Fenntartható gazdálkodás

Metszéstervezés, rügyvizsgálat

Minden gazdálkodó ember számára mindig fontos kérdés, hogy mi várható a következő évtől és mit kell tennie azért, hogy a lehető legtöbb termést elérje. Nem elég kiválasztania a legjobb termőföldet, a legtöbbet termő szőlőfajtát, ismernie kell azokat a termesztéstechnológiai elemeket is, melyek alkalmazásával elérhető a kitűzött cél. A szőlőtermesztő számára a metszés jelenti az első lépést a terméstervezéshez, azaz a szőlőfajtának leginkább megfelelő művelés- és metszésmód megválasztásával már fél sikert érhetünk el. Vannak olyan fajták, amelyek rövidcsapokon (Kövidinka, Ezerjó), mások félszálvesszőn, szálvesszőn (Chardonnay, Cabernet sauvignon) adják a legjobb termésmennyiséget. A termőelemek és rügyek számának beállításával már a várható termésmennyiséget is meghatározhatjuk, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az időjárási tényezőket sem. Itt nemcsak a téli nyugalmi időszakban bekövetkező hőmérsékleti hatásokra kell gondolni, hanem a nyári vegetációs időszak hőmérséklet-csapadék viszonyaira is. Ugyanis a rügydifferenciálódás (rügykialakulás) első szakasza nyáron zajlik le, melyben az időjárási viszonyoktól függően kialakul a hajtás- és virágzat-/fürtkezdemény. Amennyiben elegendő fényt, meleget és csapadékot kap a növény, károsítóktól és kórokozóktól nem szenved, a fajtára jellemző fürtszám is kialakul. A fürtön lévő virágok száma azonban a rákövetkező év tavaszán alakul ki az akkori időjárási viszonyoktól függően. Ez lesz a rügydifferenciálódás második szakasza, mely már döntő tényező termésmennyiség tervezésekor.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, mennyi rügyet kell a metszéskor a tőkén hagyni rügyvizsgálatot célszerű végezni. A rügyvizsgálat célja lehet a rügyek életképességének és termékenységének vizsgálata. A rügy életképességi vizsgálata egyszerű, hiszen metszőolló vagy oltókés segítségével elvégezhető. Ebben az esetben a vizsgálat alá vetett vesszőt vágjuk át a nóduszoknál (ízközöket elválasztó csomók), és nézzük meg, hogy a farész és az ízközválasztó réteg zöld-e. Majd megvizsgáljuk a rügylapot, vagyis a rügyet a vesszőről levágjuk, és megnézzük, hogy nem károsodott-e. A következő lépés a rügyek merőleges átvágása. A rügy belsejének barnulásából itt is egyértelműen látható, ha fagyás történt. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy csak abban az esetben látható a fagyhatásból adódó barnulás, ha a vizsgálandó vesszőt szobahőmérsékleten tartjuk pár órát, és nem rögtön a fagyott vesszőt vizsgáljuk. Ezenkívül még nagyítót vagy mikroszkópot is használhatunk a pontosabb információ elérése érdekében.

A rügyek termékenységének megállapítása már egy kicsit komolyabb felkészültséget igényel, és mikroszkópra mindenképpen szükségünk lesz. Két időpontban végezhető a vizsgálat. A korábban említett rügydifferenciálódás első szakaszában, amikor május végétől augusztus végéig hetente szedünk mintát és mikroszkóp alatt rügyboncolással állapítjuk meg a rügyfejlődés menetét és a fürtkezdemények fejlettségének fokát. A másik időpont a metszés előtt, illetve súlyosabb fagyok után van, szintén mikroszkóp alatti rügyboncolással. Elég gyakorlat birtokában ez viszonylag gyorsan elvégezhető művelet, és azonnali adatokat ad. A szétbontott rügyekben láthatók és számolhatók a fürtkezdemények. A rügyvizsgálatnak ezt a módját többnyire kutatóintézetekben végzik. Termelők számára sokkal egyszerűbb, egyértelműbb módja a rügytermékenység és életképesség megállapításának, ha szobahőmérsékleten hajtatjuk a vesszőket. Pontos, megbízható módszer, hátránya, hogy nagy helyet igényel, hiszen egyrügyes vessződarabokat hajtatunk (legalább 100 darabot), és időtartama minimum három hét. A fürtök jól láthatók és számolhatók lesznek. A rügyvizsgálat során kapott adatokból termékenységi együtthatókat – relatív (RTE), abszolút (ATE), RügyTE – számolhatunk, amelyekből következtethetünk a fajtára, a művelésintenzitására és az elvégzett fitotechnikai műveletek színvonalára. A termékenységi együtthatók közül az ATE (összes fürt/termőhajtások száma) az egy termőhajtásra eső fürtök számát mutatja, és 1-nél nagyobb; a RTE (összes fürt/összes hajtás) az összes hajtásra eső fürtök számát jelöli és 0,5-2,5 között van, mely a fitotechnikai művelete elvégzésének színvonalát jelzi. A RügyTE (összes fürt/ tőkén meghagyott rügyek száma) értéke 1 fölötti, mely egyrészt a fajtáról ad tájékoztatást, másrészt a terméstervezéshez ad támpontot.

A rügyvizsgálat adatai mindig tájékoztató jellegűek, és a metszés-, illetve a terméstervezéskor figyelembe kell venni az időjárási tényezőket, és korrigálni kell a tőkehiány mértékével.

A mezőgazdasági ágazatokban, köztük a szőlőtermesztésben is egyre nagyobb gondot okoz a kézimunkaerő hiánya. Vannak azonban olyan munkafolyamatok, amelyek ha nem is teljes mértékben, de jól gépesíthetők és gépesítettek. Ilyen például a metszés is, ahol előmetszőgép vagy elektromos metszőolló alkalmazásával már jelentős időmegtakarítást érhető el, a kézimunkaerő-igény csökkentésével együtt. Egy szálvesszős metszést igénylő ültetvényben az egy hektárra eső kézimunkaigény 60-100 óra között mozog. Ez a munkaóra-mennyiség egy jól gépesített gazdaság esetében is eléri a teljes kézimunkaóra-ráfordítás 30-40%-át. Annak ellenére, hogy a metszésre rendelkezésre álló időintervallum viszonylag hosszú, mégsem oldható meg idénymunkások alkalmazása nélkül. A kézimunkaerő hiánya és költsége jelenleg olyan mértékben terheli a gazdaságokat, hogy a munkafolyamatok gépesítése és a termelés újragondolása nélkül már gazdaságos termesztésről nem beszélhetünk. A gépesítés során törekedni kell arra, hogy minél több munkafolyamatot el tudjunk végezni a megfelelő precizitással, de ehhez szükség van arra is, hogy az ültetvény szerkezete, támaszrendszere, állapota lehetővé tegye a biztonságos és hatékony gépi munkát. Érvényes ez a metszőgépek esetében is, ugyanis a munkaidő- és munkaerő-megtakarítás sokban függ a támaszrendszer kialakításától, a fajta kacsképző hajlamától, az ültetvény kondíciójától és attól a személytől is, aki a vesszőket a drótok közül kihúzza az előmetszés után.

Az előmetsző gépek az egyéves vesszőket a kívánt magasságban a beállítástól és művelésmódtól függően hosszabb vagy rövidebb vesszőre vágják vissza. Ezért mind a szálvesszős, mind a csapos metszés esetén alkalmazhatók. A szálvesszős metszéskor természetesen úgy kell beállítani a vágási magasságot az előmetszésnél, hogy a felső drótpárnál metssze el a vesszőt, hogy elegendő hosszúság maradjon a lekötözendő szálvessző számára. Ezenkívül jelentős munkaidő-megtakarítást érhetünk el az elöregedett ültetvények felszámolásakor is, ugyanis a gép a kacsokat elvágja, az elvágott vesszőket a drótok közül eltávolítja, megkönnyíti ezzel a drótok lehúzását a támaszrendszerről.

Az előmetszés elsősorban a kacsképző, erős vesszőjű fajták esetében jelent egyértelműen nagyobb munkaidő-megtakarítást. Ez hektáronként 15-20 óra is lehet. Ezenkívül a megmaradt vesszők kiválogatása és levágása egyértelműen kevesebb erőfeszítést és fizikai megterhelést jelent a metszést végző személy számára, mivel nem kell bajlódni a kacsok lebontásával és a vesszők darabolásával.

A gyenge növekedési erélyű vagy enyhe kacsképző fajtáknál az előmetsző gép használata többnyire nem jár nagyobb haszonnal és előnnyel. Kettős Guyot és ernyő művelésmódnál is megvan a lehetőség a gépi előmetszésre, mivel még ha rövidebb vessző is marad a vágás után, a kétoldali lekötéshez még elegendőek. A csak egy oldalra leívelt vesszők esetében csak akkor van értelme az előmetszésnek, ha a lombfal magas, vagyis a vesszők hossza vágás után is eléri a megkívánt hosszúságot és a tőkék közötti távolság viszonylag kicsi. Amennyiben a vessző hossza nem éri el a következő tőkét, jóllehet a lombfal szellősebb lesz, de a rendelkezésre álló teret nem használjuk ki, a rövidebb vessző kevesebb terhelést jelent, és ezáltal termésveszteséget érhetünk el.

Rövid- vagy hosszúcsapos kordonművelésnél az előmetszéskor a vesszőket az első hajtástartó huzal felett vágjuk le. Mivel a gép a levágott vesszőrészeket eltávolítja a huzalpárok közül, így nem kell a kézi metszést végző személynek a vesszőket a támaszrendszerről lebontania, ami körülbelül 40-60 óra megtakarítást jelentene hektáronként, a mechanikus elővágás után azonban kézzel újból kell vágni a csapokat ahhoz, hogy a  művelésmódnak és fajta terhelésének megfelelő számú rügyet hagyjunk meg. Ehhez még legalább 30-45 munkaórára van szükség. A rügyszám beállítása egyszerű, de viszonylag nagyobb gondosságot igényel, mint a szálvesszős metszés esetében. Megvan a veszély, hogy több rövid elemet hagynak kézi kiigazítás során, mint amire szükség lehet, és emiatt több hajtás fejlődik ki egymáshoz közel, ami a vegetációs időszakban problémát okozhat, különösen akkor, ha nem végzünk hajtásválogatást. Egyrészt besűrűsödik a lombozat, ami növeli a növényvédelmi kockázatot. Ezenkívül ismernünk kell a fajta terméshozási tulajdonságait, vagyis hogy a vesszők alsó, középső vagy felső zónájában helyezkednek el a termékeny rügyek. A felkopaszodás elkerülése érdekében azonban célszerű rövid és hosszú termőelemeket is hagyni.

Az első metszőgépek már az 1980-as években ismertek voltak, de elterjedésük és használatuk csak a 2000 évektől vált általánossá, illetve ezektől az évektől vált a szőlőtermelők érdeklődésének előterébe. A munkaerőhiány növekedésével egyidejűleg manapság a metszőgépek alkalmazása egyre nagyobb mértékű. Az egyes előmetsző gépek felépítése és működése hasonló gyártótól függetlenül, és legyen szó rövidcsapos vagy szálvesszős metszésről, megoldást kínálnak a szőlőtermesztőknek a munkaerőhiányra.

Dr. Németh Krisztina