen elküldjük, illetve azok jelentkezését is várjuk az info@hungarianwines.eu címen, akik szívesen kapcsolatba lépnének az IWSR elemzőjével.
A HNT és a Z generáció
Új felfedezettek a borfogyasztás népszerűsítésére
Az 5. WebWineWriting borszakíró-versenyből a HNT is kivette a részét: egy idegen nyelvű és magyar nyelvű kategóriát is támogatott. Az idegen nyelvű kategóriát lengyel borszakírókra írták ki, nekik magyar borélményeikről kellett beszámolniuk, a győztes a Magyarországon élő Michal Kiss lett, aki villányi útjáról számolt be részletesen. A magyar nyelvű kategóriában olyan írásokat vártak, amelyek „megtérítik” a fiatalokat, elsősorban a Z generáció tagjait, hiszen a kezükben van a közeljövő, ha őket nem szoktatjuk rá a minőségi borokra, akkor bajban lesz a borágazat. „Nem akarom adásban a borivást promótálni” – mondta nemrég a Petőfi rádió egyik műsorvezetője egy interjú során. Szabadkozott, amiért a bor volt a főszereplője egy beszélgetésnek: egy burgenlandi pap „misebor-automatát” helyezett ki a temploma elé, amely a biciklisek kedvence lett és sok vendéget hozott a falunak. A műsorvezetőnek nem kellene szabadkoznia, sőt az egész társadalomnak meg kellene értenie, hogy a minőségi borok fogyasztása nem bűn, az ebédhez egészségesebb bort fogyasztani, mint cukros üdítőt, és a fiatalok pedig inkább jó borokkal bulizzanak, mint előre bekevert, drága, adalékanyagokkal teli koktélokkal. A versenyre kifejezetten sok írás érkezett, a győztes Borostyán-Kovács Tamara írása lett a Velencei-tó környékének borászataival, kedvcsináló útleírásával. Döntőbe jutott még Kocsis-M. Brigitta remek írása boros tévhitekkel, illetve Ruttkai Ágnes roppant kedves írása „Másnapra” címmel, melyben egy apa ad tanácsokat és mesél a saját borélményeiről, miközben a fiú egy kiadós bulit pihen ki éppen. Az ilyen írások és maga a verseny is segít abban, hogy egyre több fiatal ismerje meg a sokszínű hazai borokat, és érezzen rá az ízükre, az ízük adta élményre.
Az írások a hungarianwines.eu/hnt-minden-egyes-borasz-szolgalataban címen olvashatók.