Nagyobb bizalmat a magyar borok iránt

Nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljenek a magyar borról, a jó magyar borról. Szó legyen akármelyik borvidékről, Egerről, Villányról vagy éppen a Kunságról, a lényeg, hogy halljunk róluk. Hiszek abban, hogy a bor nem egy alkoholos ital, hanem gasztronómiai termék, olyan élvezeti cikk, ami az egész étkezésnek a színvonalát emeli. Egyre inkább lehet a jó magyar borokról beszélni, számtalan kiváló termelőnk van. Sokat fejlődött az elmúlt harminc évben a magyar borásztársadalom, megérdemelnénk azt, hogy a jó magyar borról sokkal több szó essék. Azt látom, hogy a borászoknak, akárcsak a három évtizeddel ezelőtti időszakban, ma sincs pénzük marketinggel foglalkozni. Nem is értünk mi annyira az értékesítéséhez, inkább a szőlőtermeléshez, a borkészítéshez. A magyar lóhoz, a magyar focihoz és a magyar borhoz mindenki ért, mindenki hozzá tud szólni.

Fontosnak tartom, hogy azok a fogyasztók, akik megtehetik, hogy drága külföldi borokat vásároljanak, legyenek bátrak és merjék megvenni a drága magyar bort is. Igaz, hogy csak tizedrészébe kerül ugyanaz a minőség, mint a külföldi, mert azok mögött megvan a marketing, nem hiányzik nekik az a több évtizednyi kimaradt idő, ami alatt mi nem a minőséggel, inkább a mennyiséggel foglalkoztunk. Úgy gondolom, hogy az utóbbi 35 évben letett munka alapján többet érdemlünk, mint amit kapunk.

Örülök annak, hogy a 2024-es évben Villány újra reflektorfénybe került. Nem szabad elfelejteni, hogy a kilencvenes évek elején Villány volt az, amely a magyar gasztronómiába, a magyar fogyasztók tudatába behozta a nagy minőségi borokat. Villányban öten-hatan voltunk a változás motorjai 1990-től 2000-ig. Nagyon örülök annak is, hogy más borvidékek ugyancsak fejlődni tudtak. Az Év Bortermelője cím ’91-ben ’94-ben, ’96-ban és ’97-ben is Villányba került, majd a sikertörténet 2024-ben megismétlődött, három villányi borász kapott figyelemreméltó elismerést. Ez fantasztikus érzés nekem, villányinak, de emellett a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökeként, a HNT és a Magyar Bor Akadémia elnökségi tagjaként is fontosnak tartom.

Szeretném kiemelni a villányiakkal kapcsolatban, hogy helyben minden borász hisz az összefogásban, egymás munkáját figyelembe véve dolgozik. Kollektívan tudunk gondolkodni, kollektívan cselekszünk. Amióta 2014-ben bevezettük az átdolgozott eredetvédelmi törvényt, sokat fejlődött a borvidék.

Megalkottuk a Redyt, megfogalmaztuk a villányi klasszikus és prémium kategóriát. Megszületett a Cabernet franc magasabb kategóriája, a Villányi franc. Michael Broadbent borkritikus, író, a világ egyik meghatározó boros szakembere 2000-ben hívta fel a figyelmünket, hogy a Cabernet franc Villányban találta meg az igazi hazáját. Azóta nemcsak Cabernet franc-ról beszélünk, hanem Villányi franc-ról. Rámutatott, hogy többet kell foglalkozni a marketinggel. Nem értettünk hozzá, de megpróbáltunk felnőni a feladathoz. Mi, villányi borászok vagyunk az elsők Magyarországon, akik minden egyes liter bor után marketing-hozzájárulást fizetünk a hegyközségnek, abból tudunk borvidéki megjelenésre költeni.

A minőséget a kezdetektől számítva nemcsak megtartottuk, hanem emeltünk is rajta. Mi kékszőlő-specialisták vagyunk, nálunk a kékszőlő aránya lényegesen magasabb, mint a fehéreké. Az utóbbi időben, a globális felmelegedésnek köszönhetően, igazi nagy vörösborokat készítünk. Ez is a célunk, annak ellenére, hogy számtalan kritikát kapunk azzal kapcsolatban, hogy miért olyan magas az alkoholtartalom. Azt gondolom, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget kell nézni. Nem három deci bort kell meginni, elég csak egyet vagy egy felet ahhoz, hogy egy meghitt étkezésnél élvezetet nyújtson. A bor a kultúrának és az gasztronómiának egyaránt szerves része. Mi ezt próbáljuk a fiatalokkal megismertetni, és ezt képviselem én is, mint borakadémiai tag, de mint a Villányi borvidék vezetője is.

Jó kapcsolatot ápolok a Pécsi Tudományegyetemmel, a diákoknak szoktunk borbemutatót tartani. Már nemcsak Pécsre megyünk, hanem Szegeden is többször voltunk, az ottani borklub hívott meg bennünket. A Magyar Bor Akadémia eldöntötte, hogy kulturált borfogyasztást az egyetemeken népszerűsíti. Éppen ezért felhívjuk a borászok figyelmét, hogy aki ebben részt szeretne venni, az jelentkezzen. A szervezést a MBA vállalja magára, bemutatjuk a borvidéket, a borászatot, mellette beszélünk a kultúráról, az étel-ital párosításról. Nem zárkóztunk be a szakmai elefántcsonttoronyba, nyitottak voltunk és maradunk továbbra is a fogyasztók, a „civil” társadalom felé.

Fontosnak tartom megtalálni azt a réteget, amely hajlandó jó bort fogyasztani. Néhány évtizede még 30 liter volt az egy főre jutó éves borfogyasztásunk, ma ez már 15 liter alá csökkent. Jó esetben Magyarországon 3,5 millió hektoliter bort állítunk elő, másfelet iszunk meg, kettőt pedig külföldön kell eladni. Rá vagyunk kényszerítve. Ha nem a hazai fogyasztó fogja megvásárolni, akkor a borértékesítés rendszere átalakul, meggyengül.

Akik megtehetik, és nagy borokat vásárolnak, azok lehet, hogy aránytalanul nagyobb mennyiségben választják a külföldit, mint a hazait. Azzal dicsekszenek a társaságban, hogy van egy bordeaux-i vagy egy toszkán boruk, holott ha vakon kóstolnak, a magyar viszi el a pálmát.

Számtalan nemzetközi versenyen veszünk részt, jönnek az elismerések. És ez nemcsak ránk, hanem sok magyar borászatra is vonatkozik. A külföldi borversenyekről a magyar borok több mint 50 százalékban hoznak el érmeket, s ezt a hazai fogyasztónak észre kellene vennie. Sokkal nagyobb bizalmat kell kiépíteni a magyar borok iránt. De nemcsak a borfogyasztás mennyiségi oldalával van probléma, nincsen megfelelő promóció, nincs mellétéve az a pozitív hatás, amit a jó borral a fogyasztó kap. Még többet kell foglalkoznunk a kulturált borfogyasztással, ami szerves része az egészséges életnek.

Bock József