Egy fiatal borász, aki számol, utazik és semmit nem bíz a véletlenre

Kvaszinger László állandóan mozgásban van, nem könnyű leültetni egy kis beszélgetésre. Amikor először hívom telefonon, akkor éppen Amerikából jelentkezik, amikor megérkezek a szegilongi központba, egy üzletlánc teherutója gördül be áruért. Értékesítésorientált, ezt tartja a legfontosabbnak a vállalkozásában.

A Kvaszinger család az 1800-as években telepedett le Tokaj-Hegyalján, az első négy hektár szőlőültetvényt 1929-ben vásárolta meg a Szegilong határában lévő Hatalas-dűlőben Kvaszinger Ödön, az üknagyapa. Időnként akadtak nehézségek a család életében, a borászkodás vonala többször is megtört, hol családi tragédia, hol a történelem szakította meg a folytonosságot. A rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy újra egyesítsék a családi szőlőterületeket, ekkor az idősebb Kvaszinger László az alapoktól kezdte ismét felépíteni a családi birtokot, szőlőket telepített és elindította a borkészítést, amit most fia, ifj. Kvaszinger László vezet és a kornak megfelelő modern birtokká épít.

– Gyerekkorunkban az öcsém és én rengeteget dolgoztunk a szőlőben és a pincében, apa ezt mindig szigorúan vette. Kamaszkorunkban zokon is vettük, amikor a barátaink kirándultak, mi pedig végig dolgoztunk a hétvégéken. Komoly, intenzív munkára nevelést kaptunk a szüleinktől, és ma már tudom, hogy ez megerősített. Az egyetem alatt kezdett komolyabban érdekelni a borászkodás. Apának szinte minden borvidéken volt ismerőse, kollégája, régi iskolatársa, akik már saját borászatukat vezették, meglátogattuk őket és megnéztük, ők hogyan csinálják. Jó pincészetekben voltunk, kiváló borokat kóstoltunk és nagyon megtetszett. Arra gondoltam, lehetne így is csinálni. Akkoriban apa csak lédig értékesítette a borokat, és inkább a mennyiség volt a fő szempont. Vágytam arra, hogy nálunk is megvalósulhasson a minőségi borkészítés. Egyetemista koromban fogalmazódott meg bennem, hogy én ezt szeretném. Ennek hatására elkezdtünk új borokat készíteni, palackozni, pincét felújítani, feldolgozóteret modernizálni, emlékszik a kezdetekre.
Sajnos a szüleim válása után apa már nem látta értelmét a folytatásnak, ennek ellenére az egyetem után nem akartam még hazajönni Olaszliszkára a családi vállalkozásba, mert szerettem volna magam kicsit kipróbálni, új dolgokat megtapasztalni, meséli a folytatásról.

A Debreceni Egyetemen gazdasági agrármérnök diplomát szerzett, ezért a Nemzetgazdasági Minisztériumban helyezkedett el, ahol végzettségének megfelelően agrárpénzügyekkel foglalkozott.
Három év után mégis úgy érzete, nem irodában, számítógép előtt ülve szeretné a mindennapjait tölteni, 2014-ben hazaköltözött. Azt mondja, visszagondolva erre az időszakra, ma sem csinálná másképp, kellett ez a kitérő arra, hogy nyitottabb legyen a szemlélete. A szőlőtermelés, borkészítés küzdelmes munka, ha egyből ebbe vágott volna bele, lehet, hogy sokszor gondolna arra, mennyivel egyszerűbb az élet, ha öltönyben, irodában dolgozik az ember, de mivel már megtapasztalta, tudja, nem arra vágyik.
Erre az időre eléggé leromlott állapotba kerültek az ültetvények és a pince is. Elhatározta, hogy kezébe veszi a gazdaságot, de szabad kezet kért az édesapjától.

– Úgy éreztem, hogy nem tudnánk együtt dolgozni, sok energiát elvenne az egymással való vitatkozás, ezt apa is belátta, hátralépett és rám bízta a szőlőt és a pincét is. Az öcsém pedig a szántóterületeket műveli. Nálunk így zajlott a generációváltás.

Igénybe vette a fiatal gazdák induló támogatását, ezzel kezdte a vállalkozás építését. Édesapja a napi munkában, szőlőművelésben sokat segített, de a brandépítés, piacszerzés egyértelműen a fiatal szakember elképzelései szerint indult.
Az első évben óriási lelkesedéssel dolgozott a szőlőben, kapált, permetezett, kemény fizikai munkával telt a tavasz és a nyár, be akarta bizonyítani, hogy ez menni fog neki. Az óriási lendület mellett nagy terveket szövögetett a fejlesztésekről. Elérkezett a várva várt szüret, amikor végig ömlött az eső és lerohadt a termés nagy része. Az évet hatalmas mínusszal zárta.Szerencsére a pályázati pénzek segítségével túlélte a katasztrofális évet, de ezt nem erre szánta, hanem a gazdaság bővítésére. Ekkor mégis feltette a kérdést magának, hogy érdemes volt-e a kellemes budapesti állást felcserélnie a kiszámíthatatlan szőlőtermesztésért?Az elkeseredés után nagy levegőt vett, és folytatta tovább, mert a szőlő újra kihajtott.

– Az idősek mind azt mondták, ilyen szörnyű szüret száz éve nem volt, arra gondoltam, most már optimista lehetek, mert túléltem a legrosszabb évet, így ennél csak jobb lehet. És valóban, a következő nagyon szépen sikerült, szép borok születtek és a fejlesztések is elindultak.

Uniós pályázatnak köszönhetően megújult a borászat, eszközöket vásárolt, szőlőket telepített, az 5,5 hektárról 10 hektárra növekedett a saját szőlőterülete, folyamatos a bővülés. Ma már az egész mennyiséget palackozza, évente 50 ezer palack kerül ki a pincészetből. Szépen alakul az export és a piacok kiépítése. Ennek köszönhetően az USA-ban egy komoly kereskedőcég foglalkozik a boraival. Idén másodszor utazott a tengerentúlra, hogy személyesen mutassa meg a portfóliót. Azt tapasztalta, hogy megéri az utazás, a személyes jelenlét, mert az eredménye nagyobb tételek eladása megfelelő áron. Emellett Angliában, Izraelben, Lengyelországban, Spanyolországban és Ecuadorban is megtalálhatók a Kvaszinger-borok.
A borvidékre jellemző fajtákkal dolgozik, Furmint, Sárgamuskotály és Hárslevelű.
A sárgamuskotályból arányaiban többet telepített, mint a borvidéki átlag, 2,5 hektáron termeli és száraz fajtabort készít belőle. Ez az egyik alaptétel a portfólióban, könnyű, friss, gyümölcsös, illatos, alacsony alkohollal, ami sikeres lett, minden évben jól fogadja a piac. A Tokaj dry Furmint és Hárslevelű házasítása, szintén reduktív, könnyedebb stílus, ebből a megtermelt mennyiség nagy része exportra megy. A Hatalosból származó dűlőszelektált Furmint már testesebb, karakteresebb, komolyabb tétel. A közösségi feldolgozónak köszönhetően a Pukkancs névre keresztelt gyöngyözőborral is bővítette a kínálatot, de a pezsgőkészítéssel egyelőre nem kacérkodik.
Ez volt a száraz „vonal”, Tokajban viszont nem kerülhetők meg az édes borok, az ő portfóliójában késői szüretelésű Furmint, édes szamorodni és aszúbor szerepel. Mint mondja, ő mindenképpen édesszamorodni-párti, azt vallja, hogy az ott a helyi borkülönlegesség. Késői szüretelésű borok több helyen is készülhetnek a világban, de szamorodni és aszú csak Tokajban, sehol máshol. Ezért érdemes vele foglalkozni, annak ellenére, hogy egyre nehezebb az édes borok értékesítése. Ha külföldre utazik, egyik fontos feladatnak tartja a népszerűsítésüket.Azt tapasztalja, ha személyesen kóstoltatja meg, megismerteti a készítési módját, meghatározza, hol is lehet a helye a borsorban és a gasztronómiában, megértik, mi a különlegessége, és elfogadják a magas árat is. De csak így lehet. Azt ajánlja, hogy a borászok utazzanak minél többet, mutassák meg személyesen a boraikat, teremtsenek kapcsolatokat, mert ezt a munkát helyettük senki sem tudja elvégezni.

– Mindig tele vagyok tervekkel, válaszolja arra kérdésre, hogy hol fog majd a borászat tíz év múlva tartani. Azt gondolta, ha eléri a 10 hektár termőterületet, akkor kicsit hátradől, de már a bővítésen töri a fejét. Még néhány évig a meglévő gazdaságot stabilizálja, ugyanis komoly alapok és előrelátó tervezés nélkül a növekedésnek nem látja értelmét. Eladásorientált, a bővítést csak úgy tudja elképzelni, hogy megalapozott értékesítés áll a termelés mögött. Azt mondja, a mindennapjai nagy százalékét teszi ki az eladással való foglalkozás.

Jelenleg csak a saját szőlőjét dolgozza fel, de nem zárkózik el attól, hogy úgy vásároljon szőlőt, hogy a termesztést kontrollálja, amire több termelő is nyitott. A feldolgozói kapacitás erre alkalmas lenne, viszont a tárolásra rendelkezésre álló hely már szűkösnek bizonyulna.

– Várom az új pályázatokat, hogy itt a szegilongi bázison, ahol irodák és raktárépületek találhatók, kibővíthessem a raktárteret, tíz éven belül szeretném duplájára növelni az üzemméretet. Nagy tervem egy reprezentatív kóstolóhelyiség megvalósítása, szeretném a helyben értékesítést is növelni, és személyesen kóstoltatni a Kvaszinger-borokat, sorolja.

Sárközi Judit