Interjú Gestas-Gál Zsuzsával és Ifj. Gál Csabával

Szerencsésnek mondhatják magukat a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészetnél, hiszen a családból ketten is készen állnak arra, hogy tovább vigyék a szülők által felépített borászatot. A fiatalok, Gestas-Gál Zsuzsa és ifj. Gál Csaba pedig azért érzik magukat szerencsésnek, mert szüleikkel együtt, támogató, megértő környezetben készülhetnek fel a vállalkozás felelősségteljes vezetésére.

A sziget a történelem folyamán túlnyomórészt királyi-királynői uradalom volt, szőlőtermelői múltját már az 1569-es szőlőadó-feljegyzések is bizonyítják és a folyamat nem szakadt meg, többek között a Gál család is folytatja a történelmi hagyományt, és ez a jövőben sem lesz másképpen.
Igaz, náluk még nem történt meg a generációváltás, sőt a fiatalok egyelőre el sem tudják képzelni, hogyan fognak boldogulni a szüleik támogató munkája nélkül, egyáltalán mikor jön el az az idő, amikor majd kevesebb terhet tud az idősebb generáció vállalni a közös munkából. Egyelőre azt emelik ki, hogy a kölcsönös tisztelet, az egymás motiválása, a támogató közeg segíti őket az átmenet fázisában, és az, hogy a szüleik kezdettől fogva szabad teret engednek nekik, de mindig számíthatnak a tapasztalataikra, tanácsaikra.

Mindketten kiemelik, fontos az idáig vezető út.
A Kertészeti Egyetem elvégzését követően, húsz éves szakmai tapasztalatra, valamint a 2005-ig telepített 60 hektár szőlőültetvényen termő minőségi alapanyag bázisára alapozva építették fel a szüleik – Gál Csaba, okl. kertészmérnök, szőlész és Gálné Dignisz Éva, okl. borászmérnök – borházukat Szigetcsépen.
Budapesttől mindössze 25 km-re, a ráckevei Duna-ág ölelésében, Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu Kis-Duna menti községek dűlőiben fekvő 66 hektár termőültetvény adja a Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2004-ben épült borházának szőlő-alapanyagát. Minőségi fajtaösszetételben a Rajnai rizling, Olasz rizling, Szürkebarát, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Nektár, Kékfrankos, Pinot noir és a Cabernet sauvignon a meghatározó. Tovább bővültek 2011-ben a Balaton-felvidéken, Lesencefalu község dombjain fekvő 10 hektár szőlőültetvénnyel, melyen a Sauvignon blanc, Pinot blanc, Olasz rizling, Szürkebarát, Chardonnay és a Cabernet sauvignon képezik a fajtaválasztékot. Bizonyára, már bízva a fiatal generáció munkájába és szerepvállalásába, az idén újabb 12 hektár új telepítésű területtel növekedett a birtok.

Pincészetük 2500 hl rozsdamentes temperált tárolótérrel rendelkezik. A borászati technológiát a terméskorlátozás, a válogatott szüret és az irányított reduktív erjesztés határozza meg. A megtermelt szőlőmennyiség mindössze 40-50%-át dolgozzák fel, a fennmaradó szőlőmennyiséget értékesítik. Az ültetvény mérete és fajtáinak sokszínűsége lehetőséget ad a feldolgozásra kerülő szőlő válogatására a legjobb minőség elérése érdekében. A családi cég a szőlő- és bortermelésen túl mintegy 60 hektáron szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkozik.
A fentiek alapján evidensnek tűnik, hogy a két gyerek beleszületett és belenőtt a borászatba, ám az út Zsuzsa számára azért nem volt ennyire egyértelmű, ő ugyanis nyelvész szeretett volna lenni és határozott lépéseket tett ez irányban.
A gyerekkoruk viszont mindenképpen meghatározó volt, amire így emlékeznek: szüleink gyerekkorunkban állami pincegazdaságnál dolgoztak, aztán ahogy cseperedtünk, megalapították a saját családi cégünket, 60 hektár szőlőt telepítettek, majd erre alapozva létrehozták a pincészetet. Mindemellett anyai nagyapánk is szőlészkedett, borászkodott hobbi szinten, de ő is a szakma szerelmese volt. Az unokatestvéreinkkel együtt besegítettünk már gyerekkorunkban a szőlőmunkákba és a szüretbe. Ez volt tehát a családi háttér, viszont a szüleink soha nem terelgettek minket tudatosan ez irányba, nem helyeztek ránk nyomást, teljes szabadsággal választhattuk meg az utunkat.

Zsuzsa humán beállítottságú mindig is az idegen nyelvek és a nyelvészet volt a nagy szerelem számára, különösképp a német, aztán pedig a francia. Már tízévesen arról álmodozott, hogy nyelvész lesz és tanár, órák után lelkesen magyarázta az osztálytársainak a német szenvedőszerkezetet. Az angol tagozatos gimnázium után francia szakos nyelvész- és tanárként végzett az ELTE-n. Azért teljesen nem tudott elszakadni az őt körülvevő családi környezettől, és egy fél évre beiratkozott a Kertészeti Egyetem borászati kurzusára is, a diplomamunkáját pedig a francia szőlőfajtanevek eredetéről írta, később pedig Tompa Imre: Amit ma megihatsz című könyv születésénél is közreműködött és a francia borkóstolási szókincset kutatta, így ötvözve a nyelvészetet a családi gyökerekkel.

Csaba viszont nyílegyenesen érkezett a családi cégbe. Egész kicsi volt, amikor szülei már kivitték a szőlőbe, persze ekkor még inkább a nővérével játszott a szőlősorok között, miközben a szülők kötöztek vagy a zöldmunkát végezték. Érdemi munkát igazán a gimnáziumi évek alatt a nyári szünetekben végezett a szőlőben, vagy ha úgy adódott a palackozás során, emlékszik a kezdetekre. Valójában ekkor döntötte el, hogy a Kertészeti Egyetemen tanul tovább, amit nem a szülők erőltettek, saját elhatározásból tette. Kertészmérnökként szőlész szakirányon, majd növényorvosként végzett. Egyetem után beállt a sorba és a családi cégnél kezdett dolgozni szőlészként és növényorvosként. Jelenleg munka mellett levelező szakon szőlész-borász mesterképzésre jár, reményei szerint még ebben az évben borász végzettséggel is büszkélkedhet.

Mindezekhez a motivációt a nagyszülők és a szülők élete, példája adta. Zsuzsát a kemény munka és sikerélmény ragadta meg.
-Mivel kicsi koruktól kezdve láttuk egyrészről a nagypapánk példáját, aki hobbiként is kiváló bort készített, másrészről pedig a szüleink szó szerint áldozatos, de egyben lelkesítő, motiváló munkája volt a szemünk előtt. Megtapasztaltuk, hogy a sok öröm és sikerélmény mellett mennyi munkával, áldozattal jár ez a szakma. Mi gyerekek, szeptember elején a nagyszüleinkhez költöztünk, az iskolát minden évben náluk kezdtük, miközben a szüleink a szüretnél álltak helyt hajnaltól késő éjjelekig.
Csaba pedig azt emeli ki, hogy látták, mennyi munkával milyen értéket építettek fel a szüleik, ezért mindenképpen szeretnék, hogy ennek folytatása legyen.
-Kezdetben tehát inkább kötelességtudatból kezdtünk el érdeklődni a szakma iránt, de hamar magával ragadott minket is a szőlészet és a borászat szépsége.

Már az egyetemi tanulmányok alatt látszott, hogy Csaba helyesen választott pályát, mert rendkívül lelkesen és motiváltan mélyült el a szakma elméletében. Zsuzsában pedig csak a francia nyelvész diploma után fogalmazódott meg, hogy ő is a családi cégnél szeretne dolgozni. Valójában ez spontán módon alakult így, mert már az egyetem alatt besegített néhány adminisztratív vagy marketinget érintő feladatba, részt vett az első honlap elkészítésében, kóstolókat, borbemutatókat tartott, lektorálta a sajtómegjelenéseket. Az egyetem után, munkakeresés előtt pedig úgymond csak az ilyen jellegű munkáit akarta befejezni, de hamar belátta, hogy ez így nem valósítható meg és talán ő is hasznos tagja lehet a csapatnak hosszú távon is. Végül is a munkaköre a cég növekedésével párhuzamosan alakult ki.

Lehet mondani, hogy most már egyenértékű munkát végeznek a családi vállalkozásban. Csaba édesapjával konzultálva elsősorban a szőlészeti és növényvédelmi munkák vezetéséből, édesanyja mellett pedig a borászati feladatokból veszi ki a részét, mellette természetesen részt vesz a borkiállításokon és borbemutatókat is tart. Zsuzsa, mint modja, „kakukktojásként”, mivel egyedüli a családban, aki nem szakmabeliként végzett, a termelésen kívül eső dolgokkal foglalkozik, főként a pincészet jövedéki adminisztrációjával, különböző szervezési feladatokkal, honlapszerkesztéssel és a közösségi médiával, az értékesítéssel, marketinggel valamint az idegen nyelvű borbemutatókkal, amikor is igazán hasznosíthatja a végzettségét.

Mindketten úgy érzik, hogy rendkívül szerencsések és hálásak a szüleiknek azért, hogy konfliktusmentesen, egy támogató háttérrel tanulhatják és tapasztalhatják meg a szakma és a vállalkozás minden részletét, amire szükségük lesz, amikor majd egyedül állnak a cég élén.
Csaba nagyon fontosnak tartja, hogy a vállalkozásban lépcsőfokról lépcsőfokra haladjon és egyet se hagyjon ki közülük. Szüleivel egyetértésben mindig egyre több és felelősségteljesebb feladattal kell szembenéznie. Úgyhogy végig járja a ranglétrát azért, mert csak így tudhatja meg, mit várhat majd el az alkalmazottakól. A szülei mindig hagyták kiteljesedni, ami a mai napig jellemző rájuk. Saját döntéseket hozhat, ami nagyban segíti a szakmai fejlődést, de valahol elakad, mindig számíthat a tapasztalatukra. Zsuzsa szerint a szüleik végtelen türelmének és nyitottságának is köszönhető, hogy konfliktusmentesen tudnak együtt dolgozni, ha néha akadnak súrlódások, az inkább egyéni és nem generációs különbségből fakad, a fiatalok még hajlamosak elveszni a részletekben maximalizmusuknak köszönhetően. Szerintük nagyon fontos, hogy a túlzott irányítás helyett, hagyták, hogy maguk tapasztalják meg a mindennapi problémákat, tegyék a dolgukat, és vállalják a felelősséget a döntésekért, úgy hogy a háttérből segítenek, a nagyobb horderejű döntéseket pedig továbbra is mindig együtt hozzák meg.

Zsuzsa úgy látja, hogy nagyon hasonlóan gondolkodnak, ráadásul a szüleik fiatalosak és nyitottak; mindegyikük igyekszik folyamatosan tovább képezni magát a saját területén; továbbá a tolerancia is alapvonása mind a négyüknek, ezért sem ütköznek igazán korosztályos különbségbe. A szüleiktől látva a szakmai alázatot és a felelősségtudatot, ők is ugyanezzel a hozzáállással szeretnének tanulni és dolgozni, hogy egy napon majd készen álljanak rá, hogy megőrizzék és továbbvigyék mindazt, amit létrehoztak. Tehát a nehézség nem is a különbségekből adódik, hanem inkább az időhiányból, vagyis amikor mindenki a saját – számára a legfontosabbnak ítélt – aktuális kérdését szeretné nagy lelkesedéssel megvitatni, napirendre hozni, hiszen Zsuzsának egy óvodás gyerek mellett egy öthónapos kicsivel is foglalkoznia kell, Csaba pedig még tanul a munka mellett.

Mindketten azon dolgoznak, hogy a későbbiekben vezetésükkel fejlődjön a családi vállalkozás, hogy szüleik a mókuskerékből kiszakadva, elégedetten, többet pihenve, idejük nagyobb részét az unokáikkal tölthessék.