A bor romantikája és a banki hitel

Sokan gondolnák úgy, hogy a bor filozófiája, illetve a banki „fiskális szemlélet” nem fér meg egymással. Erre cáfol rá az MBH Bank, amely a szőlő-bor ágazat finanszírozásában piacvezető szerepet tölt be, és mind a 22 borvidéken vannak partnerei. Hisz az ágazatban, bízik a jövőjében, és ebben a szemléletben alakítja ki finanszírozási rendszerét.

– Nálunk, az elemzési területen borszerető csapat dolgozik, magam is ezer szállal kötődöm a borhoz. Banki szinten nagy finanszírozói vagyunk az ágazatnak. Mindig azt mondjuk, hogy minden második pohár borban benne vagyunk mint finanszírozók. Bár a magyar borászat hitelpiaca nem kifejezetten nagy, mintegy 50-60 milliárd forint, ugyanakkor az ágazatnak bizonyos szempontok szerint sokkal nagyobb a súlya az agrár-élelmiszeripar területén, mint a termelési értéke. A borászatot nem azért szeretjük, mert versenyezni akar a búzával, a kukoricával vagy a tejjel. Összetettebb szerepet tölt be. Az MBH Banknál pedig felismertük, hogy a borászati társadalommal való együttműködés a finanszírozáson túl lehetővé teszi számunkra azt is, hogy látványosabban jelenjen meg a munkánk – kezdte beszélgetésünket Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója, aki szerint van a bornak van egy másfajta szerepe is, egy pohár bor mellett például jó üzleteket lehet kötni.

– Banki szakemberekként ugyanakkor elsősorban azt nézzük, mi bújik meg a számok mögött. Sajnos nincs túl sok jó hírem. A borászati ágazat többször annyi támogatást kapott az elmúlt évtizedekben, mint amekkora az agrárpiaci részesedése. Fókuszba került az ágazat, de a világpiaci változások, az átfogó stratégia hiányában egy kicsit lemaradtunk. Ha pontosítunk, megváltozott az a piaci-fogyasztói környezet, aminek ma meg kell felelni. Amennyiben nem fedezzük fel újra magunkat, akkor beszorulhatunk ebbe a helyzetbe, és félő, hogy sok borász abba fogja hagyni a termelést. Ezt pedig nem szeretnénk. Boros országnak kellene lennünk, de be kell látni, hogy egyelőre nem vagyunk azok. Főleg, ha az ember elmegy a szomszédos Ausztriába, ahol még inkább azt érzi, van hova fejlődnünk – fejtette ki Hollósi Dávid.

Ha szétválasztjuk a borászati ágazatot üzleti modellekre, azt fogjuk látni, hogy több olyan szegmens van, ami nem működik megfelelően. Mindemellett jó pár családi vállalkozás nagyon szép pályát futott be az elmúlt harminc évben. Tudjuk, milyen messziről indultak, ma pedig komoly brandjük van. Külső befektetők jelentek meg, akik nem is kevés pénzt fektettek az ágazatba. Ha csak felkeltik az érdeklődést a magyar bor, a borvidékek iránt, ha helyben rendbe hozzák az infrastruktúrát, már az is értékteremtő.

Hollósi Dávid felhívta a figyelmet, hogy banki oldalról a borágazat hitelezhetősége mindig komplex megközelítést igényel. Ha valaki csak borral akar versenyezni, akkor ma annak nagynak és hatékonynak kell lennie. Ha valaki viszont a bor mellett turizmusra, agroturizmusra, a helyi vendéglátásra és gasztroturizmusra is hangsúlyt helyez, és jelen van a budapesti éttermekben, illetve oda tudja vonzani vidékre a fizetőképes keresletet, életképes modellt hozhat létre.

A támogatásoknak köszönhetően az ültetvények többsége megújult, a borászati technológiában a nyugati konkurensekkel összehasonlítva nincs szégyenkezni valónk. A marketingstratégia viszont hiányzott, de még inkább egy átfogó ágazati stratégia. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a magyar bor mint termék hibátlan, és az ágazatnak csak marketing- és értékesítési nehézségei vannak.

– A hazai borkultúra megsínylette a szocialista rendszert, most próbáljuk elérni, hogy borértő legyen a magyar. Viszont az a közeg, amely közvetít a borász és a fogyasztó között, sokszor nem elég felkészült. Gondoljunk például a vendéglátó szektorra. A borászat jövőképével kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy gyönyörű a 22 borvidék és a több száz fajta, csak ezzel nem tudjuk jól elhelyezni magunkat a világban. Minden borász kötődik a saját borvidékéhez, hagyományaihoz, fajtához, ami érthető. Üzleti szempontból ugyanakkor jó lenne megfogalmazni magunkat, mi az, ami mögé beállunk, mi lesz a magyar bor – fogalmazta meg véleményét a szakember.

A bank felelőssége abban is megmutatkozik, hogy megértesse az ügyféllel, mennyire terhelhető. Az egyszerűbb termékek, mint például az Agrár Széchenyi Kártya esetében a hitelezés folyamata is egyszerűbb és gyorsabb. – Ha viszont beruházást tervez az ügyfél, ahhoz már legalább tíz évre előre kell látnunk. A bank által nyújtott pénz nem kockázati tőke, az az önerő kiegészítésére, és nem annak helyettesítésére szolgál. Amikor a borász önerőt tesz egy beruházásba, az azt jelenti, hogy ő is hisz benne, nem csak a bankra hárítja a kockázatokat. Ehhez megnézzük a múltját, azt, hogy miként gazdálkodott, eleget tesz-e a kötelezettségeinek, rendezettek-e az üzleti kapcsolatai. Mindemellett folyamatosan figyeljük a piaci tendenciákat – mondta Hollósi Dávid.

Az európai uniós beruházási támogatásokra áttérve kifejtette: dologi támogatásokra, vagyis ültetvények létesítésére és megújítására, infrastruktúraépítésre és felújításra, borászati eszközök vásárlására lehet felhasználni. A brandépítés azonban a tulajdonos, a borász személyéből fakadóan lesz működőképes, sok pénzbe kerül és tudatos, lassú folyamat. A borfogyasztók többsége áruházláncokban vásárol, ahol nagyon nagy a választék, és nehéz dönteni, hogy melyiket vegye meg. Ezért is fontos a közvetítő szerepe. A bor bizalmi termék, a bizalom pedig nemcsak a borász és a fogyasztó között alakul ki, hanem a fogyasztó és a közvetítő között is, legyen ez a vendéglátás vagy a nagy kereskedelmi láncok.

– Lehet azt mondani, hogy az MBH Bank kiemelt figyelmet fordít a borászatra, már több alkalommal voltunk az Országos Borverseny főtámogatói. Együttműködünk a borászati szervezetekkel, minden olyan kezdeményezés mellé odaállunk, amiben van fantázia, de hozzáteszem, hogy üzletileg is életképesnek kell lennie. Bár a borászatban éppen azt szeretem a legjobban, hogy az üzleten túlmutató terület. Ugyanakkor egy bankárnak az üzleti működést mindig szem előtt kell tartania.

Hollósi Dávid hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartják az ágazat megújulását. – A nemzetközi trendeket figyelve kirajzolódik, hogy az újvilági borok előretörtek, és nekünk ezekkel kell versenyezni. Az elemzéseink azt mutatják, hogy harminc év alatt az újvilági borok elkezdték mindenhonnan kiszorítani a külföldi, vagy akár a hazai termékeket. Magyarországon a bor önköltségi ára versenyképtelen és nem fenntartható, brandet pedig nem sikerült építenünk. Közben bejöttek az újvilági borok, amelyeket ha megkóstolunk, azt mondhatjuk, hogy olcsóbban kapunk több esetben jobb bort, mint az itthoni kínálatból – hívta fel a figyelmet.

Ugyanakkor mindannyian látjuk, hogy az elmúlt 10-15 évben sok feltörekvő fiatal borász, vagy más területről érkező szakember jelent meg az ágazatban, aki azt mondja, hogy tenni akar valamit. Lehet, hogy csak egy-kéthektáros kispince helyi kóstoltatással, de értéket teremt és működik. Elfeledett pincesorokat látunk megújulni. És ennek a hivatásnak ez is a szerves része.

vinicz