A finn piacról őszintén

A finn piacról őszintén
Heidi Mäkinen MW tippjei

Egy friss interjúban a finn Master of Wine, sommelier és drámatudós kendőzetlenül beszél arról, hogy miért nincs kolbászból a finn borpiac. Ahogy azt a Meininger Wine Business főszerkesztője, Robert Joseph kérdéseire elmondta, a finnek elsősorban sört isznak, kevesebbet költenek, mint a norvégok, kevesebben vannak, mint a svédek, és nem követik úgy az európai trendeket, ahogy a svédek. Azonban a legrémisztőbbek a számok: a vám 3,42 euró egy palackon, az áfa pedig most fog 25,5%-ra emelkedni. A Magyarországon jellemző birtokmérettel célszerűbb a HoReCa-t megcélozni, azonban a finnek nem igazán hajlandóak 15-25 eurónál többet adni egy palackért a vacsora mellé. Ha figyelembe vesszük, hogy az éttermek a borra teszik a legnagyobb hasznot, kijön, hogy csak a 3-8 eurós pinceárakkal (ex cellar) lehet labdába rúgni. A másik lehetőség – az éttermek mellett – bejutni az Alkóba, a finn monopólium üzletláncaiba, és Heidi Mäkinen cége, a Viinitie ezzel a csatornával is foglalkozik. Az Alkóba bejutni úgy lehet, hogy az importcég megnyeri valamelyik Alko által kiírt tendert egy általa képviselt borászattal. (Ezek a pályázatok általában igencsak konkrétak, megszabják a szőlőfajtákat, a stílust, a szárazsági fokot, a mennyiséget és természetesen a vérlázítóan alacsony árat is. Jelen sorok szerzője próbálkozott már pályázatra megfelelő bort találni Magyarországon és Spanyolországban is, eddig még egyszer sem sikerült megfelelni minden követelménynek.) Heidi tovább sorolja az akadályokat: a finn monopólium is speciális információkat kér a hátcímkére, s mivel ez egy kis piac, a kisebb borászatoknak nem éri meg miattuk még egy címkével bajlódni, mert – ahogy Heidi hangsúlyozza –, ennek a költségeit bizony nem az importcég fizeti. És még mindig nincs vége: ha egy bor megnyer egy tendert, akkor jön az igazi munka, hogy sikeres is legyen, és a következő év azonos időszakában is rendeljenek belőle. A marketingkampány több csatornán zajlik, a közösségi médiában, rendezvényeken és hírlevelekben is. Akinek ezek után még nem ment el a kedve, az megérdemli a finnországi sikert – amelyhez Heidi egy megbízható importőr partnert javasol, például a saját cégét, a Viinitie-t.

Spanyol Gemischter Satz?
Hőség ellen vegyes szüret

Az osztrák Bécsi borvidék híres bora a Gemischter Satz, ami tulajdonképpen egy kedves mese arról, hogy miért kell különböző szőlőfajtákat egymás mellé ültetni. A szomszédaink ékesszólóan szokták ecsetelni, hogy a vegyes felvágottnak célja van, de hihetőbb, hogy egyszerűen így alakult, dédapáik nem bajlódtak a fajtánként külön ültetéssel, ők pedig marketinget húztak az örökségre. Kevésbé ismert, hogy Spanyolországban is jellemzőek voltak a vegyes parcellák, és a klímaváltozás miatt már büszkén vállalják, hogy a kékszőlők mellett növögető fehérebb, savgazdag fajták segítenek, a végeredmény élénk savú bor lesz, ami egy homogén Tempranillo-dűlő esetében már egyre nagyobb kihívás. Míg az osztrákoknál megmaradtak a vegyes szőlőskertek, a spanyolok a dédapák „replikáit” most hozzák létre, szándékosan telepítve többféle szőlőt egy helyre. Jellemző a Garnacha és Tempranillo egyéb kékszőlőkkel való keverése, de az említett fehér tőkékkel való játék sem ritka jelenség.

Bordeaux-i ingatlanáresés
Legyél te is château-owner

Az öt évvel ezelőttihez képest felére csökkentek egyes bordeaux-i szőlőterületek. Természetesen nem Pauillac vagy Saint-Émilion lett elérhetőbb, hanem a piramis alját képező Bordeaux Rouge AOP vidék szőlői lettek olcsóbbak – jelenleg 9000 euró egy hektár. A jelenség mögött sok minden áll, egyebek között a francia szupermarket-vásárlások visszaesése magyarázhatja, a Bordeaux Rouge AOP borok ugyanis többnyire itt kelnek el. A franciák éves fogyasztása is csökken, és leginkább a vörösborok fogyasztása esett vissza, egyebek között a melegedő időjárás miatt – ki akar bordeux-i vöröset inni 35 fokban… De az exportadatok sem fényesek, főleg a kínai eladások csökkentek, és az USA, Japán, illetve az Egyesült Királyság is kevesebb bordeaux-it vesz. A Bordeaux Rouge AOP területekénél kisebb az árcsökkenés, de van Medoc-ban is, itt 29%-kal kevesebbe kerül egy hektár, Pessac-Léognanban pedig 10%-kal.

A szavaknak igenis van ereje
Magyar Borszakírók Köre

Győrffy Zoltán, az egyik legismertebb magyar borszakíró közel két évtizede vezette a Pécsi Borozót, dr. Kosárka József halála után a Magyar Borszakírók Körének elnöke lett, lelkes szervezője volt az országokon átívelő GROW du Monde Olaszrizling-borversenynek, most mégis úgy döntött, hogy ha nem is örökre, de egy évre mindenképpen visszavonul a borvilágtól. Ahogy ő fogalmazott a pecsiborozo.hu-n közzétett írásában, „elmorzsálódott a lelkesedése”.
Zoli visszavonulása természetesen a Magyar Borszakírók Körét is érinti, mivel itt lemondott az elnökségről. A tagokban felmerült, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni, hiszen a Magyar Bormarketing számára nem fontosak a borszakírók, és a borászok folyamatosan növekedő terhei sem kedveznek a szakmának. Az első letargia után azonban egyre több tag állt ki amellett, hogy nem adhatjuk fel, igenis fontosak az írástudó, egyre ritkább egyedeink, nem feladni kell, aktívabbnak kell lenni. Az éves Super 12 válogatásunk már ismert és presztízs a borászatok számára, nemrég végre elkészült a kétnyelvű honlap és a Facebook-oldalunk is egyre aktívabb. Az elnöki posztra való jelölések megtörténtek, a szavazás jelenleg is zajlik, és ha a kedves olvasó idáig eljutott, akkor ez is igazolja, hogy van értelme a munkáknak. A tagság a honlapon látható, ahogy az összes eddigi Super 12 győztes bor is: www.magyarborszakirokkore.hu

Kis színes
Az Errazuriz-fotóverseny győztes képei

A patinás chilei borászat évente rendezi meg a boros tematikájú fotók versenyét több alkategóriával. Az abszolút győztes, a „helyek” alkategória győztese, Thierry Gaudillère a magasból fotózott egy burgundiai szüretet természetes fényekben, a kép egyik különlegessége a főszereplők – szüretelők, lovak és a traktor – árnyéka, ahogy a poros útra vetül. Az „emberek” kategória győztesének fotója ugyancsak egy szüretet ábrázol, szintén Burgundiában – a családi szüreti fotó báját nem kell magyarázni. A „borkészítés” alkategóriát is egy francia nyerte, aki egy Rhône-völgyi borászatban a szőlő alkoholos erjedését örökítette meg egészen izgalmasan.
A hazai borászatoknak sem kell szégyenkezniük, annyi meseszép vagy éppen vicces fotó kerül ki a közösségi oldalakra, talán egyik-másikat nevezni és érdemes volna.

               

A spanyol Penedès, a világ első bioborvidéke
2025-re valóra válik az álom

Egy egészen friss interjúban Cisco Olivella, a Penedès DO igazgatója elmondta, hogy menetelnek a cél felé, sőt már a célegyenesben vannak, ugyanis már a 2023-as szüret 95%-a organikus szőlő volt.
A katalán borvidék Barcelonától délre terül el, és kétségtelenül ideális terület a szőlőtermesztés számára, tudják ezt már több mint 500 éve. Penedèst északról a helyiek szent hegye, a Montserrat védi a Pireneusok felőli hidegtől, a parti hegység pedig a tenger felől érkező hidegek ellen véd. A klíma mediterrán, még spanyol viszonylatban is kifejezetten meleg és száraz – így azért könnyű, mondja bizonyára mindenki. És valóban sokkal könnyebb organikus módon művelni a szőlőt, de a mediterrán klíma nem elég, az emberi tényező is kell, az elkötelezettség a fenntarthatóság mellett, és itt ez is megvan. A 2020-as év például kifejezetten esős volt, olyannyira, hogy az itt ritkaságszámba menő peronoszpóra tönkretette a termés jelentős hányadát. Spanyolország legelső bioborászata, a penedèsi Albet i Noya azzal a problémával találta szembe magát az esős 2020-ban, hogy elhasználták a bioszőlészetnél megengedett rézmennyiséget. Dönteniük kellett: vagy a termés, vagy a biotanúsítvány veszik oda, ők végül feláldozták a szőlőtermésük 60%, egyes területeken 80%-át. 2021-ben megkezdődött a soha nem látott mértékű hároméves szárazság, amely szintén kevesebb – de koncentrált, magasabb minőségű – termést eredményezett, a szőlőbetegségektől azonban nem kellett tartani.

Az Albet i Noyához hasonló eltökéltség nem ritka, sőt, ahogy Olivella elmondta, a borvidék szereplői teljes egyetértésben vannak. Az ötlet a Covid idején született meg, a kényszerleállás időt adott arra, hogy átgondolják a jövőt, elkészítsék a stratégiát, és persze hagyjanak időt az átállásra azok számára, akik még nem biók. Fontos megjegyezni, hogy Penedèsben a legnagyobb mennyiségben cava készül, azonban a Cava DO nem egyezik a Penedès DO-val. Tehát igaz, hogy a gigantikus, évi 136 millió pezsgőt gyártó Freixenet földrajzilag Penedèsben van, viszont a Cava DO más eredetvédelmi terület (bonyolítja a megértést, hogy cava Spanyolország egyéb területein is készülhet). A Freixenet többségi tulajdonosának, a német Henkellnek nem kell tehát az átállás miatt aggódnia, rájuk nem vonatkozik a döntés. A bortermelőkre viszont igen, illetve azokra a pezsgőtermelőkre is, akik kiléptek a Cava DO-ból, ilyenek a Classic Penedès és a Corpinnat társulások – de ezek a termelői csoportok már a megalakulásukkor kötelezővé tették az organikus szőlőművelést.
A termelők pedig üdvözlik a közelgő világrekordot, tudják, hogy ez hatalmas szenzáció lesz, és eztán azok is megtanulják Penedès nevét, akik eddig nem is hallottak róla.