Ahol a borkészítés szerelem

Végeláthatatlan szőlő tárul a szemünk elé, amikor eltekintünk a Császártöltés határában fekvő ültetvények felett. S ez csak egy része a Csanádi Szőlőbirtok területeinek, melyek három település határában terülnek el. Két borvidék – a Kunsági és a Hajós-Bajai – is büszke lehet a fiatal borász, Csanádi Bálint munkájára.

Ahogyan honlapjukon olvashatjuk: agrármérnök apa, vendéglátásban dolgozó anya, informatikus fiú és növényorvos testvére: a Csanádi Szőlőbirtok tagjai. Mi a közös bennünk? A szőlő és a bor szeretete.

Csanádi Bálint személyében megbízható, szakmailag felkészült, gondos gazdát ismerhettem meg. A fiatal szakember sokáig a családi vállalkozás és a vendéglátás mellett kötelezte el magát, ezért is végezte el a mezőgazdasági technikumot követően a hármas szakképzőt: Budapesten szakács, pincér és üzletvezető menedzser képesítést szerzett. Lévén a borok a gasztronómia szerves részei, már ekkoriban elkezdődött nála a kísérletezés időszaka, a jó érzékkel kiválasztott italokat a megfelelő ételekhez párosította.

Mint elárulta, a Csanádi magyarosított név, apai nagyapja Csvila néven született a Felvidéken, s a lakosságcserével érkezett Kiskőrösre. Bálint már Kecelen született, ahol a felmenők mindig termeltek szőlőt a ház melletti kertben, a határban. Kiváló jövedelem-kiegészítésnek számított, ám a „fejadagot” rendszeresen befejtették a saját kamrájukba.

Édesapja az Imrehegyi Szövetkezet főagronómusa volt, majd a rendszerváltás idején pályaelhagyóként vendéglátással foglalkozott. Ezzel telt a kilencvenes évek jó része, mígnem a vidéki vendéglátás hanyatlani kezdett, és nem volt kérdés, hogy újra visszatérjenek a gyökerekhez. Az ezredfordulón vásárolták meg az 58,4 hektáros területet Hajóson, s telepítették be szőlővel. Néhány évvel később kerültek Császártöltésre, s ha már arra jártak, megvettek több mint 60 hektárt, ebbe is szőlőt ültettek. „Ez volt a császártöltési szövetkezet hűtőháza” – mutat körbe a hetvenes években épült, az eredeti funkciójában már alig felismerhető modern borászatra. Ehhez több mint 80 hektár terület tartozik, ami a szomszédos közel 60 hektárjukkal már jól mérhető nagyság. Mára összességében háromszáz hektár fölött tartanak – amiből 230 hektár a szőlő –, ezt az üzemnagyságot lehetőségként élik meg. Ám – nyugat meg a borász –, nem állnak meg ezen a határon, további telepítések is folyamatban vannak.

A szőlő mellett a cseresznye, a meggy, a szilva ugyanúgy a több lábon állást képviselte, akár a feldolgozás, melybe 2013-ban vágtak bele. Ezzel a szerteágazó rendszerrel az is volt a céljuk, hogy a dolgozóiknak tavasztól őszig tudjanak munkát adni. Az akkori elképzelés viszont mára okafogyottá vált, hiszen a metszésre is alig tudnak elegendő embert felfogadni. A birtok 80-90 százalékán néhány éve már átálltak a gépi betakarításra, így az idénymunkások egyre nagyobb problémát jelentő hiánya sem jelent komolyabb fejtörést a Csanádi család számára.

Bálint már egészen kis korától a szőlőben élt, a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy évről évre legalább egy napot részt vegyen a szüretben. Ám a kilencvenes években inkább a vendéglátós területen indult el, ahhoz végezte a tanulmányait is, a végén konyhavezető volt a keceli éttermükben, amit a mai napig megtartottak. Az ezredfordulón édesapja és a bátyja kezdték a szőlőművelést, amibe néhány évvel később maga is becsatlakozott.

A hajósi birtokuk másfél kilométerre fekszik a pincefalutól, így a sor utolsó előtti présházát is megvásárolták. Onnan oldották meg az ültetvény növényvédelmi feladatait. Ugyanakkor az alatta lévő 18 méteres pince nem hagyta nyugodni a kísérletező kedvű ifjút. Jó minőségű, használt francia barrique hordókat vásároltak, s töltötték fel musttal. Édesapjától leste el a hagyományos borkészítés fogásait, ám alig két év múltán átvette a karmesteri pálcát, s néhány évjáratot önállóan készített el. A vendéglátós visszaülve az iskolapadba továbbképezte magát szőlőtermesztőnek, borásznak, s hogy tudását gyarapítsa, általános kertészmérnökként szerzett szakmai diplomát, amit növényvédelmi tanulmányokkal toldott meg. Viszont szőlész-borász szakmérnökként már más szemmel tekintett a szakmára, megjelent a musttisztítás, a fajélesztők használata, a fehér mustok hűtése… Ennek köszönhetően egyre szebb borok kerültek ki a pincéből.

„Így zajlott ez egészen 2013-ig, amíg át nem költöztünk a császártöltési üzembe, addig hobbiszinten a hajósi kis pincében készítgettem a borokat, amiket családi és baráti körben fogyasztottunk el. Itt tetszett meg igazán a borászkodás. Számomra valóságos művészet, ahogy az ember a szőlőből a szép aromákat előcsalogatja és a kiváló borokat előállítja” – emlékezett vissza a mostani szakmáját megalapozó jelentőségteljes évekre Csanádi Bálint.

„Édesapánk büszke volt, hogy a fiaival meg tudta szerettetni a szakmát, s körvonalazódni kezdett egy családi gazdaság” – fogalmazta meg a talán ki sem mondott szülői elvárást. Bár felmenője eleinte az „ahogyan Isten megadta” borkészítés híve volt, s Bálint munkája kicsit hókuszpókusznak tűnt számára, a borok minősége akkor is megkérdőjelezhetetlen volt. A hajósi pincében a család számára évente 10 hektó bor készült, ami szűk körben az utolsó cseppig el is fogyott. 2013-ban, amikor az új telepítésű szőlők is termőre fordultak, s megnőtt a fajtaválaszték, pályázaton nyerve belevágtak a császártöltési feldolgozóüzem technológiai reformjába. A szükséges engedélyek birtokában elindították a Csanádi Szőlőbirtok brandet.

Az első évben 12 ezer üveg boruk talált vásárlóra, ami a járvány előtti időszakra 100 ezerre nőtt. Kizárólag minőségi palackos bort szállítottak a HoReCa szektorba.

A területnagyságból adódó lehetőségeiket kihasználva a legjobb fekvésű ültetvények terméseiből válogatják össze az alapanyagokat. Boraik a kíméletes feldolgozásnak és az alkalmazott reduktív technológiának köszönhetően megőrzik a szőlő elsődleges gyümölcsjegyeit. Fiatalos szemléletének köszönhető, hogy a borkedvelő közönség asztalára könnyen fogyasztható, friss, gyümölcsös, üde borokat tesznek.

Újonnan létesült borászatuk elsősorban illatos fehér- és rozéborok előállításával foglalkozik, de termékeik között szerepelnek már könnyen iható vörösborok is. Ugyanakkor Cabernet sauvignon- és Kékfrankos-ültetvényük alkalmas az érlelt, testesebb vörösborok elkészítésére is. A 2020-as évjárat már ott pihen az új barrique fahordókban, s várja, hogy évek múlva legjobb formájában mutatkozhasson be.

A földrajzi tájra jellemző magas napsütéses órák száma és a finomszerkezetű löszös termőtalaj kedvező feltételeket biztosít a minőségi szőlőtermesztéshez.

A 2013-ban indult vállalkozás már az első évben figyelemre méltó eredményt tudott felmutatni. A mintegy 2000 palackkal készülő Sauvignon blanc-al elnyerték A Megye Bora címet. De a díjak sorának itt korántsem szakadt vége, elsősorban helyi, régiós versenyeken arattak elismerést az elkészült tételek. 2014-ben az Irsai Olivérjük a Hajós-Bajai borvidék legszebb fehérbora, majd a Magyar Bormustrán ezüstérmes lett, ezt követően Kadarkájuk a kiskőrösi borversenyen nyert aranyérmet és az Országos Borrendek Szövetsége is különdíjjal jutalmazta.

A szakmai elismerés sem váratott magára sokáig, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat közgyűlésén adták át azt a kitüntető oklevelet, mely tanúsítja: Csanádi Bálint a 2020 év Bács-Kiskun megyei feltörekvő borásza. Ezt a címet – 2019-től minden évben – a megyei borászok közül az nyerheti el, aki az előző években szakmaiságával, értékteremtésével olyan minőséget ért el, hogy érdemessé vált a díjra.

Kérdésemre a szakember elmondta, céljuk, hogy olyan ízvilágú, prémium minőségű borokat alkossanak, amelyeket egyaránt szeretettel fogad a közönség és a szakma is. Nagyon büszkék arra, hogy fiatal borászatként hamar sikerült megismertetni magukat a fogyasztókkal, és azóta is rendszeresen kivívják a szakma elismerését.

A fiatal borász szerencsésnek tarja az egységes, nem szétdarabolt birtokszerkezetet, ahol a borászat a terület közepén fekszik, így kényelmesen lehet dolgozni. „Életünk végéig tudnánk fejleszteni, soha nem állunk meg” – fogalmazott az új feldolgozóban zajló beruházás kapcsán.

Hosszasan faggattam Csanádi Bálintot, s filozófiájuknak inkább kézzelfogható bizonyítékát adja, az hogy remek borokkal örvendezteti meg fogyasztóit: „szőlőt termelünk, bort készítünk, és ezt örömmel tesszük”.