Mennyit ér egy borverseny?

Élvezeti termékként a borok érzékszervi minősítése minden agrár-élelmiszeripari terméknél fontosabb szerepet tölt be. Az érzékszervi minősítésnek több szintjét különböztetjük meg: a kötelező hatósági minősítésen túl kiemelt szerepük van a borversenyeknek, a kereskedelmi minősítéseknek, a minőségbiztosítási intézményeknek, valamint a szakmai kiadványok által felkért bizottságok vagy szakértők pontozásán alapuló minősítési eredményeknek. Összességében valamennyi minősítés a fogyasztó tájékoztatására hivatott.

Megkérdeztünk néhány mérvadó szakembert, véleményük szerint milyen szerepet töltenek be a borok érzékszervi minősítésének különböző szintjei; hogyan szolgálják és milyen mértékben biztosítják a különböző érzékszervi minősítések a fogyasztók eligazodását a borok összetett világában; valamint, hogy ebben milyen szerepet töltenek be a borversenyek, és melyek a velük szemben megfogalmazott legfontosabb kihívások és fejlődési irányok.

Fiáth Attila egyetemi tanár, Dip. WSET

A borok minősítése a minőségbiztosításon túlmutatóan elsősorban a fogyasztók tájékoztatását kell, hogy szolgálja. Ennek különböző formái vannak, a legismertebbek a borversenyek, a boros toplisták, illetve a szakértői minősítések.

A borversenyeknek nagy hagyományuk van Magyarországon. A borvidéki versenyek nemcsak a megmérettetésről, hanem egymás borainak kóstolásáról is szólnak, inkább közösségépítő a szerepük. Az országos, illetve nemzetközi versenyek és azok díjazása már nagyobb figyelmet kap. Nincsenek statisztikai értelemben használható tények a birtokomban, de megérzésem szerint ezen a „plecsnik” egyre kevésbé jelentenek igazodási pontot, és elsősorban az idősebb generáció számára mérvadóak. A fiatalok választásában tapasztalatom szerint kevésbé meghatározóak, sőt egy teleragasztott palack még visszatetsző is lehet. Nem cool.

A magazinok esetében meglepő érdeklődést tapasztalni. A TOP 100 magyar bor koncepciójának kitalálójaként meg tudom erősíteni, hogy jelentős érdeklődés van a listák iránt. A magazin példányszáma folyamatosan emelkedik és egyre több partner szeretne csatlakozni, így ma már a Bortársaság és az Auchan mellett a Lidl és a Spar is küld listákat. Számomra azonban érthetetlen volt, hogy a magukat a szakma krémjének tartó emberek évekig képtelenek voltak feldolgozni, hogy ez a magazin csak azokat a borokat szemlézi, amelyek a kereskedelmi partnereknél a legnagyobb értékben fogynak, vagyis amit az emberek ténylegesen elérnek és isznak.

A szakértői pontozások is figyelemfelkeltőek, de sajnos az utóbbi években olyan mértékben váltak a marketing eszközévé, hogy lassan már a 95 pontot is sértésnek veszik a borászok. Ez pedig devalválja a pontozás értékét és megbízhatóságát.

Végül egy jó tanács: részben a pandémia miatt nagy szükségük volt a borászatoknak a pozitív visszajelzésekre, ezt az élelmes vállalkozók ki is használták. Ennek folyományaként ömlik a díjcunami az online médiából. Nem meglepő módon devalválva a valós értéket, mert beleszédül az ember a sok jó hírbe. Szerintem kevesebb verseny, kevesebb, de, rangosabb díj nagyobbat szól, mint a heti győzelmi jelentések. A borász győzelmi jelentése amúgy is a cash-flow-kimutatás.

Horkay András, Dip. WSET, CWE

Az érzékszervi minősítés a kereskedelmi forgalomba hozatal szempontjából elengedhetetlen, a minőségbiztosítás érdekében létfontosságú a különböző eredetvédelmi kategóriában szereplő borok végső minősítése. A laborban elvégzett analitikai vizsgálaton túl az érzékszervi vizsgálat jelenti az utolsó lépcsőfokot a borok minősítési besorolásában, itt dőlhet el, hogy az adott bor megfelel-e az adott minőségi kategória kritériumainak, akár a szőlőfajta, akár a borvidék tekintetében.

Normál körülmények között az érzékszervi vizsgálat végső célja, hogy a fogyasztó nyugodt szívvel válassza ki a számára megfelelő bort, feltételezve, hogy az adott tétel a kereskedelembe kerülés előtt már átesett borértő szakemberek által elvégzett szigorú minősítésen. Ezen a szakmai minősítésen túl egy jól megfogalmazott, releváns borleírás a címkén – melyet szintén az érzékszervi vizsgálat eredményeként lehet csak leírni a borról – abszolút segítheti a vásárlót az aktuális választásában.

A meghatározó borversenyek a mai napig irányadó értékmérők, igazodási pontok mind a szakma, mind a mindennapi borfogyasztók számára. Egy-egy rangos borversenyen elért kimagasló eredmény az adott pincészetnek nemcsak elismerés, de egyben visszaigazolás is, hogy az adott bor stílusa, a borász által képviselt borkészítés iránya és a mögöttes ideológia egyaránt jó úton halad. Ugyanezek az eredmények a fogyasztó számára pedig egyértelmű segítséget nyújtanak a borok kiválasztásában, ami, valljuk be, nem mindig egyszerű feladat a borok „végtelen” tengerében. Megítélésem szerint a rangos borversenyeknek iránymutatóknak kell lenniük, egyrészről a legmagasabb szakmai tudással rendelkező professzionális zsűri kiválasztásában, hogy a szakmai kóstolók konstans értékítélettel bírjanak végig a bírálat folyamán. Másrészről olyan nemzetközi szemmel is megfelelő, szigorú bírálati rendszernek kell megfeleljenek, ahol valóban csak a legmagasabb minőséget képviselő borok részesülhessenek kimagasló pontszámban, és ezek a borok mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban megfeleljenek a kimagasló minőségi borok elé állított kritériumrendszernek. Fontos, hogy az így kiválasztott borok bármelyik neves, nemzetközileg jegyzett borversenyen is meg tudják állni a helyüket, ami egyértelmű értékmérője lehet a hazai borverseny színvonalának.

Lőrincz György borász, St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet

A borminősítés dicséretes feladat, ám nagyon nehéz. A minősítések értékét nagyban meghatározza az, hogy kitől származik a vélemény. A fogyasztók általában a forrást nem ismerik.

A bortermelők szempontjából – így számomra is – azonban ez különösen fontos. Sok esetben felmerül a kérdés, melyik bírálat véleményére hagyatkozzunk. Miért? Mert szeretnénk igaz és hiteles értékelést, ami segíti a további munkánkat. Gyakran tapasztalható, hogy egy-egy bírálóközösség eltérő „nyelvet” beszél, eltérő módon értékel. Ez csak úgy orvosolható – legyen az borvidéki bírálóbizottság, országos borverseny vagy borszaklap-minősítés stb. –, ha a bírálók rendelkeznek a nemzetközi bornyelv ismeretével. Itt – jó esetben – nem az évtizedes egyéni tapasztalatokra gondolok, persze ezek is ugyanolyan fontosak, hanem például minimum WSET vagy középfokú CEWI végzettségre. A versenyképességünk szempontjából fontos, hogy korszakos módon gondolkozzunk és dolgozzunk, nemcsak a bor termelését illetően, hanem a borok minősítése szempontjából is. Nemzetközileg (Master of Wine intézet) kidolgozták, hogy miként kell kóstolni a borokat.

Aki veszi a bátorságot és nyilvánosan vállalja, hogy véleményt mond egy borról, annak legyen erre megfelelő „jogosultsága” is, azaz nemzetközi standardok által oktatott kóstolási ismerete, és természetesen nagyon jó, ha van kitekintése a világ boraira.

Nagy a hibalehetőség, ha csak a saját évtizedes borélményeinkre támaszkodva mondunk véleményt, melyet még különösen nehezít az, ha csak a szűkebb hazánk boraival találkoztunk. Így csak a szubjektivitás érvényesülhet.

Zilai Zoltán borász, a VINOFED alelnöke

Nagyon fontosnak tartom, hogy a borok érzékszervi minősítését különböző szintekre vagy különböző csoportokra osszuk. Lehet ez vertikális vagy horizontális, lényeges, hogy ezeket pontosan definiáljuk. Akkor lehet ezekről okosan beszélni, akkor lehet a szerepüket és a hozzájuk kapcsolható szakmai feltételeket meghatározni, hogyha jól definiáljuk, körülírjuk, meghatározzuk, hogy mit értünk alattuk, milyen céljaik vannak és a célok megvalósításához milyen eszközrendszerrel, milyen belső szabályrendszerrel kell, hogy rendelkezzenek.

Ezek közül a hatósági minősítések szinte biztos, hogy rendelkeznek pontos, körülhatárolt feltételrendszerrel, meghatározott céllal, és a jogszabályoknak való megfelelés, azok betartása, betartatása emellé van rendelve. Eszköz, metodika, jogszabályban rögzített feltételrendszer, tehát ez működik.

Azt gondolom, hogy a borversenyek viszonylag jól szabályozott területet képviselnek, különösen a nemzeti, esetleg borvidéki, vagy akár nemzetközi szintűek. Ezek esetében fellelhető egy viszonylag egységes, ám mindenképpen azonos szakmai alapokon nyugvó szabályrendszer. Van még itt is mit tenni, de ezek ilyen szempontból működőképesek.

Mindegyik képes lehet olyan szempontrendszert, olyan kiegészítő szempontrendszert kreálni és működtetni, ami hasznos lehet a fogyasztó számára. Ezzel még többoldalú, több szemponttal rendelkező minősítést, borkategorizálást tesz lehetővé. Tehát ez elméletileg mindenképpen előny lehet.

Ott leselkedik a veszély, ha ez a rend nincs meg. Tehát nincsenek jó pozicionálva, nincsenek szabályok, előre meghatározott ismérvek, amelyek a különbözőséget, a világos célokat megadják. Ha ez nincs, akkor a fogyasztót összezavarhatják. Ebben rendet teremteni, egységesíteni, világosan beszélni nagyon fontos szakmai és fogyasztói közös érdek.

Borverseny-szervezőként azt gondolom, a borversenyek egyre fontosabb szerepet töltenek be, mert nagyon nagy a borkínálat a világban, a fogyasztókat sokféle bor veszi körül, ezekben eligazodni nagyon nehéz. A pontos szakmai alapokon nyugvó, jól szervezett versenyek olyan minőségi különbségtételt képesek viszonylag objektív módon végezni, ami nagyon hasznos segítség a fogyasztóknak. Hogy ez valóban érdemi segítség legyen, ehhez nagyon fontos, hogy a versenyek eredményeit jól kommunikálják, legyenek minél nagyobb nyilvánosság előtt megosztva.

Nem könnyű feladat, mert egy versenyt elő lehet készíteni pár hónap alatt és le lehet bonyolítani két-három nap alatt, ugyanakkor egész évben kellene róla kommunikálni. Ezt nagyon kevesen csinálják meg.

Főleg a nem szakmai szervezetek által szervezett versenyeknél érdemes azzal is foglalkozni, hogy a borversenyek lebonyolításának feltételei mennyire precízek, mennyire szakmaiak. Ezen belül szinte evidenciának tűnő dolgokat is érdemes firtatni, hogy valóban jó hőmérsékleten kóstoljuk el, valóban megfelelő pohár áll-e rendelkezésre? Valóban olyan összetételű bizottság bírál-e, amelynek van kompetenciája, annyi bort kóstolnak-e egy napon, amennyit lehet, és nem többet? Anonim módon bírálnak-e a szakemberek, a környezet illat- és zajmentes-e. A feltételeket hosszan lehetne sorolni.

Nyitrainé dr. Sárdy Diána egyetemi docens, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézetének igazgatója

A borok érzékszervi bírálatánál nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a bor különböző szervetlen és szerves anyagoknak, vegyületeknek valódi és kolloid alkoholos-vizes oldata. Ez a magyarázata annak, hogy amikor málnára emlékeztető illatot érzünk egy borban, az nem ugyanaz az aromakomponens, mint ami a málna gyümölcs illatát adja. Természetesen ez a tudományos megközelítés. Ugyanakkor azok az aromák, illatok, komponensek, amelyeket a bor kóstolásakor érzünk, mind a szőlőtermesztési és borkészítési technológiai sajátosságok következményei. Ezek ismerete nélkül bort bírálni, érzékszervileg minősíteni nem minden esetben szakmai. Gondoljunk csak arra, hogy megkóstolunk egy tábla csokoládét, megiszunk egy csésze teát, vagy elfogyasztunk egy különleges pörkölésű kávét. Mindegyik elfogyasztásakor, illetve bármilyen élelmiszer vagy alkoholtartalmú ital elfogyasztása után érzünk ízeket, aromákat. Ezek megítélése fogyasztói szemmel rendkívül egyszerű: ízlik-e az adott termék vagy sem. Ezzel szemben a bor komplexitásából adódóan az általunk érzett ízek, aromák – savasság, testesség, teltség, tanninosság, fajtajelleg stb. – minimum ezer tétel bor kóstolása után ismerhetők fel és értékelhetők egyértelműen. Nagyon fontos, hogy a minimum ezer tétel lebírálása szakemberek segítségével, szakemberek vezetésével történjen. A manapság egyre nagyobb számban rendezett borversenyek – amennyiben azokat szakemberek szervezik és a bírálatokban szakemberek működnek közre – a szőlő-bor ágazatot segítik, illetve hozzájárulnak a borkultúra népszerűsítéséhez, a bor fogyasztásának növeléséhez. Fentiek alapján a borversenyeken részt vevő borbíráló szakembereknek igen nagy a felelősségük abban, hogy egy bort hogyan ítélnek meg. Ezért is fontos, hogy a bírálók a szakmából, a szőlő-bor ágazatból kerüljenek ki.